Az Európai Unió vizsgálata szerint az emberek 33%-a vásárlásfüggőnek mondható, és gyakran vásárol felesleges dolgokat. Amerikai adatok szerint ez az érték tovább növekszik, a fiatal korosztály és a negyven év alatti, egyedül élő nők különösen veszélyeztetettek.
Karácsonykor ajándékozunk: szeretteinknek, rokonainknak, munkatársainknak, barátainknak, akiknek csak lehet. Fizetünk is, mint a katonatiszt, ráadásul egyre többet - erre pedig külön iparág épült. A gazdasági válság ellenére sem csökkent a vásárlási, pénzköltési kedv, a plázák ugyanúgy megtelnek hétvégente, és főként a drága műszaki cikkek fogynak.
A karácsonyi ajándék régi keresztény szokás, amely feltehetőleg valamiféle ősi termékenységi áldozat leszármazottja, ez pedig mára szinte mindenhol a világon szokássá vált. És szokássá vált egyre többet költeni, a globalizációnak köszönhetően, egy egységes reklámmechanizmus hatására Japántól Új-Guineán át kis hazánkig.
A reklám nem gonosz dolog, egy jó reklám szórakoztat, segít tájékozódni, sőt esztétikai érzékünket is építi - hosszú azoknak a világhírű rendezőknek a listája, akik reklámfilmeket is készítenek. Ugyanakkor óriási manipulációs képessége van a modern pszichológia eszköztárával felszerelt, minket bombázó hirdetéseknek. Ma már elhisszük, hogy a vásárlás különleges élmény - és sokszor azt is, hogy mi is úgy válhatunk különlegessé, ha vásárolunk, minél több és drágább dolgot.
A vásárlási kényszer is olyan impulzus-kontroll betegség, mint az alkoholizmus, a drogfüggőség vagy a szerencsejáték-szenvedély - ebben az az ironikus, hogy a méregdrága tévéreklámokat, óriásplakátokat, fizetett hirdetéseket mi fizetjük ki a termék megvásárlásakor, hiszen mindezt beépítik az árba.
Karácsonykor pedig minden összejön: a harsogó hirdetések, a vásárlási kényszer, sőt némi kompenzáció az év közben elmaradt odafigyelésért. Így aztán ilyenkor gondolkodás nélkül nyitjuk ki a pénztárcánkat és vesszük meg a legdrágább ajándékot is, noha az sem biztos, hogy örömet okozunk vele. Legalábbis gyakori, hogy nem ez a legfőbb motivációs tényező. Nem véletlen, hogy ha mostanában bekapcsoljuk a tévét vagy megnézzük a köztéri reklámokat, a legnépszerűbb hirdetéseken mobiltelefonokat, plazmatévéket, újság-előfizetéseket és drága kozmetikumokat tukmálnak ránk - ezek a legkevésbé sem mondhatóak személyes ajándéknak.
Lassítsunk egy kicsit karácsony előtt, hagyjunk időt magunknak. Ahogy Márai Sándor írta ,„ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (...) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás."