Fogadjuk el saját szexualitásunkat

Fogadjuk el saját szexualitásunkat - erre vonatkozóan ad tanácsokat dr. Catherine Solano francia szexológus a www.e-sante.fr egészségügyi honlap hasábjain.

Miért van az, hogy a szexualitást, amely egy tökéletesen természetes funkció, annyi félelem, szégyenkezés és aggodalom veszi körül? A magyarázat - felel rá - hogy a szexualitás hatalmas erő, amelyet gyakran nem értünk meg, ezért nehezen fogadjuk el, nehezen integráljuk.

Páciensei közül az egyik nő arról panaszkodott, hogy szexuális fantáziálásai nagyon erőszakosak, pedig ő maga abszolút békés természetű, sőt, elítéli az erőszakot. Egy férfi pedig nem értette, hogy miért képzeleg azon, hogy megkorbácsoltatja magát, és miért érez izgalmat, amikor barátnője bőrruhát visel.

A szexológus szerint bizonyos alázattal és humorral kell foglalkoznunk fantáziánkkal, mivel nem mi válasszuk meg azokat, hanem történetünk, érzelmi behatásaink eredményei. Ha elfogadjuk ezeket, sokkal könnyebb harmóniában élni velük. Viszont, ha harcolunk ellenük, ha elnyomjuk őket, növekedni fognak és akaratunk ellenére ránk kényszerítik magukat.

Ezért, ha egy szexuális képzelgés zavar bennünket, legegyszerűbb elfogadni úgy, ahogy van és megvizsgálni bizonyos távolságtartással, barátsággal. Azt kell tennünk a szexualitás terén is, mint a többi területeken, elfogadni magunkat olyanoknak, amilyenek vagyunk. Tisztelettel és jóindulattal kell magunkra tekintenünk.

 Dr. Catherine Solano arra is felhívja a figyelmet, hogy a legkeményebb fantáziák, mint a szado-mazo, vagy a fetisiszta képzelgések nem a leggyakoribbak, a többségük sokkal egyszerűbb és ezek sem olyan vágyak, amelyeket meg kellene valósítanunk, csupán szexuális vágyunk ösztönzői.

Ilyen csók olyan csók

A magyar nyelvben csak egyetlen szavunk van a szeretet, a szenvedély, a szerelem e megnyilvánulására. Csóknak nevezzük, amit gyerekünk arcára cuppantunk, testvéreinknek, szüleinknek, esetleg barátainknak adunk, csóknak, amit kedvesünk ajkára forrasztunk. A régi rómaiak precízebbek voltak.

A csóknak annak függvényében, hogy kinek és milyen érzelmekkel adták, más-más elnevezést adtak. Volt a basium, az osculum és a savium. És ha ma már nem is lehet abszolút pontossággal azonosítani ezeket, néhány alapvető különbség világos.

A basium volt a szerelmes csók, mint ahogy ez kiderül Catullusnak a hűtlen Lesbiához intézett invokációjából: "Adj ezer csókot, aztán még százat..." (Da mihi basia mille, deinde cento) - írta az ókori költő. Az osculum viszont, bár szájra adták (az os szóból ered, ami szájat jelentett), a hozzátartozókat illette meg. A nők olykor azért is kapták, mert így ellenőrizték leheletükön, hogy nem ittak-e számukra tiltott bort.

Más népek is, például a perzsák szájcsókkal üdvözölték a velük egyenlőt. Ha viszont csókkal az arcot illették, ez azt jelentette, hogy aki kapta, az alsóbb népréteg tagja volt és a csók adója ezzel jelezte a köztük lévő társadalmi különbséget.

A római nők abban az időben a krónikák szerint, kihasználták az alkalom adta lehetőséget. Az osculum ürügyén ugyancsak erotikus csókokat produkáltak. A történetíró Suetonius vádolta ilyesmivel Agrippinát, Claudius császár feleségét, Nero anyját. Ami a saviumot illeti, az egyértelműen a libido csókja volt. Valentin napján mindhárom bőségesen osztogatható.

Genetikai okai vannak a tinédzserszexnek

A tinédzserek szexualitása egyre korábban ébredezik. Amerikai kutatók most úgy vélik, megtalálták annak genetikai okát, hogy bizonyos fiatalok különösen korán élik át első szexuális aktusukat.

Jane Mendle, az oregoni egyetem kutatója csapatával 1382 amerikai adatait értékelte ki, amelyeket egy országos kutatás számára gyűjtöttek. 1979 és 1994 között évente interjúvolták meg az önkénteseket, azt követően kétévente. A kutatók a csoportból olyan anyákat választottak ki, akik más résztvevőkkel rokonságban álltak: ikrek, testvérek vagy unokatestvérek voltak. A kiválasztott nők 14 évesnél idősebb gyermekeit interjúvolták meg.

Azok a fiatalok, akiket egyedül nevelt az anyjuk, jóval korábban kezdtek el szexuális életet élni, mint a többiek. A kategória 63 százaléka élt már át nemi aktust, míg azoknak a tiniknek, akiknek az apja legalább időszakonként a családdal élt, csak 53 százaléka. Az ép családban felnőtt gyerekek csupán 21 százalékának voltak ezirányú tapasztalatai. Másképp kifejezve az apák nélkül felcseperedett fiatalok átlagosan 15,28 évesek voltak az első közösüléskor, míg a klasszikus családok gyerekei 16,11 évesek - írják a kutatók a Child Development című szaklapban.

A kutatók a különbséget kevésbé tulajdonítják a környezeti tényezőknek, mint a genetikai okoknak. Összehasonlították az egymással rokon, de különböző családi helyzetben élő fiatalokat. Megállapították, hogy minél közelebbi rokonságban áll két résztvevő, annál közelebb esett egymáshoz az első aktus időpontja. A kutatók kijelentették, hogy arról nem tudnak nyilatkozni, milyen súllyal hat az örökítőanyag a fiatalkori szexualitásra.

Ettől függetlenül érte kritika a kutatást. A New Scientist honlapja például Bruce Ellist, a tucsoni Arizonai Egyetem kutatóját idézi, aki szerint a vizsgálatban sem a gének hatását, sem a szociális tényezőket nem lehet bizonyítani. Utalt arra is, hogy a testvérek gyerekei között amúgy is csekély a genetikai egyezés.

A szerelmi bánat biológiája

Egy amerikai kutatás megerősítette, hogy a szerelmi bánat igazi szenvedés, amelyben a fizikai fájdalom agyi zónái aktivizálódnak.

A Proceedings of the National Academy of Sciences-ban publikált tanulmány egy kaliforniai pszichológusnő megfigyeléseit összegzi. 122 résztvevőnél laboratóriumi úton idézte elő a csalódást egy játékban, amelyből egy-egy szereplőt egyszer-egyszer kizártak a többiek. A mágneses rezonancia kimutatta, hogy ennek a személynek ugyanazok az agyi zónái aktivizálódtak, mint a fizikai fájdalomnál. Te hát a fizikai és a pszichikai fájdalomnak ugyanaz a biológiai bázisa. Egyébként, a fájdalomnak, legyen az fizikai vagy pszichikai azonos az értelme is: jelzi, hogy kerülnünk kell valamit, ami árt-hat nekünk. Lehet ez egy téves kapcsolat, vagy forró víz.

Az agy mindkét esetben ugyanazokat a jeleket bocsátja ki, nem véletlen, hogy a fájdalomcsillapítók, morfium vagy hasonlók oldják a fizikai fájdalmat és az ezt kísérő érzelmi stresszt is. Ezért olyan nagy a kísértés arra, hogy a szerelmi bánatot fájdalom-csillapítókkal enyhítsék.

A pszichológusok szerint azonban ez nem követhető út, mert a szerelmi bánat is figyelmeztetés és arra szolgál, hogy megtanuljuk kiválasztani a megfe1ő partnert. Orvossággal kúrálni csak akkor szabad, ha depresszióvá fajul. A szerelmet ‚különben, ilyen módon nem szabad manipulálni.
Mivel ezeknek a gyógyszereknek megvan az a kockázata, hogy ugyanaz történjen, mint amikor depressziósokat kezelnek olyan gyógyszerekkel, amelyek a szerelem biológiájában érintett rendszerekre hatnak: vannak, akik miután meggyógyultak, újra képesek szerelembe esni és vannak, akik sohasem szerzik többé vissza érzelmi képességeiket. Nehéz előrelátni, hogy mi fog történni.

Amikor szeretünk, a "szociális" agyi zónáink 80 %-a aktivizálódik. Ilyen bonyolult folyamatba kívülről beavatkozni előreláthatatlan következményekkel járhat.

Mama Hotel

Manapság egyre nehezebben és egyre később hagyják el a fiatalok a szülői házat. Halogatják a munkába állást, a házasságkötést, a gyerekvállalást. Hiába van olykor saját egzisztenciájuk, esetleg még saját lakásuk is, nem szívesen költöznek el otthonról. Miközben testileg korábban érnek, mint elődeik, valamiért mégsem akarják vállalni a felelősségteljes felnőtt életet. A jelenség annyira terjed világszerte, hogy felkeltette a szakemberek figyelmét.

Egy németországi felmérés szerint a fiatal nők átlagosan huszonkettő, a férfiak huszonöt éves korukig élnek együtt a szüleikkel. Ez önmagában nem lenne furcsa, tekintettel arra, hogy nagyjából ebben a korban jutnak a fiatalok diplomához, álláshoz. Aggasztóbbnak vélik viszont a szakemberek azt, hogy az utóbbi néhány évben pontosan egyharmadával nőtt azoknak a nőtlen férfiaknak a száma, akik még negyvenéves korukban is a mama szoknyáján csücsülnek. Olaszországban állítólag még ennél is nagyobb arányszámot tapasztaltak. Vannak olyan fiatalok, akik egyszerűen élvezik a „Mama Hotel" szolgáltatásait, és kényelemből nem kezdenek önálló életet, mert a legjobb mindig a mama főztje, ráadásul nincs gond se a vasalt ruhára, se a takarításra, bevásárlásra. Legtöbbször azonban komolyabb dolgok lapulnak a mélyben, amelynek a gyökerei egészen a kisgyerekkorig nyúlnak vissza.

A szülőkről való leválás az egyik legnehezebb feladat a felnőtté válás rögös útján. Ezt az önmagában sem egyszerű lélektani folyamatot gyakran maguk a szülők teszik még nehezebbé. Egy francia pszichiáter azt állítja, hogy jóval több olyan gyereket kell kezelnie, aki kórosan nem tud elválni még rövid időre sem a szülőjétől, a legtöbb esetben az anyjától. A gyerek kétségbeesett, betegségtüneteket produkál, amikor ott kell maradnia az óvodában, az iskolában, nem hajlandó külön aludni, táborba menni. Daniel Bailly, a Marseilles-i egyetem tanára azt állítja, az elszakadástól való félelem a 21. század emberének egyik legjellegzetesebb tünete. Az elszakadástól való félelem bizonyos fokig természetes jelenség, de gondoljunk csak bele, mit érezhet az a 3 éves gyerek, aki szembesül apukája/anyukája rettegő, ijedt arckifejezésétől, mikor őt otthagyják az óvodában?! Valószínű nem önfeledt, mosolygós arccal lép be a terembe, hanem arra gondol, vajon hova hoztak anyuék, ha ők is ennyire félnek?! Több óvónő panaszkodik a szülőkre az óvodai beszoktatás időszaka alatt: a szülők nem képesek elfogadni, hogy minél rövidebb ideig búcsúzkodnak gyermeküktől, annál hamarabb belelendülnek a gyerekek az óvodai környezetbe. Ha a szülő vigasztalni, magyarázkodni próbál, a gyerek még görcsösebben szorítja majd a kezét. Viszont, ha eleve bizalommal teli a légkör szülő-gyerek közt, és a szülő is nyugodt, és képes elengedni a gyerekét, mert bízik benne, akkor a gyerek érezni fogja ezt a biztonságot, és tudja, hogy jó helyen lesz, míg szülei dolgoznak.

Nem könnyű eldönteni, honnan tekinthető kórosnak a gyerek ragaszkodása, mondja a francia szakember. A felismerést nehezíti, hogy sok anya a szeretet jelének tartja, ha a gyereke lépni sem akar nélküle, pedig inkább aggódnia kellene emiatt. Különösen gyakran fordul elő a kóros ragaszkodás az egyszülős családokban, amelyekből a válások szaporodása miatt egyre több van. Itt másik felnőtt híján a gyerek lesz a mama „házastársa", legfőbb bizalmasa. Ez már önmagában is természetellenes helyzet, amit tovább fokoz, hogy mai világunk sokszor zaklatott, félelmet keltő, ami elől jóformán csak az otthonunkban találunk védelmet. Nincs érző anya, aki ilyen körülmények között ellökné magától a belé csimpaszkodó gyermeket. Minden lépését ugrásra készen szemmel tartja, és eközben lassanként eléri, hogy a gyerek folyton a nyomában koslat, és képtelen jól érezni magát az anya nélkül, vagy kortársai között.

A másik ok, ami miatt a fiatal felnőttek nem akarják elhagyni a szülői házat, állítja Bailly professzor, hogy a mai világban összemosódnak az életszakaszok, nem léteznek éles határok. Azok a dolgok, amelyektől felnőtté válunk - munkába állás, házasságkötés, gyerekvállalás, stb. - egyre későbbre tolódnak. Ennek egyik oka szintén a gyerekkorban gyökerezik: ha valakit nem támogattak az önállósodásban, nem adtak teret neki a szabad és kreatív játékban, az a későbbiekben sem fogja elhinni magáról, hogy képes felnőtt módjára helyt állni az életben, munkahelyen, párkapcsolatban. Úgy tűnik, ez a generáció, inkább megszerez három diplomát, mintsem felelősséget vállalna a saját életéért. Gyakran előfordul az is, hogy amint véget ér egy többéves párkapcsolatuk, egyből költöznek vissza a szülői házba, (bumeráng gyerek) holott előtte már megindultak az önállósodás útján. Felnőtté válni azt jelenti, hogy képesek vagyunk lemondani bizonyos dolgokról, képesek vagyunk feláldozni önző érdekeinket. Ez persze nagyon kemény „munkát" vagyis önismeretet, fájdalmat és lemondást igényel.

Mi lehet a megoldás? Vajon a szülő erőltesse, hogy felnőtt korú gyereke hagyja el a családi fészket? A pszichiáter válasza egyértelmű igen. Még jobb persze, ha a szülő kezdettől fogva önállóságra neveli csemetéjét. A családban mindenkinek szüksége van magánszférára, nem kell mindent szimbiózisban megélni szülőnek és gyereknek. A szülő legyen biztos pont, aki ha kell, védelmet nyújt a háttérből, de hagyja gyermekét kockázatot vállalni. Irányítsa úgy, hogy a gyerek tapasztalatokat szerezhessen, saját maga oldja meg problémáit, és vállalja a felelősséget tetteiért. Az a fiatal, akinek van önbizalma, mer konfliktusokat vállalni, könnyebben vállalja később a felnőtt életet is.

Rómeó és Júlia

A kérdést, hogy meddig tart egy szerelem, feltehetjük úgy is, hogy mikor kezdődik. Vajon az a jobb, ha meglátva Ő-t az első pillanatban belénk csap a villám, vagy ha a villámcsapás energiáját beosztjuk, és lassan csepegtetjük egy hosszú életen át?

Ha Júlia és Rómeó nem halt volna meg egy nappal azt követően, hogy egymásba szerettek, Shakespeare írhatott volna egy Háború és béke terjedelmű családregényt, melynek végén a Montague dédunokák virággal köszöntik a gyémántlakodalmukat ülő híres párt. Shakespeare azonban nem írt regényeket, költő volt és drámaíró, és mint ilyet, a szenvedélytől lobogó, romantikus érzelmek ihlették - a tűzpiros, tűzbe dobott rózsák, nem pedig az útszélen letépett és vázában hervadozó mezei virágok, mint mondjuk Ibsent. A két író világlátása közötti különbségről számos filozófus tartott jó vagy rossz előadásokat kis és nagy egyetemeken, a Nő és a Férfi főszereplésével műsorra tűzött rejtvényes színjátékot pszichológusok, szexuális tanácsadók és családvédők próbálják megérteni. A téma azonban mindig rejteget meglepetéseket.

A kávéházakban beszélgető hétköznapi ember hajlamos rávágni, hogy a szerelem nem tart örökké, a hosszú távú kapcsolatokban a szenvedélyes románcot idővel felváltja a szeretetteljes barátság, a lángok parázzsá szelídülnek, a hálószobákba végül csak aludni mennek a szülők és így tovább. Ám a Kalifornia Egyetem új kutatása meglepő módon mást bizonyít. Igaz ugyan, hogy az új szerelemmel járó megszállott vágy idővel meggyengül, ám a romantikus szerelemmel más a helyzet. A kutatók 25 korábban készült tanulmányt poroltak le és elemeztek újra. A vizsgálatban rövidebb, 4 évnél kevesebb ideig tartó, és hosszabb távú, 10 vagy annál is több évig húzódó kapcsolatokat elemeztek. Ezen kívül megkérdeztek 150 párt, akik átlagosan 8 éve élnek együtt, és kiderült, hogy a régi szerelmek is gyakran lángolnak úgy, mint a frissek, ha a felek ápolják első érzéseiket. Ha soha nem engedik meglazulni a húrt, ha újra és újra befűtik a kazánt, ha öntözik és dédelgetik a tűzpiros rózsát. Ha elfogadjuk, és azt gondoljuk, hogy a szerelemnek természetszerűen barátsággá kell változnia, akkor úgy is lesz, és ne csodálkozzunk, hogy este, amikor befekszünk a hitvesi ágyba, barátságosan elbeszélgetünk a gyerekek üzenő füzetéről vagy, mint barátnak, elmeséljük, hogy új főnökünk milyen jól néz ki. Ha azonban a barátokat kizárjuk a hálószobából, és nem keverjük össze a nagy Ő-t az ivócimborákkal, hanem ehelyett úgy készülünk az esti találkára, mint hajdanán, mikor még hosszasan bíbelődtünk a tükör előtt a randevúra, akkor azon kaphatjuk magunkat, mint a még 80 évesen is gyönyörű színésznő, Tolnay Klári, akiről az a hír járta, hogy párjával még idős korukban is, minden este, lefekvés előtt pezsgővel koccintottak. 

Olyan férfi kell a nőnek amilyen az egészségügy

A nők párválasztását befolyásolja a hazájukban uralkodó egészségügyi helyzet - állítják brit kutatók.

Minél alacsonyabb a várható élettartam és minél gyakoribbak a fertőző betegségek egy adott országban, annál inkább előnyben részesítik a nők a maszkulin arcvonású férfiakat - állapította meg kutatócsoportja közreműködésével Lisa DeBruine, az Aberdeeni Egyetem tudósa.

A Royal Society, a brit tudományos akadémia Proceeding B című kiadványában megjelent tanulmány szerint a párválasztási szelektálás ősi asszociációkra vezethető vissza: a nők a férfias arcvonásokat a genetikai egészséggel kapcsolják össze, így próbálják meg növelni az ellenállóbb utódok nemzésének lehetőségét. Ennek a jelenségnek azokban az országokban van igazán jelentősége, ahol az egészség kiemelkedően fontos a túlélés szempontjából - állapították meg a kutatók.

Az erőteljesen maszkulin vonásokkal rendelkező férfiak ugyanakkor kevésbé őszintének, az együttműködésre kevésbé hajlamosnak hatnak és inkább a rövidtávú kapcsolatokban tűnnek érdekeltnek. Ez megmagyarázza, a fejlett országokban élő nők miért favorizálják kevésbé a "férfias" férfiakat.

A vizsgálat során 4794 tizenhat és negyven év közötti nő értékelte különböző férfiak fotóját. DeBruine és csapata a képeket egy grafikai programmal is átalakította, így az egyes portréknak egy férfias és egy nőies változata is született. A kutatásban összesen harminc ország, például Németország, Brazília, Kanada, Oroszország és Svédország vett részt.

Az eredményeket összehasonlították az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) az adott országok egészségügyi állapotára vonatkozó statisztikáival. Ide tartozik a gyermekek és felnőttek halálozási rátája, a várható élettartam illetve a fertőző betegségek miatt bekövetkező halálesetek száma.

A tanulmány megállapítása szerint bár a maszkulin férfiak preferálása függ az adott ország egészségügyi indexétől, független az átlagéletkortól és az egyéni párválasztási stratégiáktól.

A tudósok kijelentették: mivel a kutatásban résztvevő országok mindegyike viszonylag magas fejlettségi szintű, ezért további vizsgálat tárgyát fogja képezni, hogy a megállapítás vajon a nagyon szegény országokban is megállja-e a helyét.

Hogyan szeressünk?

A híres, Egyesült Államokban élő pszichológus, Gordon S. Livingston Hogyan szeressünk?, vagy pontosabban Hogyan legyünk szerelmesek? című könyvében (How to Love?) számos közkedvelt, romantikus szerelmi elképzeléssel számol le. Többek között azzal is, amit leegyszerűsítve csak úgy nevezünk: szerelem első látásra.

Livingston megítélése szerint ostobaság lenne kapcsolatainkat egy lopott pillantás, egy félmosoly, egy szépen lógó tincs, vagy az ezekhez hasonló első benyomásra építenünk. „Képtelenség ezt megítélni, amíg meg nem ismerjük az illetőt" - érvel Livingston -, "természetesen az első találkozás során kialakulhat valamilyen vonzalom a felek között, de ezek a kémiai ingerek gyakran becsapnak minket."

De vajon miért? Ha megpillantok valakit, nem érezhetem úgy az első pillanatban, hogy ettől az embertől legkorábban életem végén szeretnék elválni? Túl ösztönös és naív volna abban hinni, hogy a szív bölcsebb az észnél? Livingston kutatásai szerint a legtöbb esteben nem a szív dönt. Állítja, hogy az emberi társadalmak, sokszor a kereskedelmi szükségszerűség alapján, idealizált szépségmodelleket helyeznek a célpontba, a párválasztó emberek pedig abba a csapdába esnek, hogy nem abba szeretnek bele első látásra, akibe a szívük, hanem akibe a szemük diktálja. A szemük, ami azt akarja szépnek látni, amit a divatszakemberek, jól felfogott érdekből, ideálisnak terveznek meg. A csapda abban áll, hogy bár igaz a mondás, hogy a külső jól árulkodik a belsőről, ám a kiválasztott személyről alkotott első benyomásunk valójában nem az illetőről születik meg, hanem azoknak a tervezőknek az ízléséről, akiktől az illető ruhát, sminket, stílust, végső soron külsőt vásárol. A belső tulajdonságokat pedig nem mindig, vagy csak túl későn ismerjük fel, így lehullik a lepel, és kiderül, ha szerelmünk annak idején egy másik üzletben vásárolt volna, most nem lennénk vele.

Livingston szerint ilyen és hasonló okok miatt küzd a civilizált ember annyi rossz házassággal, megromlott kapcsolattal. Könyvében arra tesz kísérletet, hogy megfejtse a hosszú távú, boldog kapcsolatok titkát, ami szerinte abban áll, hogy meg kell találnunk azt a személyt, aki a tíz „alapvető erény" legtöbbjét birtokolja: kedvesség, optimizmus, bátorság, hűség, tolerancia, alkalmazkodóképesség, szépség, humor, őszinteség, intelligencia. A tökéletes párválasztás ezeknek az erényeknek a személyre szabott arányain múlik. Valakinek például, több optimizmusra és kevesebb bátorságra, míg másnak rengeteg humorra, de kevesebb kedvességre van szüksége a másik fél erényei közül.

Egyesek úgy okoskodnak, hogy a túl nagy különbségek alkalmazkodóképességgel és szeretettel elsimíthatóak, Livingston álláspontja azonban az, hogy meg kell előznünk azt a helyzetet, amikor már csak a toleranciával és a mindent lenyeléssel tudjuk áthidalni a szakadékot. Ha olyan embert választunk társnak, aki hozzánk hasonlóan gondolkozik, könnyebben érti meg, és mi is könnyebben értjük meg, hogy mindketten másképp gondolkozunk. Ha két követ nagyon sokáig dörzsölgetünk egymáshoz, végül illeszkedni fognak, de mennyivel egyszerűbb olyan köveket választani eleve, amelyeket nem kell ennyiszer összeütni egymással, mert jól illeszkednek. Az emberek, a pszichológiai elemzések szerint, körülbelül húsz éves korukra olyan személyiséget vesznek fel, ami halálukig már lényegében alig változik. Az a módszer, aminek az a szlogenje, hogy majd én megváltoztatom, szinte soha nem válik be. Ha párválasztásunknál tudatosak vagyunk, tudjuk kit akarunk, tudjuk, hogy mi magunk milyenek vagyunk, és a reklámoknak se dőlünk be, akkor már hallgathatunk a szívünkre. 

Közösségi oldalak és a féltékenység

A Facebook, vagy más, hasonló szolgáltatást nyújtó, népszerű webfelületek a kellemdús időtöltés mellett a korszellem adta veszélyekkel is megajándékozzák használóikat. Az egyik ilyen veszélyforrás a féltékenységből fakadó függőség.

A kanadai Guelph Egyetem kutatói szerelmes fiatalok bevonásával készítettek felmérést, mi szerint a közösségi oldalakon időző egyetemisták olyan információkhoz jutnak kedvesükről, ami ördögi körbe vonja őket, és elfeledkezve minden másról, az FBI-t megszégyenítő színvonalú nyomozgatásokba kezdenek. A nyomozás során hosszú órákat töltenek a nevezett oldalon, és sok esetben reggelétől késő éjszakáig tapadnak a forró nyomra. A közösségi oldalakat üzemeltető óriáscégek gazdasági igazgatói örülnek ennek, mivel minden klikkeléssel több és több pénz üti a markukat, ám a szülők és a tanárok aggódnak.

A féltékenység negatív pszichológiai inger, és mint ilyen súlyos csapdát jelent. Nem marad idő más, fontosabb élvezetre, mint amilyen a tanulás, vagy a sport. A magatartásformákat vizsgáló kutatók szemében az eset nem egyéb, mint annak az evolúciós stratégiának a megfigyelése, miszerint a biológiai cél az utódnemzés, a féltékenység pedig e cél elérésében szerephez jutó párválasztási küzdelem.

Aki féltékeny, legyen az illető ember, majom, vagy elefánt, az semmi másra nem tud koncentrálni, csak arra, nehogy elvegyék tőle az utódnemzés tekintetében legoptimálisabbnak tűnő szülőtársat. A dominancia harcot az állatvilág szereplői erdőkben, szavannákon, vagy a tenger mélyén játsszák, a modern ember pedig, sok esetben, a közösségi oldalakon. Persze, az ember, legtöbb esetben, nem agyarakkal és lesújtó izomerővel szereti megvívni a párjára szemet vető konkurens elleni harcot, az idő- és energia ráfordítás mégis kísértetiesen hasonló. A feltöltött vicces képek, hozzászólások, meghívások, amelyekből kiderül, hogy kiválasztottam félreérthetetlenül, csak és kizárólag hozzám tartozik, olyan üzenet az ellenérdekű fél számára, aki lehet akár a legjobb ismerősöm is, ami nem maradhat válasz nélkül. A válasz viszontválaszt követel és így tovább. A rejtett információ, melyben ügyesen kerül kódolásra, hogy ki, kivel, hol és mikor lépett kapcsolatba, olyan időigényes feldolgozást követel, ami a szakemberek szerint már függőséget jelent, és mint ilyen, több kárt okoz, mint hasznot.

A féltékenység zöld szemű szörny, talán azért, mert aki kórosan kialvatlan és sokat bámulja a képernyőt, az bezöldül. De még ha nem is színeződünk el, a számítógép monitora előtt kuporogva, szemünket, gerincünket rongálva, olyan csatákat vívunk meg, amire az épeszű embernek nincs szüksége, csak akkor, ha pusztán evolúciós ösztöneire hallgat. Bár kétségtelenül biztonságosabb a Facebook-on rivalizáni, mint késsel a zsebben egy diszkó előtt, az eredmény nem sokban különbözik. Mind a kettőre van jobb megoldás. Az ember éppen azért a teremtés koronája, mert nem csak az evolúció irányítja. Az ember képes irányítani az evolúciót. Az ember képes felülemelkedni a féltékenységen, mert tudja, hogy nem az önző gén a legfontosabb, hanem valami más...

Szent Johanna és David Beckham

A nők szerepének, megítélésének, társadalomban elfoglalt helyüknek változásával együtt a férfiak identitása is jelentősen átalakult.

Milyenek a mai nők a valóságban? Sokfélék és sokrétűek, modernek éppúgy, mint konzervatívak. Van választásuk, eldönthetik, hogy karriert építenek, vagy a családnak szentelik életüket. A fiatalabb korosztálynak az egyik legfontosabb momentuma, hogy nem engedi elvenni a szabadságát. A XXI. század nője tehát független, önálló, aki tudja, mit akar, sőt el is éri, amit akar. Nem izgatja a főzés, mosás, takarítás, sem a „jól kell férjhez menni" téma, inkább műveli magát, törődik a testével-lelkével, fontos számára a karrier, és érdeklődve figyeli a közéleti eseményeket is. A mai nő mondhatni férfiasan helytáll az élet minden területén.

A hagyományos férfi korszaka éppúgy hanyatlásnak indult, mint a hagyományos nőé. A modern nő létrehozta a modern férfit. A férfiak új stílusra tettek szert, alkalmazkodtak az új kihívásokhoz. Az öntudatos nő ugyanis nem szolgálja ki, nem kényezteti a férfit, hanem egyenrangú partnerre vágyik. Elvárja, hogy a férfi elbeszélgessen vele, érzelmileg is ki tudja fejezni magát, megbeszéljék, és közösen oldják meg a problémás kérdéseket. Ma már idejétmúlt az elvárás, hogy a férfi legyen erős, kemény, harsány, agresszív, határozott. A nő, pedig gyenge, csöndes, szerény, bizonytalan, elomló és határozatlan.

Szinte szükségszerű tehát, hogy a 90-es években megjelent a porondon az új férfiideál, nevén nevezve, a metroszexuális férfi. A fogalmat 1994-ben találta ki Mark Simpson angol újságíró, publicista, és lényegét az alábbiakban határozta meg: metroszexuális az a nagyvárosi férfi, akinek erősen fejlett esztétikai érzéke van, sok pénzt és időt tölt szépítkezésére, öltözködésre, az életstílusának tudatos alakítására, továbbá vállalja azt, hogy a férfiak is lehetnek érzékenyek, romantikusak, "széplelkek". És bár úgy tűnik meleg, mégis heteroszexuális. Az ilyen pasik szoláriumba járnak, festik, melírozzák a hajukat, ékszereket viselnek, szőrtelenítenek, alapozót használnak, és sokat járnak vásárolni. Egyszóval, nagy-nagy gondot fordítanak a külsejükre. Ők azok, akik mielőtt kilépnének az utcára, órákig készülődnek, nézegetik magukat a tükörben, forgolódnak, és nem nyugszanak addig, amíg nem érzik azt, hogy tökéletes a toalett. Megkockáztatom, hogy egy metroszexuális férfi több bőrönddel indul vakációzni, mint nő társai...

A metroszexuális férfi jött, látott és győzött, ugyanis az Egyesült Államokban a 2003-as esztendőt a metroszexuálisok évének nyilvánították. Természetesen a média és a piac is nagymértékben hozzájárult a metroszexuális férfiak sikeréhez. Hiszen a férfiaknak kínált szépítőszerek megsokasodtak a piacon, már minden olyan terméket meg lehetett találni férfi változatban, ami a nők számára elérhető, a bőrradírtól a naptejig. Jean-Paul Gaultier elsőként dobott piacra olyan dekorkozmetikumokat, amelyeket kifejezetten férfiaknak készített.

Mark Simpson egy évtizeddel később bevallotta, hogy a metroszexualitás nem létezne média nélkül. David Beckham, Brad Pitt vagy Tom Cruise által megszemélyesített férfitípust-ideált egyre többen követik. A fogalom megalkotója szerint az újszerű életstílus elterjedésével a média létrehozta az überszexuális férfit, de valójában ez is mertoszexuális, csak szebb csomagolásban. (Az überszexuális férfi már túllép a metroszexualitáson, rafinált, ám olyan egyéni stílusa van, amihez nem szükséges a divatkövetés. Hozzá nem tapad annyira az önimádat és a végletes fogyasztói magatartás. Ő a hagyományos férfiképhez kapcsolódó értékeket képviseli: a nőiességgel járó dolgok elutasítása, visszafogott érzelmek, teljesítmény-orientáltság, intellektus, erő, agresszivitás, érzelmek nélküli erotika. )

A metroszexuális ellentéteként jelent meg a retroszexuális férfi, aki visszautasítja azt, hogy különösebb figyelmet fordítson a megjelenésére, illetve a divatkövetésre, aki soha nem festené a haját, sőt még a hajfixálótól is kirázza a hideg. A szoláriumra, pedig azt hiszi, hogy egy egzotikus koktél. Az előbb felsorolt jellemzők alapján viszont ne gondoljuk, hogy ez a típusú férfi az ápolatlan kategóriába sorolható!

A mai nőnek és férfinak végül is van választási lehetősége. Dönthetnek saját sorsuk felől, melyik ideálnak, irányzatnak a csapatához kívánnak csatlakozni. Egy nő építheti karrierjét, és pelenkázhat is egyszerre. Hogyan? A férfi segítségével. A nők belekóstolnak a férfias dolgokba, a férfiak pedig a nőiesekbe. S lassan megérkezünk a régóta áhított igazi egyenrangúsághoz. Az egyenrangúság nem azt jelenti, hogy egyformák leszünk, hanem, hogy egyensúlyt teremtünk férfi és nő között. Nem az ellentétekre helyezzük a hangsúlyt, hanem a hasonlóságra. Hiszen mit sem érne a nők világa férfiak nélkül, és a férfiak világa nők nélkül.

Fiú vagy lány - avagy a férfiak előbb halnak?

A temetőben járva feltűnik, hogy a férfiakhoz képest sokkal több idős nő látogatja a nála korábban született, viszont hamarabb elhunyt párja sírját. A magyarázat viszonylag egyszerű: az "aktívabb" férfiak korábban halnak meg, mint feleségük, amit a természet ösztönösen fiútöbblettel igyekszik kiegyenlíteni. A valóság azonban ennél jóval összetettebb.

Az már régóta ismert, hogy világszerte közel két százalékkal több fiúcska születik, mint kislány. De nem mindig és nem mindenütt ilyen arányban. Amikor két évtizede megszűnt az NDK és egyesült a két Németország, 1991-ben a keleti tartományokban hirtelen lecsökkent a fiúszületések száma, és megváltozott a férfi/nő arány. Az okot az anyákat ért fokozott stresszben találták meg.

A Berkeley Egyetemen kutató Ralph Catalano és Tim Bruckner hasonló következtetésre jutottak: ők a természeti csapások után született fiúk számának apadását regisztrálták felméréseik során. 1976-ban Olaszországban súlyos katasztrófához vezetett, amikor az Icmes vállalat sevesói üzeméből nagymennyiségű dioxin került a környezetbe. Devra Davis, az amerikai Carnegie Mellon Egyetem toxikológusa a tragédiát követően hét éven át vizsgálta az érintetteket, majd a Journal Enviromental Health folyóiratban közzétette az eredményt: kétszeresére nőtt közösségükben a lányszülések száma.

A kirívó rendellenességek is hozzájárultak ahhoz, hogy a neves tudományos folyóirat, a Nature felhívására kutatás kezdődjön a fiú/lány születési arány okának és esetleges befolyásolásának a vizsgálatára. Ennek keretében Kristen Navara, az amerikai Georgiai Egyetem (Athens) biológusa 1997-2006 között 202 országból gyűjtött be és dolgozott fel adatokat. Megállapította, hogy a nőnemű élve született csecsemők aránya világátlagban 48,6 százalék, ám ezen belül Afrikában 49,3. Az is egyértelművé vált, hogy a fiúk aránya a fejlett országokban is a születési hely földrajzi szélességével arányosan nő. Azaz a zordabb éghajlat több, a nőket védelmezni képes férfit igényel. (Hazánkat nagyjából a 49. északi szélességi fok metszi.)

Angelo Cagnacci, a modenai szülészeti klinika professzora kutatásai szerint azonban az évszak is befolyásolja a férfi/nő arányt. A Human Reproduction folyóiratban közzétett tanulmánya alapján ősszel több fiú, tavasszal meg több lány fogan. Alexander Lerchl, a brémai Jacobs Egyetem szaporodás-biológusa úgy véli, ennek oka lehet, hogy az apák spermájában a téli viszontagságokra készülve megnő, tavasszal meg ellenkezőleg, visszaesik a petesejtet megtermékenyítő Y-kromoszómák száma. A nők ugyanis mindig XX, a férfiak pedig XY ivari kromoszómával rendelkeznek. A lányka magzatok XX-ként, a fiúk XY-ként fogannak meg.

Cagnacci professzor 10 000 szülésnél elemezte az anyák alkatát is. Azt találta, hogy kistermetű, karcsú, 54 kilogrammnál könnyebb anyáknál megfordult a fiú/lány arány, 100 lánykával szemben csak 98 fiú született. Azaz a gyengébb felépítésű, törékenyebb anyák a szaporítási képességet kevésbé "továbbadó" lányokat szültek. Az erőteljesebb alkatú anyák esetén viszont a fiúk száma 110-re emelkedett.

A londoni University College antropológusa, Ruth Mace Etiópiában a nagyon sanyarú körülmények között élő anyák utódait vizsgálta, és ugyancsak azt állapította meg, hogy a lefogyott, társadalmilag is alávetett anyák a szokványos fiú/lány aránynál kevesebb fiút szültek, még az afrikai átlagnál is kevesebbet.

Sok szakember, köztük a kenti Sarah Johns szociológus a szülők társadalmi, gazdasági és egészségügyi helyzetét elemezve jutott arra a statisztikákkal is igazolt következtetésre, hogy az egészséges, jómódú, hosszú és nyugodt életre számító anyák és az egészségesen élő, férfias, erőteljes alkatú apák házasságából érzékelhetően több fiú születik, mint lány.

A német kutatók körében mindazonáltal sokat emlegetnek egy kirívó ellenpéldát. Wolfgang Klement korábbi gazdasági- és munkaügyi miniszter feleségének ugyanis öt gyermeke született - és valamennyi lány. Márpedig ők mindenben megfelelnek a többfiús "szabályoknak".

Klement tréfásan azzal magyarázza a bőséges lányáldást, hogy "csak a jóérzésű, érzékeny lelkű férfiak nemzenek lányokat".

A sport az erekció szolgálatában

Régóta ismert, hogy a sport jót tesz a szexnek, de olasz andrológusoknak sikerült kimutatniuk, mi a valódi terápiás ereje az erekciós diszfunkció (ED) kezelésében. 

Mint Giuseppe Maio, az Olasz Andrológiai Társaság koordinátora a La Stampa című torinói lapnak elmondta, a kutatás során megfigyeltek 60 ED-ben szenvedő, 40 és 60 év közötti pácienst, akiket két csoportra osztottak. Az egyiket inhibitáló szerrel kezelték, a másiknál hozzáadtak egy háromórás, mérsékelt aerobikot, 1900 átlag kilokalória fogyasztással, heti 3 napra elosztva. Az a csoport, amely a gyógyszeres terápia mellett fizikai tevékenységet is kifejtett, jelentős javulást ért el: 18-20 százalékos emelkedést is regisztráltak a másik csoporttal szemben az erekciós funkció, az önbizalom és a globális szexuális kielégülés terén. Nőtt a tesztoszteron-szintjük is, kb. 8 százalékkal.

Maio professzor szerint jelentős eredmények érhetők el 3 hónap alatt olyan kalóriafogyasztás mellett, amely ugyan változik a testsúly szerint, de nem több a hetenkénti átlag 1500-nál. A legmegfelelőbb sport hozzá az aerobik, utána a kocogás és a futás, a torna, a kerékpározás, a gyors gyaloglás és a tenisz. A sport azáltal használ a szexualitásnak, hogy javítja az endotheliális funkciót, vagyis a véredények falait, több vér áramlik a pénisz üreges részeibe, így az erekció kitartóbb lesz - magyarázta az olasz andrológus.

Internet szexpartnert keresőknek

A szerelemről híres franciáknál végzett felmérés szerint, azok akik az interneten keresnek maguknak szexpartnert, ritkábban használnak óvszert, mint azok, akik hagyományosabb módszerekkel vadásznak.

Az internetet, úgy tűnik, nagyobb biztonságérzetet nyújt, és mint a kutatásból kiderül, ez a biztonságérzet hamis. Akik ugyanis az interneten adnak fel párkereső hirdetést, nem kevésbé veszélyeztetettek a nemi betegségek terén, mint azok, akikhez nem jut el az internet, vagy nem használják erre a célra. Az internet, széleskörű és mindennapos felhasználása miatt, magyarán, hogy ma már, lényegében bárki hozzájuthat, nem gondolhatjuk, hogy az már csak a tehetősebbek, a modernebbek, a kiváltságosak kiváltsága lenne, akik, anyagi helyzetük okán, valóban védettebbek a súlyosabb betegségekkel szemben, mint amilyen a nemi úton terjedő AIDS, vagy a Hepatitis. Mindannyian ugyanannyi golyóval játszunk az orosz ruletten, amikor olyan valakivel fekszünk le, akit alig ismerünk, függetlenül attól, hogy hol bukkantunk az illetőre. Franciaország, ahol a promiszkuitást, a válogatás nélküli szexet, a XVIII. századtól művészi szintre emelték, és e romlás virágait bő kosárral aratták, ma is jó példát jelent az örömkereső, nyugati típusú ember számára. Főleg, mivel az antropológusok szerint a franciák semmivel sem romlottabbak, vagy szexuális téren eltérőbb magatartást követőek, mint például hazánk fiai. Ők is ugyanazokkal a korunkat jellemző problémákkal küzdenek, mint mi, így a szexpartner vadászat ezerötszáz kilométerrel idébb is, nagyjából, ugyanolyan.

Kétezerhatszáz francia párkereső oldalt használó szexvadászt kérdeztek meg, hogy vajon, abban az esetben, ha a csetszobából a hálószobába mennek, húznak-e óvszert, vagy sem, a férfiak kilencvenhat százaléka nyilatkozott úgy, hogy naná, az magától értetődik. A kutatók azonban kiderítették, hogy közülük, körülbelül minden harmadik megszegi ezt a fogadalmát, és csak azért, mert párját az interneten találta. A randioldalak hívogató, tetszetős külleme, a szájbertér vonzóan izgalmas világa többségünkben azt az érzést váltja ki, hogy jó helyen járunk, és a legveszélyesebb vírust egy jó, ingyenesen letölthető vírusirtóval eltávolíthatjuk. Ahogy kilépünk a virtuális térből, és már nem csak egeret fogunk a kezünkben, a veszély is valósággá válik. Már nem csak az lehet a legnagyobb veszteségünk, hogy kimegy az alaplap, vagy vehetünk egy új vincsesztert, hanem, ha élhetünk a morbid hasonlattal, kimegy az immunrendszer és vehetünk egy új májat. Valóságos szervezetünk valóságos hardvere, a tudomány mai állása szerint, megfizethetetlenül drágább, mint a virtuális téré. Mivel az AIDS vírusirtóját egyelőre nem lehet letölteni, a gyógyítás helyett marad a megelőzés. A nemi életre ugyanúgy igaz, mint a net világára: akkor biztonságos, ha védekezünk. A kor előnyeit akkor élvezhetjük a legjobban, ha levonjuk a régebbi korok tapasztalatát: a válogatás nélküli szexualitás, régen is, ma is, más-más okokból ugyan, de ugyanannyira életveszélyes.

Szereposztás

Az utóbbi időben jól látszik, hogy a társadalom nemiséggel kapcsolatos általános felfogása fokozatosan átalakul. Pszichológusok a férfi és női szerepek egyensúlyának megbomlásáról, az egyensúly elvesztéséről beszélnek. Márpedig a nemi szerepek arányának felborulása nem jó senkinek. Nem jó az egyénnek, a családnak és a társadalomnak sem.

 

Hajts, melózz, vedd meg és edd meg! Röviden és tömören mindennapjaink meghatározó jelszavai ezek: dolgozz, hogy meg tudd vásárolni, fogyaszd el és vegyél másikat! A legelkeserítőbb, hogy ez a hozzáállás átszivárgott az emberi kapcsolatokba is: tárgyként tekintünk a személyekre.

Már közhelyként kezeljük a tényt, hogy minden második házasság válással végződik. Biztos vagyok benne, hogy mindenki környezetében hemzsegnek a boldogtalan párkapcsolatban vergődő emberek. Nem arra a helyzetre gondolok, mikor két ember felismeri, hogy útjuk más irányba fordult, és felelősségteljesen képesek búcsút mondani egymásnak. Hanem a gyakoribb esetről: mikor a párok tagjai nem küzdenek a kapcsolatért, ha az problémássá válik, rögtön elhagyják egymást és másik embert keresnek. Nagyon fontos lenne, hogy kifejezzék szeretetüket, elkötelezzék magukat, és felelősséget vállaljanak egymásért.

De napjainkban mindenki azt teszi, amihez kedve szottyan. Alkalmazkodni, kompromisszumot kötni nem divat ma. De elköteleződni és felelősséget vállalni sem, pedig ha a szeretetről beszélünk, akkor lehetetlen nem szembesülni ezzel a két dologgal, hogy a bizalomról már ne is beszéljünk! De miért megy ez olyan nehezen férfinak és nőnek egyaránt? Miért érezzük gyakran, hogy felcserélődtek a női és férfi szerepek? Mintha minden kicsit összekuszálódott volna.

A számtalan magyarázat közül íme néhány gondolat:

Ha a dolgot a társadalmi oldaláról közelítjük, akkor a női szerep megítélése az adott történelmi korban más-más követelmények, elvárások mentén alakult. Az iparosodás korát megelőzően, a nagycsaládos életformában a nők szerepe főként az otthon környékére terjedt ki, a ház körüli teendőkre és a gyermeknevelésre.

Az ipari forradalmakat követően a nők is dolgozni kényszerültek, hogy a család minimális megélhetését biztosítani tudják. Ehhez hozzájárult még, hogy a világháborúk következtében sok nő maradt egyedül, kénytelenek voltak maguk boldogulni. A nők tömeges munkába állásával felborult a női szerepben addig megszokott egyensúly: a nőknek egyszerre kellett eleget tenni a tisztességesen dolgozó nő, és a gondoskodó anya, szerető feleség szerepelvárásainak.

Sok szakember szerint a legnagyobb probléma abból származik, hogy miután a nők évszázadokon keresztül nem töltötték be a saját helyüket, vagy amit betöltöttek azzal elégedetlenek voltak, a társadalomban nem alakult ki az a minta, hogy milyen egy önmagát becsülő nő, családanya, szerelmes asszony szerepe. És ez napjainkra is érvényes. Egy nőnek mai is döntenie kell például, hogy család vagy karrier. Mivel a nők nincsenek a helyükön, boldogtalanok. Ebből aztán már egyszerű a képlet, hogy a férfiak is boldogtalanok, így a családok és a gyerekek is.

Nem árt tudatosítani, hogy a férfi, női szerepek kialakulását a biológia is erősen befolyásolta. Az ember jobb és bal agyfélteke, és annak működése némiképp eltér egymástól. A férfiaknál domináns bal agyfélteke a racionális, logikus, elemző, elvonatkoztató műveleteket végzi, érzelem nélkül. Analizál, szétszed, spekulál, következtet; célja kiáradni a világba, neki van időtudata, mikor mi történt, csak tényszerűen!

A jobb agyfélteke mindent tud, amit a bal, csak máshogy. Analogikusan gondolkodik: hasonlatokat keres, képekben fogalmaz, épít, az egységet képviseli, élményeket rögzít, az emlékeket a hozzájuk kapcsolódó érzésekkel együtt tárolja. És ez a lényeg: az élet értékét a dolgok élvezete adja, az, hogy mit ér az embernek egyik vagy másik élmény! Fentiek miatt azonban mást vár el egy nő, mint amit egy férfi adni képes neki, és ebből sajnos sok félreértés van.

A legfontosabb viszont, hogy a bal és jobb agyfélteke együtt teremt! Próbáljuk meg ne a különbségeket keresni férfiban és nőben, hanem a hasonlóságot. Ezzel együtt fogadjuk el, barátkozzunk meg a gondolattal, hogy léteznek tipikusan női és férfi szerepek. Ne akarjunk mások lenni, mint amik valójában vagyunk.
Az utóbbi évtizedekben eluralkodott az, amit a bal rész képvisel: a rideg, érzelemmentes, kiszikkadt gondolkodásmód. Régóta a férfi értékek állnak piedesztálon, sőt csak azokat jegyzik: az erőt, hatalmat, pénzt.

Ha a nő nembeli sajátosságainak megfelelően teljesít, például kihord egy gyereket, az nem számít - véli Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus. Hozzáteszi, hogy a fent említett értékrendnek az elfogadásában a nőknek is nagy szerepük van. Egyetértek vele, mikor azt mondja, hogy mindkét nemnek nagy a felelőssége, hogy az érzelmek, egymás megbecsülése, és a szeretet visszakerüljön az értékek közé. Hisz, ha egy férfi megkapja a megbecsülést, az elismerést, ő is meg fogja adni egy nőnek. Ne feledjük, egy nő, akkor igazán nő, ha megjelenik a férfi...

Kreativitás a szexben

A szerelem művészet. De mi a szerelem és mi a művészet? A művészet az, amikor úgy hozunk létre valamit, hogy az Isten se tudná szebben és jobban létrehozni, a szerelem pedig az, amikor egy férfi és egy nő nem akar egymás nélkül élni. A szerelem azonban csak addig marad fenn, amíg művészet.

Ha már nem olyan, hogy annál nem lehet jobb, akkor elkezd lefelé csúszni, kihűlni, elmúlni. Ha valakit meg akarunk tartani, a szerelmet végig művészi szinten kell tartani, ami rendkívüli kreativitást és energia befektetést igényel. Akik ezt megspórolják, számíthatnak a válásra, akik azonban megfizetik ezt az árat és minden nap ugyanolyan kreatívak maradnak, mint az első napon, azokat valóban csak az ásó, kapa, nagyharang választhatja szét a másiktól.

Miért hidegülünk el egymástól? Miért nem fizetjük meg szerelmünkért minden nap az első árat? A férjek rendszerint azért, mert egy másik nőbe fektetik a tőkét, a feleségek pedig azért, mert férjük ilyen esetben a feleség előtt ereszti ki a szelepet, elengedi magát és visszataszítóvá válik. Egy nő számára az a legvisszataszítóbb egy férfiban, ha alkalmatlannak látja őt az utódnemzésre és az utódok gondozására. Egy asszonyt nem a férj pocakja meg hasonló, külső jegyek taszítják, hanem a megbízhatatlanság. Tudja, hogy ha a férje már nem fektet energiát belé, akkor nem bízhat benne, hogy közös utódjukról gondoskodik elsősorban.

A kulcs tehát a nő kezében van: ki kell csikarnia, hogy a férfinak ne egy másik nő kelljen, hanem jól felfogott érdekből újra és újra őt válassza; megértse, génjei akkor maradnak fenn a legnagyobb biztonságban, ha csak és kizárólag vele van kapcsolatban. Egyszerűbben fogalmazva: a nőnek el kell érnie, hogy a férfi minden nap újra beleszeressen, és ha ez megtörténik, a férfinak eszébe se fog jutni, hogy másokra pazarolja az energiáját.

Minden az ágyban dől el. A szexet a rutin és a megszokás pusztítja el, a művészet tartja életben. A férjek, bármily meglepő, elsődlegesen nem azért közelednek felségeikhez, mert nemi szerveik összepasszolnak, hanem azért, hogy újra és újra átélje a szerelmet, vagyis azt az állapotot, amikor úgy érzi, megtalálta azt a személyt, akivel utódot akar nemzeni. Amennyiben ezt nem érzi, máshol keresi a megoldást. A nők hajlamosak feladni, azt képzelik, hogy már nem kell a férjüknek, és elengedik magukat. Az élet azonban, szerencsére, mindenkinek adott annyi kreativitást, hogy bármikor el tudja csábítani azt, akit egyszer már el tudott csábítani, és ha valakit minden nap elcsábít, az örökre vele marad.

De mi is ez a kreativitás? Ugyanaz, mint a teremtés. A teremtés pedig az, amikor megszületik valami új, valami olyan, ami eddig még sose született meg ugyanebben a formában. A változékonyság, a formai gazdagság, és minden, ami valakit csodálatra ösztönöz, azt a kreativitás szüli. A szex nem az ágyban kezdődik. A szex az első pillanatban kezdődik, amikor egy férfi és egy nő meglátja egymást. Mivel minden nap egy új kezdet, a férfi és a nő minden nap újra és újra meglátja egymást először. Ha a nő egy vonzó férfit pillant meg először és fordítva, akkor a szex minden nap újjászületik, és ha nem védekeznek, azon kapják magukat nyolcvan évesen, az aranylakodalomban, hogy annyi az utód, hogy nem tudják megjegyezni a sok nevet. Ehhez azonban, nem lehet eléggé hangsúlyozni, nagyon nagy árat kell megfizetni: a soha nem szűnő kreativitást.

Ilyen a szerelem

Reggeli csúcs, metró, tömegnyomor, lökdösődés, kezdődő elmebaj, mint szokásosan.

Előttem foglalja el helyét 1 párocska. Tizenéves titán; két oldalt aligra nyírt hajzat, fejtetőn égnek zselézve/keményítve. Ha este találkoznék vele az utcán, nem a jóságos jutna eszembe róla. Párja hasonszőrű; hátul összefogott, oldalt lógni hagyott, multikolor haj, meglehetős smink. Kb. másodikas/harmadikas gimibe indulnak most.

Kezdtem felkészülni a vár6ó jelenetekre, párbeszédekre, amikre ilyen esetekben számíthat az ember. Aztán!

A téma a reggeli lett. Mármint, hogy a hímnél volt 2 péksüti valaminő töltelékkel, a lánynál meg nem. S ami az enyém, a tiéd is alapon, titánunk lovagiasan felajánlja az embereledelt élete választottjának. Csakhogy, logisztikai probléma: nincs hely a mütyürnyi, színes szivecskés övtáskában a kajának. S mint műfaj inkább férfias, hát emberünk szortíroz a számára érthetetlen és legfőképp felesleges cuccokkal kitömött parányban. Ez ide, az amoda, s lőn, hősiesen beleszuszakolja a reggelit szíve hölgye miniatűr tartozékába. Érintett - csodálatát nem titkolva - köszönetet rebeg, újfent megerősítést nyervén imádatában. Mert a mai világban kiben 1esül ennyi érdem: gondoskodás, gyakorlatiasság, előzékenység, és így tovább?

Na kérem, hát ilyen a szerelem.

Szexuális bulimia

Harmincöt évig naponta egy nő, összesen 12.775. A rekorder Warren Beatty, Shirley MacLaine öccse, Oscar-díjas rendező és színész.

Beatty karrierje, érdekes módon, elég későn kezdődött. Szüzességét 20 éves korában vesztette el, de utána nemi élete az erotikus bulimia ritmusában folytatódott 1992-ig, amikor beleszeretett Annette Bening színésznőbe és abszolút monogám lett. Legalább is ezt vallotta Peter Biskindnek, aki Star: How Warren Beatty Seduced America címmel nem engedélyezett életrajzot írt róla.
Beattyről köztudott volt ugyan, hogy nem veti meg a nőket, de ez a vallomás azért meglepetést okozott és a színészt egy kissé lehúzza a sorozat-szeretők soraiba.

A túlzott szexelés, állítólag, jelen korunk egyik betegsége és különösen a futballisták és a színészek között dívik. Antonio Cassano olasz labdarugó például 26 éves korára 600 nővel volt kapcsolatban. „Nőfalásáról" közismert David Duchovny vagy Michael Douglas. Folyamatosan nő azoknak a száma, akik a szex tekintetében nem a minőségre, hanem a mennyiségre teszik a hangsúlyt.

A szexológusok szerint a szoknyavadászoknak két fajtáját kell meg különböztetni. Az egyik prototípusa Mozart Don Giovannija, aki válogatás nélkül szakítja le a virágokat, akinek hódításait a hűséges szolga, Leporello lelkiismeretesen számon tartja. Don Giovanni kedvtelésből hódít, vagy úgyis mondhatnánk, szeszélyből. Ennek a típusnak a követője Georges Simenon, Maigret felügyelő kitalálója, aki, szintén saját bevallása szerint 10 ezer nőt csábított el. Ezek között 8 ezer prostituált volt.

A másik prototípus Casanova, aki bonyolultabb eset. Ő emberi kapcsolatot is keres, be akar hatolni partnere gondolataiba, uralkodni akar rajta. Ehhez a típushoz névtelennek maradt férfiak mellett olyan híres nőket sorol fel szakirodalom, mint Colette francia írónő és Marlene Dietrich.

A két típus diadalmenete végén azonban ugyanoda jut: olyan szexfüggőség alakul ki benne, mint amilyent a bor, a cigaretta, a drogok idéznek elő. Feszültség, nyugtalanság, rossz közérzet áldozata lesz - mondják a szexológusok, akik azt tapasztalják, hogy az utóbbi időben egyre többen kérnek segítséget és közöttük az erotikus bulimia problémáival küzdő nők száma eléri a 20 %-ot.

Hatalom és szex

Ambíció és tesztoteron együtt jár-e? Luke Johnson, az angol Chanell 4 tv-hálózat elnöke a hatalom és a szex összefüggésének problémáját boncolgatta a Financial Times hasábjain annak fényében, hogy az Atlanti-óceánon innen és túl a társadalom különböző szektoraiban vezető szerepet játszó férfiak kerültek intim kapcsolataik miatt kellemetlen helyzetbe.

Johnson emlékeztetett arra, hogy Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter szerint a hatalom a legjobb afrodiziákum, és ezt a bölcs mondást Mao Ce-tungtól John F. Kennedyig, Francois Mitterrand-tól Bill Clintonig és Silvio Berlusconiig az illetékesek még nem cáfolták meg.

A Channel 4 elnöke elsősorban a hozzá közel álló pénzvilágot vizsgálta meg ebből a szempontból és megállapította, hogy ott „hemzsegnek a felfuvalkodott hímek", akik kihívják a sorsot náluk sokkal fiatalabb nőkkel. „Néha arra gondolok, hogy nem tombolták ki magukat húszéves korukban, mert nagyon el voltak foglalva karrierjük építésével és most kompenzálnak. Ösztönzésre van szükségük az igazgatótanácsi ülések fullasztó légkörének frissítéséhez" - írta.

A kérdéshez szakemberek is hozzászóltak. Egy befolyásos nagyvállalkozó szerint a vezérlő pultnál álló személy szeretne mindenben első lenni: azt akarja, hogy övé legyen a legjobb óra, a leggyorsabb ló, a legszebb nő. Az a véleménye, hogy nem szabad összekeverni az érzelmet és az üzletet. Az olaszoknak például ez a gyenge pontja. Egy másik pénzügyi hatalmasság úgy véli, hogy a szex jót tesz mindenkinek, de Johnson megállapításait túlzottnak tartja, a nagyok többsége nem foglalkozik szexszel, inkább túlzottan munkacentrikus. „Mivel azonban mindnyájan emberek vagyunk, mindnyájunkra hat az elemi ösztön" - magyarázta.

Johnson mindenesetre felhívást intézett a szociológusokhoz, antropológusokhoz, biológusokhoz, hogy tanulmányozzák mélyebben az adrenalin és a tesztoteron kölcsönhatását, amely „veszedelmes koktélt kever a hatalmasok szívében és testében".

Eredmény ebből nem nagyon várható - vélekedik egy neves farmakológus. A titok valószínűleg még sokáig titok marad, mivel ilyen bonyolult problémát nem lehet leszűkíteni tesztoteron-ügyre. Ez csak nagyon kicsi szelete a hatalom nagy témájának, amelynek része a környezet, a karakter, a lehetőségek. Addig is célszerűbb az olyan pszichológusokhoz fordulni, akiknél nagy számban fordulnak meg súlyos felelősséget viselő férfiak.

A magány is ragadós

A magány, akárcsak az influenza, ragályos - állapították meg amerikai kutatók.

Csoportok között terjed, és a nőket könnyebben "megfertőzi", mint a férfiakat - közölték tanulmányukban a Chicagói, a San Diegó-i és a Harvard Egyetem tudósai.

A kutatás szerint a magányos emberek környezetükre is ráragasztják érzelmeiket, aminek következtében megmaradt barátaikat is megfertőzik, akik szintén elmagányosodnak, végül pedig mindannyian elszigetelődnek a társadalomtól.

"A periférián élő embereknek kevesebb a barátjuk, és magányuk miatt még élő kapcsolataikat is elvesztik" - magyarázta John Cacioppo, a téma tekintélyes amerikai szakértője, a Chicagói Egyetem pszichológusa.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a magányosság közrejátszhat szellemi és fizikai betegségek kialakulásában, ami megrövidíti az életkilátásokat. Ezért fontos, hogy az emberek felismerjék a magányosság jeleit, és segítsenek az érintetteknek, mielőtt még teljesen kirekesztődnének a közösségből.

A Journal of Personality and Social Psychology decemberi számában publikált tanulmányhoz egy eredetileg szívbetegségekkel kapcsolatos kutatás adatait vették alapul a tudósok. A Framingham Szívtanulmány 1948 óta vizsgálta több mint ötezer embernél a szív- és érrendszeri rendellenességek kialakulásának kockázatát. A tanulmány mintavételét azonban időközben kiszélesítették, és a második generációs kutatás további 5124 személy bevonásával már a magányosság vizsgálatára koncentrált.

Kiderült, hogy a magányossá vált emberek kevésbé bíznak másokban, és mivel így nehezebben kötnek új barátságokat, a kör bezárul számukra.

"A jelek szerint a közösségekben létezik egyfajta természetes hajlam arra, hogy kivessék magukból a magányos embereket. Ilyesmit korábban a majmok viselkedésének megfigyelése közben is tapasztaltak a tudósok" - mondta Cacioppo, aki a kérdés megoldásában a megelőzés szerepét hangsúlyozta.

Esti mese gyerekeknek

Milyen mesekönyvet olvassunk elalvás előtt gyermekeinknek? Aranyos kis kedveset, vagy vicceset, vagy olyat, ami színvonalasan van illusztrálva? Vagy olyat, ami csicsereg és énekel, gombnyomásra becsukja magát és felmászik a polcra? Egyáltalán, miért szeretik a gyerekek, ha elalvás előtt mesélnek nekik, és van-e jelentősége az esti mesének?

A jó pszichológusok, egyöntetűen azt felelnék, hogy óriási jelentősége van, sőt, legalább olyan fontos a gyerekek számára, mint a vacsora, amit a mese előtt kapnak, és az alvás, ami utána következik. Bruno Bettelheim, a méltán világhírű osztrák gyermekpszichológus, aki Freud és Jung tanítványa volt, és aki szinte végigélte az egész XX. századot, zseniális könyvében, A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek-ben minden gyermeket nevelő szülőt arra buzdít, hogy alaposan válogassa meg, mit mesél a gyerekének. Hajlamosak vagyunk elmenni egy könyvesboltba, és azt a mesekönyvet megvenni, amiről azt gondoljuk, hogy ha gyerekek lennénk, biztosan ezt szeretnénk hallani aputól és anyutól. Sajnos, ez az álláspont téves, még akkor is, ha a könyvet olyan zseniális írók írták, mint például a Nobel-díjas Selma Lagerlöf (Nils Holgersson csodálatos utazása) vagy Antoine de Saint-Exupéry (A kis herceg). A felsorolt mesék, arra valók, hogy szórakoztassák és kikapcsolják a gyereket. Erre a célra, több mint tökéletesek, nem véletlenül lettek az egész világon népszerűek, és nem véletlenül készült valamennyiből hollywoodi klasszikus.

Ám a gyerekeknek, szellemi, lelki fejlődésükhöz az évezredeken át, szájról-szájra, népről-népre öröklődő népmesékre van szükségük. A lefekvés előtti néhány perc kulcsfontosságú, hiszen az azt követő alvás során dolgozza fel azt a sokszor rendkívül erős, elalvása előtti utolsó benyomását, amikor is egy népmesei hőssel azonosul, gyermeki világnézetét a legősibb jelképekhez igazítja, és átéli a népmese végén minden alkalommal megszülető igazságtételt, ami úgy fogalmazódik meg, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak. Bettelheim, mindmáig megkerülhetetlen alapműnek tekintett könyvében minden szülő számára szórakoztatóan, olvasmányosan fejti ki, hogy azok a népmesék, amelyeket olyan mesegyűjtők adtak ki, mint Andersen, vagy a Grimm-testvérek, annyira fontos hatással vannak a gyerekek későbbi szexualitására, apa- és anyakomplexusára, céljaira, hitére, optimizmusára, vagy igazságérzetére, mint semmilyen más civilizációs benyomás. A Piroska és a farkas, a Csipkerózsika, vagy a Libapásztorlány elmesélése olyan feketén-fehéren, kristályszerűen „égetik bele" a gyerek tudatába az archetipikus hősők tulajdonságait, hogy a hatást, nyugodtan használhatunk nagy szavakat, megvilágosodásként éli át egy 4-10 éves gyermek. És mindez illusztrációk, képek, színes borítók, madzagok és mikrocsipek nélkül, a puszta szövegre koncentrálva, amit egy olvasólámpa gyenge fényénél képzel el, és él át a mindent szivacsként magába szívó gyermeki lélek. Cikkünk csak távoli fénykép egy hatalmas jéghegy csúcsáról. Aki szereti a gyerekét, márpedig ki nem, annak Bettelheim könyve kötelező!

Szex szülés után

Az utódnevelés első fél évében, a véres csata utáni kiérdemelt békében az anyáknak nem szexre van szükségük, hanem felépülésre, egészséges szervezetre és olyan biztonságos környezetre, ahol minél kevesebb figyelmet kell fordítania másra, mint, hogy az utódot, az őt megillető ünnepi fogadtatással beavassa az új világba.

Azok a férfiak, akik ezt nem értik meg, és hadakoznak ez ellen, azok olyanok, mint egy kedves barátom, aki, négyévesen, mikor megérkezett a frissen született kishúga, és a szülők hazavitték, a kapuban azt mondta az apjának, hogy idézem: „én ide nem megyek be, itt rám már nincs szükség, itt már egy új ember van."

A szex, mint a táplálkozás utáni második legintenzívebb örömforrásunk, a szex céljának beteljesülésekor, az utód megszületésével, és azt követően, veszít fontosságából, ám a hosszúnak tűnő szünet éppen a folytatás örömét készíti elő. Az anyák, szülés után hajlamosak arra, hogy ezt ne értsék meg, és magukat, ok nélkül, csúnyának, visszataszítónak találják, sőt, ami ennél is ésszerűtlenebb, sokszor azt hiszik, hogy már soha többet nem lesz olyan jó a szex, mint korábban. Számos férfi azonban úgy gondolja, hogy a legtöbb nő sokszor a második, vagy a harmadik szülését követően lesz a legszebb és legkívánatosabb, a szülés utáni torzulások, mint valami véső a szobrász kezében alakítják a nőt érettebb és tökéletesebb kreatúrává.

A szülés után sem az anya, sem az apa nem mondhatja többé, ha nem akarnak hazudni, hogy nincs gyerekük, a változás tehát csak ennyi, elhagyva a mérföldkövet, új, még izgalmasabb útszakasz következik. A szülést követő hatodik hétig a szex nem csak fájdalmas a nő számára, hanem ritkán jó, legtöbbször a dolog nem más, mint türelmetlen önigazolás: nehogy a másik fél azt higgye, hogy nekem ő már nem kell, és nehogy azt higgye, hogy ez nekem még mindig nem jó. Szülészek beszámolójából tudhatjuk, hogy a szülés utáni, túl korai nemi élet olyan terhességhez vezethet, ami súlyosan megterheli az anya szervezetét. Ha valaki tanácstalan lenne, hogy szülés után mikor kezdje újra a szexet, hallgasson a testére. A test mindenkinél jobban tudja, hogy mire van szüksége. A libidó, a kéjvágy segít ebben: akkor lehet újra szexelni, amikor igazán és kétséget kizáróan vágyunk rá. Ha csak a partnerünknek van libidója, legjobb esetben is csak neki lesz jó. Ne gondoljunk arra, hogy evés közben jön meg az étvágy, a nagy lakoma, a terhesség, szinte kivétel nélkül, minden nő gyomrát durván megfeküdte, az ételre ilyenkor még gondolni is rossz. Persze, vannak, akik ezt máshogy gondolják és vannak olyanok is, akik a szülés után három-négy héttel már újra élvezik a nemek küzdelmét - de ez is csak azt bizonyítja, hogy az ember nem skatulyázható be sehova, az ember páratlanul változékony és megfejthetetlenül gazdag jellemű élőlény, aki nem hagyja, hogy intimitását meglessék és kiismerjék, hanem jogosan elvárja, hogy párjával, minden őket érintő kérdésben maguk döntsenek.

Aki azonban mégis hallgat a szexológusokra, a nőgyógyászokra és az evolúciót kutató biológusokra, az tiszteletben tartja, hogy az ember nem csak gondolkodó és boldogságra vágyakozó lény, hanem szinte száz százalékig test is, és a test megköveteli azt, ami jár neki. Egy gyermek születése áldozattal jár, érkezése napjától legalább ugyanolyan fontos az ő teste is, mint a szülőké, a csecsemő testét pedig, jó ideig, kizárólag az anya tartja életben. Az apák feladata, ebben a korai időszakban, arra korlátozódik, hogy megkönnyítsék az anyák feladatát.

A kicsi is legyen nagy

Túl hosszú vagy túl rövid, túl szűk vagy túl bő... a nem illeszkedő gumióvszer nemcsak lecsúszhat vagy elszakadhat, de a partnerek szexuális élvezetét is csökkentheti - állapítja meg egy tanulmány, amelyet kedden ismertetett a Sexually Transmitted Infections (Szexuálisan Terjedő Betegségek) című szakfolyóirat.

A Kinsey Intézet kutatói (Indiana Egyetem, USA) kérdőívek elemzésével jutottak erre a következtetésre. A 436 - 18 és 67 év közötti - önkéntes válaszadó férfit sajtóhirdetések útján és egy óvszereket áruló cég honlapján keresztül toborozták. Mindannyian kijelentették, hogy az utóbbi három hónapban óvszert használtak a hüvelyi behatolással járó szexuális kapcsolataikban.

A kutatók szerint a megkérdezett férfiak csaknem fele (44,7 százaléka) számolt be arról, hogy megtapasztalt már nem pontosan illeszkedő óvszert. Esetükben 2,5-szer nagyobb volt a kockázata annak, hogy a kondom elszakad vagy lecsúszik, és ötszörös a péniszirritáció veszélye a többiekhez képest. Kétszer nagyobb volt a kockázata az erekciós problémának, vagy annak, hogy a férfinak (vagy partnerének) nehézségei támadnak az orgazmus elérésében. Ugyancsak kétszeres veszélynek voltak kitéve amiatt, hogy az óvszer még a szeretkezés vége előtt "leesik".

A vizsgálatból, amelynek határát az önkéntesek nyilatkozatai szabták meg, mindamellett az is kiderült: "egészségügyi üzenetekre" van szükség ahhoz, hogy a férfiakat a megfelelő méretű óvszer kiválasztására ösztönözzék - hangsúlyozzák a szerzők, Richard Crosby és Bill Yarber.

Bill Yarber egy podcaston kifejti: az óvszergyártóknak a legkisebb méretet úgy kellene hívniuk, hogy "nagy", a közepes méretet "extra nagy", és így tovább. A férfiak ugyanis nem fognak olyan óvszert venni, amelyen a "kisméretű" vagy "különösen kisméretű" felirat áll - figyelmeztet.

Hűtlenség és megbocsátás

A házasság erősebb mindennél. A hűtlenkedés ellenére, bármi történjék, éli a maga életét. Példa rá a dél-karolinai kormányzó, aki a minap félrelépett, ám felesége, négy gyermeke anyja, visszafogadta.

Jól ismert példa ebben a vonatkozásban Bill és Hillary Clinton esete, az olasz énekes sztár Jovanotti pedig nemcsak megbocsátott menyasszonyának, hanem magát vádolta azért, hogy a lány megcsalta és továbbra is gyönyörű szerelmes dalokat írt neki, mi több, feleségül is vette.

A házasság kötelekének erejével a The New York Times foglalkozott egyik cikkében, megállapítva, hogy az kitűnő egészségnek örvend már csak azért is, mert a hűségen kívül sok más dimenziója is van. Amerikai kutatók is megerősítették ezt, mivel felméréseik bizonyították: a párok 70 százaléka túléli a hűtlenkedést.

E magatartások mögött hormonok állnak. A partner, aki visszatér az akolba, az oxitocint, a gyengédség hormonját választja a dopamin, a szerelem hormonja helyett.

Az amerikai kormányzó esetében azonban inkább a politikai karrier megmentése döntött - mondja Willy Pasini szexológus, aki felmérte, hogy Olaszországban a párok 50 százaléka kész újra együtt élni. Igaz, 13 százalék csak miután bosszút állt, és 37 százalék bontja fel a frigyet.

Gian Ettore, a válóperes ügyvédek egyesületének elnöke szerint a válási okok között nem a hűtlenség áll az első helyen, ez talán csak a homoszexuálisok esetében áll fenn. Tapasztalatai szerint a válások a felek természetének összeférhetetlensége miatt, a rokonok beavatkozása miatt következnek be.

Mára bíróság is figyelembe veszi a változást, a házastársi hűtlenséget csak akkor szankcionálja, ha ez a válság oka és nem a következménye.

Arra a kérdésre, hogy miért maradt erős a házasság köteléke, egy családszociológus így válaszol: igaz, hogy egyedi esetekben a házasság nagyon törékenynek bizonyul, de mint intézmény nagyon erős. Emlékeztet arra, hogy a nők hűtlenségét nemrég még becsületbeli gyilkossággal mosták le.

Ugyanakkor Olaszországban nem él az az amerikaiakra jellemző képmutatás, amely arra kényszeríti a politikusokat, a gazdasági irányítókat, hogy mentsék házasságukat társadalmi pozíciójuk mentése miatt.

Párterapeuták szerint a házasság azért is erős, mert ezen keresztül építjük fel identitásunkat. Lemondani a házasságról azt jelenti, hogy lemondunk saját magunk egy részéről, és ez túl fájdalmas.

Életszükséglet megtalálni önmagunkat a másikban, „különben miért tért volna vissza Odüsszeusz Pénelopéhoz, amikor annyi nő állt a rendelkezésére?" - érvel az egyik. (Corriere della Sera).

Valentin-nap és nemi betegség

Létezik-e egyetlen napra korlátozódó szerelem? Már a kérdésfeltevés ellen is tiltakozna Szent Valentin, akinek Bálintra magyarosított neve napját nevezték ki a szerelem ünnepévé. Hogy kinek jutott eszébe a messzi tengerentúlon? Valószínűleg nem a szerelmeseknek, sokkal inkább azoknak az érzelmi kufároknak, akik remek üzleti alkalomnak tekintik a már hagyománnyá lett jeles napot.

Ilyenkor már jó előre sulykolják a reklámok, hogy kötelező az ajándékozás, figyelemfelkeltő piros szívek, giccses feliratú léggömbök, desszertek, virágok dukálnak meglepetésként, szerelmi zálogként a pároknak. A Valentin-nap persze gyorsan múlik, csakúgy, mint a többi import ünnep. Szerencsére az igaz szerelem naptári évfordulókon átívelő tartós érzés, ráadásul a házasság hete is egybeesik a Valentin körüli felhajtással. Ezért egyre inkább elgondolkoztató, lehet-e, illik-e ilyenkor nem ide való témáról beszélni.

Kalas Diána bőr- és nemigyógyász szakorvos azonban megnyugtat, egy pillanat alatt elsöpri kételyeimet.

- Nézzen körül, a rendelőre kitehetnénk a "megtelt" táblát. Igaz, sokféle panasszal érkeznek a bőr- és nemibeteg-gondozóba a páciensek, de szép számmal akadnak, akik a klasszikus és új nemi betegségektől fertőződtek meg. Az STD - Sexually Transmitted Diseases - szexuális úton terjedő betegségeket jelöl az orvosi szótárban. Volt olyan időszak, évekkel ezelőtt, amikor azt hittük, ezek a vírus, baktérium és gombák által okozott fertőzések visszaestek, sőt sikerült némelyiküket teljesen felszámolni. Az idő azonban rácáfolt a korai örömre, mert a modern életmód, a növekvő idegenforgalom, a felelőtlen partnerkapcsolatok, a fiatalok hiányos szexuális ismerete mind kedvezett és kedvez a szexuális úton történő fertőzéseknek. Amikor a penicillint elkezdtük például a szifilisz gyógyítására használni, sokan elkönyvelték, hogy "szabad a vásár", hiszen néhány injekció - és volt fertőzés, nincs fertőzés. De ez nem így van. Az utóbbi egy évtizedben sajnos újra az érdeklődés középpontjába kerültek a nemi betegségek, és közülük az egyik legismertebb, a szifilisz vagy vérbaj, amelyről mi is azt hittük, sikerült megszabadulni tőle.

- Ezek a betegségek, ahogy nevük is jelzi, szexuális úton terjednek. Pontosabban mit kell ezen érteni?

- Több mint 30 kórokozó terjedhet szexuális úton, és egyetlen együttlét után is több kórokozó idézhet elő fertőzést. Mi a szexuális út? Minden olyan érintkezés, ahol a nemi szervek a szexuális partner valamely nyálkahártyájával kerülnek kapcsolatba. Bárki megfertőződhet, aki szexuális életet él. A fertőzés kockázata természetesen nagyobb, ha valaki váltogatja szexuális partnereit, és védekezés, óvszer nélkül vesz részt az együttlétben. A szexuális úton történő fertőzések után nem marad tartós védelem a szervezetben, ezért ugyanazt a fertőzést életünk során többször is megkaphatjuk. Nagyrészük gyógyítható, néhány pedig folyamatos kezelést igényel.

- Melyek a ma leggyakrabban előforduló, legismertebb nemi betegségek, és mit kell tudnunk róluk?

- Már említettem a szifiliszt, amelynek kórokozója a közösüléssel járó apró hámsérüléseken keresztül hatol be a szervezetbe. Több szakasza ismert, valamennyi szakaszában antibiotikummal gyógyítható, de ha kezeletlen marad, súlyos, maradandó kórképek kialakulásához vezethet. Lappangási ideje 3-4 hét, és jelentéktelen tünetekkel indul, fájdalom nélküli apró fekélyekkel. A női belső nemi szerveket támadja meg, ezért hosszú ideig rejtve marad. A második fázis tünetei már súlyosabbak, viszont ezek csak két hónap elteltével jelentkeznek. Különösen veszélyes, hogy egy ilyen beteg szervezete fogékonyabb az AIDS vírus támadása iránt is. Sajnos egyre több nő szül szifiliszes csecsemőt. Egyre gyakoribb fertőzés, amelyet a human papilloma vírus okoz. A nemi fertőzéssel orvoshoz fordulók egyharmada ennek tüneteivel érkezik.

Alcím: Súlyos szövődmények is kialakulhatnak

A főorvosnő elmondja, hogy ez a fertőzés kisebb-nagyobb "kakastaréjszerű" húskinövéseket okoz a külső és belső nemi szerveken. Legfőbb veszélye, hogy másodlagosan, az egykori vírustámadás következményeként több év múlva rákos daganat alakulhat ki a szervezetben. A beteg hosszú időn át tünetmentes, ezért könnyen továbbadja partnerének a fertőzést.

Ismertetése szerint régóta ismert a gonorrhea vagy népnyelven tripper, kankó. A fertőzést követően néhány napon belül heveny húgycsőgyulladás jelzi, fájdalmas vizeléssel. Nőknél a méhnyakcsatorna hámját betegíti meg, náluk tünetszegényebben zajlik a betegség, gyakran csak a partnernél fellépő panaszok figyelmeztetik rá őket, hogy a kórokozó hordozói. Kezeletlenül súlyos szövődményeket okoz, férfiaknál prosztata- és heregyulladást, nőknél méh- és petevezeték-gyulladást, amelyek következtében meddőség is kialakulhat.

A chlamydia hosszú lappangási idejű, férfiaknál húgycsőgyulladást, nőknél méhnyakcsatorna-gyulladást, alhasi fájdalmat, vérzészavart, meddőséget vált ki, esetleg vetélést, koraszülést idéz elő. Késői szövődménye ízületi gyulladás is lehet.

Gyakori a gombás hüvelyfertőzés, amelyet fehér színű folyás jelez égés, viszketés kíséretében. Férfiaknál a hímvessző makkján és a fitymán jelentkeznek a tünetek.

Beszélhetünk trichomonas okozta hüvelygyulladásról: zöldes folyással jár, férfiaknál húgycsőgyulladással, de gyakran tünetmentes hordozói a fertőzésnek.

A nemi szervi herpeszt fájdalmas tünetegyüttes jelzi, gyulladás, hólyagok megjelenése, nyirokcsomók megnagyobbodása, vizelési és székelési képtelenség, láz, rossz közérzet. A betegség 2-3 hét alatt lezajlik, viszont kiújulhat, gyakorisága és súlyossága egyénenként változik.

A félelmetes HIV (emberi immunhiányt kiváltó vírus) okozta AIDS emberi vérrel, nemi váladékkal, anyatejjel és eszközök érintésével alakulhat ki. Az immunrendszer működését gyengíti, az évek során teljesen elpusztítja a védekezőképességet. A vírus szaporodását lassítani lehet, egyébként az AIDS ma még nem gyógyítható. Minél korábban ismerik fel, annál eredményesebb a kezelés. A fertőzést követően 1-2 hónap múlva jelentkezik, enyhe tünetek képében, kiütések, nyirokcsomó-nagyobbodás, levertség, láz, fájdalom jelezheti. A fertőzöttek 90 százaléka nem tud betegségéről, csak az AIDS stádiumában ismeri fel.

Kalas főorvosnő felhívja a figyelmet arra, hogy bármilyen gyanús jel esetén az érintettnek sürgősen szakorvoshoz kell fordulnia. Az országban mindenhol vannak STD-centrumok és -pontok. A nemi betegségek gyors felismerése, diagnosztizálása, a kezelés megkezdése a gyógyítás érdekében rendkívül fontos.

Nem szégyenbetegség, annak ellenére, hogy akik a biztonságos párkapcsolatot, szexuális együttlétet választják, kevésbé veszélyeztetettek. Régen, ha nemi betegséget észlelt az orvos, kötelezően jelentenie kellett a nemi kórtani intézetnek, és az érintettet partnerével, partnereivel együtt kezelték. Ma az emberi jogokra, személyiségi jogokra hivatkozva ez a kötelező "utánajárás" megszűnt, de lényegbevágó a párhuzamos kezelés, a páros terápia a visszafertőződés elkerülése érdekében.

Valentin védőszent. A szerelmesek számíthatnak rá, de Ámor szertecikázó nyilait nem követi figyelemmel. A felelősség tehát mindig a pároké, akik az örök szerelem vagy az illanó románc oltárán kockáztatnak esetleg egy nem kívánatos, kellemetlen, maradandó "ajándék" ma is létező esélyével.

Egyre több a terhes tini

Másfél évtizedes csökkenő irányzat után 2006-ban három százalékkal nőtt a teherbe eső tizenévesek száma az Egyesült Államokban.

Az aggodalmat keltő jelenség nyomán kiújulni látszik a vita: miről szóljon a szexuális oktatás?

A Guttmacher Intézet adatai szerint a 2000-es évtized közepén a 15-19 éves korosztálynál szintén növekedett a szülések, valamint - több mint egy évtizede első ízben - a művi vetélések száma négy illetve, egy százalékkal.

A tizenévesek hét százaléka esett teherbe 2006-ban, ezer fiatalra 71,5 terhesség esett, míg 2005-ben ez a mutató 69,5 volt. A korábbi csúcsot képviselő évben, 1990-ben a korosztály 12 százaléka lett terhes. (A 2006 utáni adatokat még nem dolgozták fel.)

A kutatók és aktivisták egy része szerint a másfél évtizedes csökkenési folyamat megfordulása a Bush-évek hibás iskolai szexuális oktatási politikájának következménye. Az előző kormány idején a felvilágosítás arra helyezte a hangsúlyt, hogy a fiataloknak a házasság előtt önmegtartóztató életmódot kell folytatniuk.

Mások azonban egy sor más tényezővel - köztük a szegénység terjedésével, a hispán bevándorlók számának növekedésével és az AIDS-szel kapcsolatos nemtörődömséggel, az óvszerek használatának hiányával - magyarázzák a jelenséget.

Sarah Brown, a nem tervezetten bekövetkező terhességek megelőzését célzó országos kampány vezetője hangsúlyozta, hogy fel kell erősíteni, hatékonyabbá és ötletesebbé kell tenni azt az országos üzenetet, amely a gyerekvállalás későbbre halasztásáról győzi meg a gyerekeket.

A tizenévesek terhessége Amerikában a legnagyobb társadalmi vitákat kiváltó kérdések egyike. A téma átpolitizáltságára utal, hogy éles szembenállás alakult ki arról, melyik oktatást támogassa az állam, azt, amelyik a házasság előtti szexmentesség köré épül, vagy amelyik a születésszabályozást helyezi középpontba.

Azok, akik szerint a Bush-politika megbukott, azt mondják, hogy a különböző születésszabályozási módszerek megismertetésével kell foglalkozni.

Azok viszont, akik a megtartóztatást pártolják, úgy vélik, hogy az új statisztika az ő igazukat erősíti. Szerintük az önmegtartóztatás és a kevesebb partner egészségesebb szexuális életet eredményez, mint az óvszerek osztogatása. Annak érdekében, hogy megelőzhető legyen a terhességek számának további növekedése, valamint az AIDS és egyéb betegségek terjedése, minél későbbi szexuális életre kell ösztönözni a gyerekeket - vallják.

A felmérések szerint az 1970-es és -80-as években gyorsan nőtt a szexuálisan aktív tizenévesek száma, aminek következtében több lett a terhesség és a szülés is. Ez a folyamat 1991-ben, az AIDS megjelenésével megtorpant, elterjedt az óvszerek használata és visszaesett a tinédzserek körében a terhességek száma.

Családromboló a pornófüggőség?

Vajon igaz-e, hogy azok a férfiak, akik prostituálthoz járnak vagy pornót „fogyasztanak" impotenssé, feleségüktől elfordulóvá, durvává és kiégetté válnak? Az erre a kérdésre választ adók két hatalmas táborra oszlanak. Egyikük szerint igen, másikuk szerint nem. A probléma mélyen a múltba vezet, és a férfiak és nők szexuális magatartása közötti különbségre épül.

A prostitúcióban az a rossz, hogy olyan örömért fizetek egy másik embernek, ami neki nem, vagy csak nagyon ritkán jó. Megveszem tőle a testét, amit, ha neki sok pénze lenne, soha nem adna el. Az irodalomban és a filmirodalomban tettek ugyan kísérletet arra nézve, hogy olyan gazdag embert ábrázoljanak, amelyik azért lesz prostituált, mert kíváncsi, például Bunuel híres filmjében A nap szépében a gyönyörű Catherine Deneuve, de a valóságban a szexipar, a legősibb idők óta a szegénységben élő nőket használja ki. Számos pornóoldal fórumán találhatunk olyan hozzászólásokat, amiből az derül ki, hogy a pornót fogyasztó férfiak túlnyomó része szerint a pornószínésznők élete fényűzően jó, drága kocsikkal járnak, gyönyörű ruhákba öltöznek, keleti kényelemmel ellátott villákban laknak és örülnek, hogy mindehhez a gazdagsághoz könnyű munkával jutottak. Ha élnek is ilyen pornószínésznők, ez csak a jéghegy csúcsa, a felszín alatt a legtöbb prostituált, ha tehetné, azonnal kiszállna az üzletből. Az ezerszámra található pornó oldalak, DVD-k és magazinok azonban nem csak a „könnyű pénzkeresetre" áhítozó nőket húzzák be a csőbe, hanem, főleg, a férfi fogyasztókat, akik között szép számmal akad olyan is, aki havi jövedelmének akár 70 százalékát fizeti be havonta a pornó producerek zsebébe.

Olyan vélemények is elhangzottak már, hogy a szexfilmekben játszó lányok évente öt évet öregednek, és, hogy azok a tinilányok, akik mulatságból kipróbálják a megaláztatást, életük végéig bánni fogják. Más vélemények szerint azonban a pornográfia felszabadítja az emberek gátlásait, jobbá és gazdagabbá teszi a hétköznapi szexualitást, sokan megszabadulnak gyötrő vágyaiktól, perverzióiktól, és, hogy végső soron, a modern ember a pornóban nem egyebet keres és talál, mint amit a Káma Szútrában az ókor embere.

Miért szereti nézni egy férfi, ahogy megerőszakolnak egy nőt? Nem, szó sincs róla, mondaná egy férfi, azt szeretem nézni, amikor neki is jó. Csakhogy a pornófilmekben általában nem a jó színésznők játszanak - a jó színésznők mozifilmekbe és színházakba szerződnek. A rossz színésznők pedig szinte soha nem tudják eljátszani, hogy amit átél egy pornójelenetben, az neki jó. Nincs meg hozzá a technikai tudása. Éppen ezért, szinte a vak is láthatja, a pornó, az esetek túlnyomó részében nem jó a nőknek. Hiába követnek el mindent a férfiak, hogy elhihessék az ellenkezőjét, a pornó lealjasítja, kihasználja és megrontja a nők szexualitását.
Kovi, a magyar pornókirály kitalálta ugyan, hogy megcélozza a nem létező női fogyasztót, sőt Lars von Trier, a dogmafilmek atyja is kijelentette, hogy női pornót akar csinálni, a pszichológusok sorra közlik azokat a kutatásaikat, melyekkel azt kívánják bizonyítani, hogy a hetvenes évek pornó-liberalizácója súlyos hiba volt, és a dolog társadalmi hatása hasonló nagyságrendű probléma, mint a klímaváltozásé.

Félrelépők portálja

Nem egy újabb szokványos „társkereső", vagy szexpartner-kereső portálról van szó, hanem olyan internetes oldalról, amely diszkrét lehetőséget biztosít házassági kötelékben élőknek, hogy „felfedezzék" a hozzájuk illőket „házon kívül" is.

„Mi nem bátorítjuk a házasságtörést, csupán egy meglévő igényt szolgálunk ki" - jelentette ki a www.gleeden.com oldal igazgatója.
És kétségtelen, hogy a website, amelyet a BlackDivine amerikai cég hozott létre, még csak december 1.-én kezdi meg működését, máris mintegy 10 ezer regisztrálóval rendelkezik, ezeknek a fele francia állampolgár, 60 százalékuk férfi, többségükben 30 és 40 közöttiek - és természetesen valamennyien nős emberek.

A hálózat nemzetközi lesz, a világpremierre egyszerre kerül sor az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban, Franciaországban, Belgiumban, Svájcban, Nagy-Britanniában, Spanyolországban és Olaszországban, és a kör fokozatosan szélesedik majd.

A félrelépő portál teljes diszkréciót ígér, „bombabiztos" légyottokkal, többek között éppen azáltal, hogy akár a világ két távoli pontjáról is összehozhat párokat a „változatosság" jegyében.

Azt viszont garantálja, hogy nem lesznek rajta hamis profilok, senkinek sem kell eltitkolnia semmit, legkevésbé családi állapotát. 

Amúgy is - mondják a BlackDivine-nál - a legnagyobb társkereső portál, a Meetic 12 millió látogatója közül legalább 4 millióan házasok, továbbá a nős férfiak 34, a férjes asszonyok 25 százaléka elismeri, hogy életükben legalább egyszer félreléptek a hitvesi kapcsolatból.

Nemcsak a családosok kereshetnek maguknak itt más partnert, hanem „magányos szívek" is. Fontos azonban, hogy senki sem tarthat exkluzív igényt kiközvetített partnerére.
És persze mindennek ára van.

A teljes diszkréció biztosítása minimum 7, maximum 900 euróba kerül. Hét euró arra elegendő, hogy elküldjék az első levelet, megkapják az első választ és 30 percig chatelhessenek.

Egy komolyabb kapcsolatfelvételnek már az ára is borsosabb.

De vajon sikerül-e - diszkréció ide vagy oda - egy ilyen esetben a hűtlenkedőnek elszámolnia hirtelen megnőtt kiadásaival?