Szexuális bulimia

Harmincöt évig naponta egy nő, összesen 12.775. A rekorder Warren Beatty, Shirley MacLaine öccse, Oscar-díjas rendező és színész.

Beatty karrierje, érdekes módon, elég későn kezdődött. Szüzességét 20 éves korában vesztette el, de utána nemi élete az erotikus bulimia ritmusában folytatódott 1992-ig, amikor beleszeretett Annette Bening színésznőbe és abszolút monogám lett. Legalább is ezt vallotta Peter Biskindnek, aki Star: How Warren Beatty Seduced America címmel nem engedélyezett életrajzot írt róla.
Beattyről köztudott volt ugyan, hogy nem veti meg a nőket, de ez a vallomás azért meglepetést okozott és a színészt egy kissé lehúzza a sorozat-szeretők soraiba.

A túlzott szexelés, állítólag, jelen korunk egyik betegsége és különösen a futballisták és a színészek között dívik. Antonio Cassano olasz labdarugó például 26 éves korára 600 nővel volt kapcsolatban. „Nőfalásáról" közismert David Duchovny vagy Michael Douglas. Folyamatosan nő azoknak a száma, akik a szex tekintetében nem a minőségre, hanem a mennyiségre teszik a hangsúlyt.

A szexológusok szerint a szoknyavadászoknak két fajtáját kell meg különböztetni. Az egyik prototípusa Mozart Don Giovannija, aki válogatás nélkül szakítja le a virágokat, akinek hódításait a hűséges szolga, Leporello lelkiismeretesen számon tartja. Don Giovanni kedvtelésből hódít, vagy úgyis mondhatnánk, szeszélyből. Ennek a típusnak a követője Georges Simenon, Maigret felügyelő kitalálója, aki, szintén saját bevallása szerint 10 ezer nőt csábított el. Ezek között 8 ezer prostituált volt.

A másik prototípus Casanova, aki bonyolultabb eset. Ő emberi kapcsolatot is keres, be akar hatolni partnere gondolataiba, uralkodni akar rajta. Ehhez a típushoz névtelennek maradt férfiak mellett olyan híres nőket sorol fel szakirodalom, mint Colette francia írónő és Marlene Dietrich.

A két típus diadalmenete végén azonban ugyanoda jut: olyan szexfüggőség alakul ki benne, mint amilyent a bor, a cigaretta, a drogok idéznek elő. Feszültség, nyugtalanság, rossz közérzet áldozata lesz - mondják a szexológusok, akik azt tapasztalják, hogy az utóbbi időben egyre többen kérnek segítséget és közöttük az erotikus bulimia problémáival küzdő nők száma eléri a 20 %-ot.

Hatalom és szex

Ambíció és tesztoteron együtt jár-e? Luke Johnson, az angol Chanell 4 tv-hálózat elnöke a hatalom és a szex összefüggésének problémáját boncolgatta a Financial Times hasábjain annak fényében, hogy az Atlanti-óceánon innen és túl a társadalom különböző szektoraiban vezető szerepet játszó férfiak kerültek intim kapcsolataik miatt kellemetlen helyzetbe.

Johnson emlékeztetett arra, hogy Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter szerint a hatalom a legjobb afrodiziákum, és ezt a bölcs mondást Mao Ce-tungtól John F. Kennedyig, Francois Mitterrand-tól Bill Clintonig és Silvio Berlusconiig az illetékesek még nem cáfolták meg.

A Channel 4 elnöke elsősorban a hozzá közel álló pénzvilágot vizsgálta meg ebből a szempontból és megállapította, hogy ott „hemzsegnek a felfuvalkodott hímek", akik kihívják a sorsot náluk sokkal fiatalabb nőkkel. „Néha arra gondolok, hogy nem tombolták ki magukat húszéves korukban, mert nagyon el voltak foglalva karrierjük építésével és most kompenzálnak. Ösztönzésre van szükségük az igazgatótanácsi ülések fullasztó légkörének frissítéséhez" - írta.

A kérdéshez szakemberek is hozzászóltak. Egy befolyásos nagyvállalkozó szerint a vezérlő pultnál álló személy szeretne mindenben első lenni: azt akarja, hogy övé legyen a legjobb óra, a leggyorsabb ló, a legszebb nő. Az a véleménye, hogy nem szabad összekeverni az érzelmet és az üzletet. Az olaszoknak például ez a gyenge pontja. Egy másik pénzügyi hatalmasság úgy véli, hogy a szex jót tesz mindenkinek, de Johnson megállapításait túlzottnak tartja, a nagyok többsége nem foglalkozik szexszel, inkább túlzottan munkacentrikus. „Mivel azonban mindnyájan emberek vagyunk, mindnyájunkra hat az elemi ösztön" - magyarázta.

Johnson mindenesetre felhívást intézett a szociológusokhoz, antropológusokhoz, biológusokhoz, hogy tanulmányozzák mélyebben az adrenalin és a tesztoteron kölcsönhatását, amely „veszedelmes koktélt kever a hatalmasok szívében és testében".

Eredmény ebből nem nagyon várható - vélekedik egy neves farmakológus. A titok valószínűleg még sokáig titok marad, mivel ilyen bonyolult problémát nem lehet leszűkíteni tesztoteron-ügyre. Ez csak nagyon kicsi szelete a hatalom nagy témájának, amelynek része a környezet, a karakter, a lehetőségek. Addig is célszerűbb az olyan pszichológusokhoz fordulni, akiknél nagy számban fordulnak meg súlyos felelősséget viselő férfiak.

A magány is ragadós

A magány, akárcsak az influenza, ragályos - állapították meg amerikai kutatók.

Csoportok között terjed, és a nőket könnyebben "megfertőzi", mint a férfiakat - közölték tanulmányukban a Chicagói, a San Diegó-i és a Harvard Egyetem tudósai.

A kutatás szerint a magányos emberek környezetükre is ráragasztják érzelmeiket, aminek következtében megmaradt barátaikat is megfertőzik, akik szintén elmagányosodnak, végül pedig mindannyian elszigetelődnek a társadalomtól.

"A periférián élő embereknek kevesebb a barátjuk, és magányuk miatt még élő kapcsolataikat is elvesztik" - magyarázta John Cacioppo, a téma tekintélyes amerikai szakértője, a Chicagói Egyetem pszichológusa.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a magányosság közrejátszhat szellemi és fizikai betegségek kialakulásában, ami megrövidíti az életkilátásokat. Ezért fontos, hogy az emberek felismerjék a magányosság jeleit, és segítsenek az érintetteknek, mielőtt még teljesen kirekesztődnének a közösségből.

A Journal of Personality and Social Psychology decemberi számában publikált tanulmányhoz egy eredetileg szívbetegségekkel kapcsolatos kutatás adatait vették alapul a tudósok. A Framingham Szívtanulmány 1948 óta vizsgálta több mint ötezer embernél a szív- és érrendszeri rendellenességek kialakulásának kockázatát. A tanulmány mintavételét azonban időközben kiszélesítették, és a második generációs kutatás további 5124 személy bevonásával már a magányosság vizsgálatára koncentrált.

Kiderült, hogy a magányossá vált emberek kevésbé bíznak másokban, és mivel így nehezebben kötnek új barátságokat, a kör bezárul számukra.

"A jelek szerint a közösségekben létezik egyfajta természetes hajlam arra, hogy kivessék magukból a magányos embereket. Ilyesmit korábban a majmok viselkedésének megfigyelése közben is tapasztaltak a tudósok" - mondta Cacioppo, aki a kérdés megoldásában a megelőzés szerepét hangsúlyozta.