Evolúció és fajfenntartás

Az emberi faj az evolúciótól azt örökölte, hogy a szex a nőknek azért kell, hogy gyerekük legyen egy férfitól, és a férfiaknak azért kell, hogy gyerekük legyen egy nőtől. A feladat ugyanis nem más, mint az évmilliárdokkal korábban megszülető élet fenntartása. Az evolúció elsődleges kényszerítő hatása így abban áll, hogy a férfiak és a nők szexeljenek egymással.

Az evolúció azonban ennél az elsődleges akaratnál sokkal fondorlatosabban kényszerít, és másodlagosan azt eszelte ki, hogy a szex rendkívül kellemes dolog, de csak bizonyos esetekben. A szexológia ezekkel a bizonyos esetekkel foglalkozik, mert az a célja, hogy ne csak az elsődleges akarat győzzön, hogy gyerek legyen, hanem a rendkívül energiaigényes utódvállalás élvezetes is legyen. A szexológia fő problémája, amibe gyakran beletörik a bicskája, hogy a férfinak és a nőnek túlnyomó részben más miatt jó a szex, és a kettő összehangolása nem csak tudomány, hanem már művészet (Káma Szútra). Két férfi, vagy két nő, akármennyire is szerethetik egymást, akármennyire is megértik egymást, lehetnek egymáshoz olyan közel, mint az ikertestvérek, akkor se lesz gyerekük, amennyiben, és ezt fontos hozzátenni, a gyerek alatt azt értjük, hogy az, a két fél önző és akaratos génjeinek keresztezéséből születik. Mivel az önző gének akarata, sajnos, sokszor sokkal erősebb a mienknél, marad a legfontosabb kérdés: hogyan tudjuk elérni, hogy azt az örömöt, amit a szex, mint szaporodási játék nyújt, kicselezve a fajfennmaradási szükségszerűséget, minél többször és minél fokozottabban éljük át?

Az erre a kérdésre adott válaszokkal könyvtárakat zsúfoltak tele, és bár van köztük sok figyelemre méltó válasz is, a bőség zavarba ejtő. Jared Diamond, a California Egyetem világhírű élettanprofesszora például, magyarul is megjelent könyvében (Miért élvezet a szex?) azt írja: „mi emberek, az egyetlen magát racionálisnak nevező állatfaj még mindig az állatszerű viselkedési program kiszolgáltatottjai vagyunk". A kiszolgáltatottság lényege, hogy a férfi és a nő fő, közös célja az utód felnevelése legyen. Tudatosan, vagy anélkül, minden játék erre megy ki. A pszichológiai kutatások tengeréből azonban egy örök érvényű játékszabályt mindenki kihalászhat: az öröm, végső soron, annál nagyobb lesz, minél nagyobb örömet okozunk annak, akin keresztül az örömöt elvárjuk. Így, a szexuális örömre is igaz, hogy hosszú távon az én kielégülésem nem lehet fontosabb a másik kielégülésénél, és fordítva. Abban az esetben, ha ez az egyensúly kibillen, a kapcsolat, ami evolúciós célját tekintve, kivétel nélkül minden esetben, bármilyen furcsa, még a gyermektelen párok esetében is, a fajfenntartást szolgálja, súlyos kárt szenved. Jared Diamond szellemes és izgalmas könyvében, ahol azt a véleményt sejteti, hogy az ember az evolúció első olyan terméke, aki tudatosan befolyásolhatja az evolúciót, arra a végkövetkeztetésre jut, hogy mivel a nemi örömszerzés még a XX. századi tudomány számara is meglepően rejtélyes, a szexualitásban éppen az az egyik legjobb, hogy nem érhetjük meg, mi a jó benne. A szex, levonva az egyetlen, közhelyes és éppen ezért tökéletesen helytálló következtetést, akkor a legjobb, ha kivétel nélkül, számtól és nemtől függetlenül, minden résztvevőnek a legjobb.

A britek szerint mítosz a G-pont

Ikrek kikérdezése alapján mítosznak értékelik brit kutatók a nőknél a G-pont létezését - idézte hétfőn a BBC hírportálja a Journal of Sexual Medicine című szaklap legfrissebb számában megjelenő tanulmány következtetését.

Andrea Burri 1800 nőt kérdezett meg szubjektív élményeiről. A felmérésben részt vevők között egypetéjű és kétpetéjű ikrek voltak.

A szerző abból indult ki, hogy amennyiben az egypetéjű ikerpár egyik tagja tapasztalta a G-pont létét, akkor a másiknak is kellene, hiszen anatómiailag azonosak. Az egypetéjű és a kétpetéjű ikerpárok között nagyjából ugyanolyan arányban fordult elő, hogy a nővérek egyike érezte a különösen ingerelhető G-pontot, a másik pedig nem.

A kutató ezek alapján feltételezi, hogy a különleges erogén zóna, a G-pont valójában csak mítosz lehet.

Egy szexológus szakember azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a különböző partnerekkel más és más a szexuális élmény, ezért téves lehet a szubjektív beszámolókon alapuló tudományos értékelés.

Szex nyáron szex télen

Vajon napsütésben, szép időben, vagy hideg, nyirkos évszakban nagyobb-e a szexuális étvágy? Van-e egyáltalán köze a meteorológiának a libidóhoz? Vagy az időjárás és a szex közötti összefüggés nem több mint a híres, szakállas viccben a tér és az idő között? (Mi a tér-idő elmélet? Minél jobb idő van, annál többen vannak a téren.)

A hormonok, amik a sejtek kémiai gyárait irányítják, a szex kémiáját is meghatározzák. Szikrázó napsütésben a pigment sejteket aktiváló hormon, amit MSH-nak kereszteltek, és aminek köszönhetően lebarnulunk az erős fényben, a szexuális magatartást is befolyásolják, mégpedig, furcsa módon, csak a nőkét. Sötétben, borongós téli estéken az MSH azonban a nőkben is úgy alszik, mint a medve, tavaszig.

Az éltető fény szerepe más hormonok esetében is megfigyelhető. A szerotonin szintén befolyásolja a szexet, és nem csak a nőkét. A szerotonint nem véletlenül hívja a népnyelv boldogsághormonnak, az agyi szinapszisoknál szerepet játszó, az idegsejtek közötti jó kommunikációt elősegítő hormon mennyisége szintén erős napfényben nő meg, előidézve, hogy elménk szélesebb spektrumon kapcsolódjon a világhoz - hiánya a külvilágtól való eltávolodást, bezárkózást, súlyosabb esetben depressziót okoz. A szerotonin hatására szebbnek látjuk a szépet, kívánatosabbnak a kívánatosat, így a szexet is. Éppen az ellenkezője történik télen, sötétben, a melatonin nevű hormon lép akcióba. A melatonin a szerotoninból lesz, és feladata, hogy az elme felkészüljön a pihenésre, végső soron az alvásra. Hiánya kialvatlansághoz, hosszú távon korai öregedéshez vezet. Így, bár szervezetünk egészségéhez nélkülözhetetlenül fontos anyag, a libidót, rövidtávon, jócskán csökkenti. A szerotonin és a melatonin szerepe tehát, bár csupán elsődleges szempontokból, fontos a szexualitásban.

Valóban igaz, hogy a nyári fény és a téli sötét jelentősen csökkentheti vagy növelheti a nemi élet iránti vágyat, azonban ezt a hatást csak elsődleges szinten vehetjük komolyan. Mint kiderült, a fény hatása az emberi elmére a nyitottság, a világ iránti érdeklődés, a pozitív beállítottság tekintetében elsődleges. A fény, ami gazdag képet rajzol elénk, ami bevilágítja a gyönyörű részleteket, ami erőt és energiát képvisel, az embert a külvilág felé fordítja, és mivel a külvilág csodálatos, az ember egyszerűen jól érzi magát. Márpedig, ha az ember jól érzi magát, a többi állatfajhoz hasonlóan, szívesebben szaporodik. A sötét, mindezzel ellentétben, de tökéletesen kiegészítve az ellentétet, azt eredményezi, hogy a világból kevesebbet látunk, eltűnnek a gazdag részletek, a szépség, az energia, és elindulunk befelé, elfordulva a külvilágtól, a belső világ részleteit kezdjük felfedezni. Ilyen állapotban az ember inkább filozófikus, elgondolkodó, álmatag, és a külvilág iránt, így hitvestársa iránt is, alig fogékony.

Az időjárási tényezőknek a ruhaviseletre is hatása van. Nyáron több popsi és más izgató testrész válik láthatóvá, mint, érthető módon, télen. És bár sok férfit a titokzatos, magából keveset mutató nő hoz igazán lázba; és az is igaz, hogy a téli bundában egy rút, kövér férfitestből is kevesebb rútság villan elő, a nagy általánosságot tekintve, az emberek szívesebben közelednek egymáshoz könnyű, nyári ruhában, mint fagyos, ropogó csuklyában és anorákban... bár még egyszer hangsúlyozom, biztos, hogy sokan az ellenkezőjére esküsznek.

Nemek harca a XXI. Században - 2. rész

Minden emberi kapcsolat közül a párválasztás a legintenzívebb visszajelzés arról, mire értékeli a férfi és a nő önmagát. A szexuálpszichológus szerint ma az egyik jellemző probléma, hogy a férfiak nem akarnak szexelni. Régebben ilyen még csak fel sem vetődött. Még 10 éve is az volt a gond, hogy a férfiak állandóan szexelni akartak, a nők meg nem, vagy nem úgy és nem annyit, ahogy a férfiak. Mára ez is megfordult.

A nőknek sokszor mindenféle praktikát be kell vetniük, hogy hulla fáradt férjüket, barátjukat az ágyba csalogassák a tévé vagy a számítógép elől. Valószínű nem a szexhez nincs kedvük a pasiknak, hisz a pornóipar virágzik. A férfiak manapság inkább a virtuális nőt részesítik előnyben, mert az olyan, amilyennek ők akarják. Tökéletes a teste, és nem veszekedik, hogy vidd le a szemetet. Nem vár el tőlük semmit, és bármikor elérhető. Klikk, és már ott is van...

Versenyhelyzet

Férfi és nő verseng egymással az élet minden területén, és ember legyen a talpán, aki képes kiigazodni a kuszaságban. A férfias tulajdonságnak tartott határozottságot, keménységet, "rámenősséget", sőt a kezdeményező viselkedést is egyre gyakrabban látjuk megjelenni női magatartásformaként. A nők ugyanis egyre gyakrabban jelennek meg a férfiak riválisaiként az élet színpadán, ezáltal levetik magukról az egyik legfontosabb női karaktervonást, azt, hogy védelmet, segítséget igényelnek. Elgondolkodtató, hogy a nemek társadalomban elfoglalt helyének változása, illetve a nemi szerepek közötti határvonalak elmosódása nemcsak a helyzetük (például esélyegyenlőségük) javítását szorgalmazó nők, hanem a férfiak számára is olyan probléma, amely hatalmas feszültségekkel jár.

Manapság már egyáltalán nem meglepő, ha egy nő inkább a karriert választja a családalapítás helyett; ha nem várja el, hogy mindent a férfi fizessen az étteremben; vagy ha ő dolgozik és tartja el a családot, amíg férje gyereket nevel otthon. Pár éve óriási robbanás volt a szingli kifejezés, és csak a fejünket kapkodtuk, hogy ki is az a Bridget Jones. És a felszínen egész imponálónak tűnik a szingli életmód nőnek, férfinak egyaránt: nem kell tolerálni a másikat, kompromisszumot kötni, a magunk urai vagyunk.

Az erős, határozott nő szigorúan megkövetel valamit vagy inkább valakit maga mellé: az érzékeny férfit. És el is érkeztünk a szerepcseréhez. A vagány, belevaló csaj, és feminin férfi.

A modern nő és férfi

Ha úgy vesszük a modern nő teremtette meg a modern férfit. Érzékeny, feminin férfiak mindig is léteztek, de nekik ugyanúgy meg kellett felelni a társadalmi elvárásnak, tartsák el és védelmezzék családjukat, miközben az erős és megingathatatlan családapa képét mutatják, aki nem retten meg a kihívástoktól. Az önálló, független nő térhódításával, előtérbe kerültek a gyengéd férfiak.

A modern nő, aki látszólag nem vágyik gyengédségre; nem vágyik rá, hogy eltartsák; és szívesebben tölti idejét a munkahelyén, mint a babakocsi mellett. Akinek nem fontos, hogy jól tudjon főzni, és a gyerekvállalás sem cél, hiszen, ha otthon marad több évre, akkor felvesznek mást a hosszú évek kemény munkájának gyümölcseként kiérdemelt pozíciójára.
Ehhez a nőhöz, pedig az olyan pasi passzol, akinek nem okoz megoldhatatlan problémát egy gyors és egészséges vacsora összeütése, aki tudja, hogy mi a különbség a vízkőoldó és az ablaktisztító között, és nem a gordiuszi csomó története jut elsőként eszébe, amikor egy gyereket ki kell hámoznia a kezeslábasok, pelenkák, és kicsiny kardigánok sűrű erdejéből.

Férfi és nő lassan helyet cseréltek. Sok nő egyszerre próbál helytállni munkahelyen, anyaként, feleségként, és ez bizony feszültséghez, szorongáshoz vezet. A férfiaknál viszont a szerepvesztés okoz súlyos lelki problémákat, amelyek aztán különféle betegségekben nyilvánulhatnak meg.

Nem lehet minden időben, minden szerepben egyaránt jól teljesíteni. Nem arról van szó, hogy álljon vissza a régi patriarchális társadalom, hanem arról, hogy minden nő és férfi képes legyen felmérni, hogy milyen szerepet szánt neki az élet, és ne akarjon széllel szemben menni. Mert sok jó nem sül ki belőle. Ha nem vagyunk a „helyünkön" az hatással van a lelki és fizikai állapotunkra is.
Szakemberek aggodalmukat fejezik ki, hogy vajon jóra vezetnek ezek a változások, nem erőszak-e a természet ellen, ha a férfi melengeti a családi tűzhelyet, míg a nő vadászik. A szélsőséges állapotok biztos, hogy károsak az egyénre és a családra is egyaránt.

Attól azonban valószínűleg nem kell tartanunk, hogy pár száz éven belül a nemek összeolvadnának. A társadalmi elvárások és szerepek igen csekély idő alatt megváltoztak, ez tény, így a korábbi, mondhatni előre leosztott feladatok sem annyira maguktól értetődőek már.

Azonban nem feltétlenül probléma, ha a szerepkörök kicsit keverednek, így ezután mindenki szabadon lehet érzelgős és karrierista, akár egyszerre is, nemtől és életkortól függetlenül: a választás lehetősége a mi kezünkben van.

Csak tudnunk kell jól dönteni.