Az azonos neműek iránti vonzódás

Nagy-Britanniában minden hatodik pszichiáter megpróbálja gyógyítani a homoszexualitást. A University of London kutatói készítettek a témáról felmérést 1400 pszichiáter megkérdezésével. Tanulmányukat a Mbc Psychiatry publikálta.

Az 1970-es években Warrent a Mechanikus narancsból ismert terápiával kezelték. Áramütéseket kapott valahányszor inkább férfi, mint női fotókat nézegetett. Rodney-t, aki évekig boldog házasságban élt feleségével, aztán hirtelen szerelmes lett egy férfiba, a pszichiáter hipnózissal akarta visszatéríteni "a helyes útra"

A történetek ma is folytatódnak, bár a kezelés egy kicsit megváltozott. A felmérés szerint minden hatodik pszichiáter próbálkozik páciense „meggyógyításával", és 4 százalék kijelentette, hogy a páciens kérésére hajlandó a kúrálásra. Mindezt annak ellenére, hogy a homoszexualitás nem betegség, a terápiák feleslegesek, néha károsak is.

A milánói Corriere della Sera megszólaltatta Massimo Ammaniti római pszichoanalistát, aki a probléma kapcsán emlékeztet arra, hogy 1973-tól törölték a Mentális zavarok kézikönyvéből a homoszexualitást. És 1987-ben eltűnt belőle az "egodisztonikus" jelzője is, ami feszültséget, rossz érzést, önmaga elutasítását jelenti.

Néhány évvel ezelőtt megszületett a vele foglalkozó pszichiátria is, amely öt fajtáját különbözteti meg.: a férfi- és a női heteroszexuálisokat, a melegeket, a leszbikusokat és a transzexuálisokat. És ma az orvostudomány a homoszexualitást fiziológiai és természetes állapotnak tekinti, nem szexuális zavarnak, még kevésbé perverziónak.

Károsak azok a terápiák, amelyek például női hormonokkal kezelik a melegeket, hogy csökkentsék náluk a homoszexuális vonzódást, vagy leszbikusokat, hogy a nőiességüket csökkentsék. Van azonban olyan eset is, amikor valaki családja, vagy környezete, vallásos hite miatt kér segítséget szexuális irányultságának megváltoztatására. Ha ez az irányultság erős és konszolidált, minden beavatkozás az illető személyiségének "megerőszakolását" jelenti. Ha viszont szenved tőle, meg kell keresni az igazi azonosságát pszichoterápiával, pszichoanalízissel, és ilyenkor a hipnózist is segítségül lehet hívni - magyarázta az olasz pszichiáter.

 

A házasság segít elkerülni a depressziót

 Jót tesz az egészségnek a házasság, csökkenti a depresszió és a szorongás kockázatát - derült ki egy új-zélandi kutatásból, amely ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy ezek a betegségek a kapcsolat végeztével sokkal nagyobb valószínűséggel csapnak le az egyedülállóvá váltakra.

A 15 országban 34.493 ember részvételével végzett kutatást - amely az Egészségügyi Világszervezet által az utóbbi évtizedben végzett felméréseken alapult - Kate Scott, az új-zélandi Otago Egyetem klinikai pszichológusa vezette.

Az eredményekből kiderült: a különválással, válással vagy haláleset miatt véget érő házasságok a mentális rendellenességek megnövekedett kockázatát hordozzák magukban. A nők esetében ez leggyakrabban gyógyszerfüggőség kialakulását jelenti, férfiaknál pedig a depresszió emelkedett kockázatát.

Scott szerint a házasságkötés a házasság mellőzéséhez képest jót tesz a mentális egészségnek, méghozzá mindkét nem esetében, nemcsak a nőknél, ahogy azt korábbi kutatások kimutatták.

A kutatásból az is kiderült, hogy a férfiaknak az első házasság alatt kisebb esélyük van a depresszióra, szemben a nőkkel, akik vélhetően a hagyományos nemi szerepek miatt hajlamosak inkább a betegségre. A nők esetében azonban megfigyelték, hogy ahogy képzettebbé válnak, úgy csökken a depresszió aránya.

"Tanulmányunk arra világít rá, hogy a házas kapcsolat a nők és a férfiak számára egyaránt sok mentális előnyt kínál. A házasság felbontásával járó szorongás és törés ugyanakkor kiszolgáltatottabbá teszi az embereket a mentális zavarokkal szemben" - olvasható a Psychological Medicine című brit tudományos folyóiratban közölt beszámolóban.

A nők nehezebben érvényesülnek a tudomány világában

Az Egyesült Államokban a kutatói ösztöndíjra pályázó fiatal nők ritkábban nyernek tudományos munkájukhoz pénzügyi támogatást, és a későbbi elismeréseket is kisebb arányban kapják meg, mint a férfiak. A kutatással is foglalkozó orvosnők hátrányos helyzetével foglalkozó tanulmányt az Annals of Internal Medicine közölte.

Reshma Jagsi és munkatársai azt vizsgálták, hogy az USA Állami Egészségügyi Intézetei által meghirdetett pályázatokra kiosztott ösztöndíjak hogyan oszlottak meg a tudományos kutatómunkára vágyó fiatal férfiak és nők között.

Hat év alatt 2783 pályázó nyert el olyan ösztöndíjat, amely a kutatás idejére biztosítja a tudós megélhetését. Ez a jövedelem még olyan, oktatói-vezetői támogatást is tartalmaz, mely megkönnyíti a karrierépítést.

A kétféle kutatói ösztöndíjból a nyerteseknek 32, illetve 44 százaléka volt nő. A vizsgálat felmérte, hogy az ösztöndíjasok közül a következő öt évben hányan kapták meg az RO1-díjat, mely olyan kitüntetés, amely szinte garantálja a legmagasabb tudományos elismerést és további sikert az Egyesült Államokban.

Az ösztöndíjasként dolgozó orvosok közül öt éven belül a nők 18,8 százaléka, a férfiak 24,8 százaléka részesült tudományos díjban. Ez a különbség a két nem tagjai között a következő tíz évben is folytatódott. Tíz esztendei tudományos tevékenység után is csaknem tíz százalékkal több férfi nyerte el a díjat, mint nő.

A kutatók igen részletesen tárgyalják a tudományos munkában megnyilvánuló férfi-nő ellentét okait. Kétségtelen, hogy a családi szerepek, a gyermekszülés és -nevelés sok, eredetileg kutatómunkát végző nő tudományos karrierjét állította le vagy késleltette jelentősen.

A tanulmány írói szerint az orvosi gyakorlatban az is gyakori, hogy az orvosnők szinte teljesen a gyógyító munkával foglalkoznak, és nem harcolják ki maguknak azt a többletidőt, melyre a kutatáshoz is szükségük volna.

Mexikói hűtlenségi labor

Több laboratórium kínálja Mexikóban DNS-tesztek elvégzését azoknak, akik kételkednének hitvesük hűségében.

Ha valaki attól tart, hogy házasságtörés áldozata lett, elhozhat hozzánk egy intim ruhadarabot, lepedőt, használt rágógumit, sperma- vagy nyálmaradványokat, szőrt vagy hajszálat - mondta Jorge Guillen, az egyik laboratórium igazgatója.

A teszt révén megállapítható, hogy a „mintákon" talált DNS az „ügyfélé", vagy esetleg valaki másé. Az eljárás négy-hat napig tart és 200-500 dollárba (36-90 ezer forint) kerül Guillen szerint.

Mexikóban a magáncélú DNS-tesztek készítését nem tiltja a törvény.

„A hűtlenségi teszt iránt egyre nő az érdeklődés Mexikóban. Volt olyan, hogy egy nap alatt 50 megrendelést kaptam. Ez a legtöbb ember számára valami új dolog, és egyes megrendelők azt hiszik, hogy a hűtlenség a génekben van" - tette hozzá az igazgató.

Egy magánintézet által 2008-ban elvégzett közvélemény-kutatás szerint minden hatodik mexikói gyanakszik partnere hűtlenségére.

Első a férfi második a nő

A téma hivatalos kutatói szerint a férfiak előbb mondanak igent egy nőnek, mint a nők a férfiaknak. A brit Stella magazin kikérdezett 1000 nőt és 1000 férfit, öreget és fiatalt, gazdagot és szegényt, csúnyát és szépet, okosat és butát, majd arra a következtetésre jutott, hogy férfiként meglátni egy nőt és azt mondani neki, szeretlek, könnyebb, mint nőként meglátni egy férfit és ugyanezt a vallomást tenni.

Ezt állítja Oliver James klinikai pszichológus is. A nők megfontoltabbak lennének? Félénkebbek? Vagy egyszerűen, kevesebb vonzó férfi van, mint vonzó nő? A felmérés azért izgalmas, mert tucatnyi választ és ezernyi jó kérdést vet fel.

Miért fontosabb egy nőnek a férfi, mint a férfinak a nő? Fontosabb-e egyáltalán? Miért akar a férfi hamarabb közel kerülni egy nőhöz, mint fordítva? Vajon egy átlagos evolucionista pofonegyszerű válasza lenne az igazság: mivel az utód sikeres felnevelésében a nő jár elöl, és évente csak, statisztikailag körülbelül egy gyermeknek adhat életet, míg ugyanennyi idő alatt a férfi, matematikailag számtalant, a nőnek sokkal alaposabban meg kell győződnie arról, hogy a nevelőtárs megbízható-e, alkalmas-e egyáltalán, és nem utolsó sorban kellemes lesz-e vele eltölteni a nevelés fáradalmas és hosszú időszakát.

A 2000 megkérdezett férfi és nő válaszaiból átlagolt számítás alapján a férfi az új kapcsolat 7. hónapjában mondja először a nőnek, hogy szeretlek. A nő ugyanezt a 8. hónapra teszi. Az egy hónap, bár nem tűnik nagy különbségnek, ne feledjük, hogy a nők még egy teljes hónapot várnak, amikor a férfiak igent mondtak nekik, pedig akkorra már együtt is vártak mintegy 7 hónapot.

Férfi szemmel a különbség 1 hónapnyi kínzás, nőivel mérve pedig 1 hónapnyi biztonság. Ha a számokat, nevezetesen a mintegy 12 %-nyi időkülönbséget egyenesen arányítva kivetítjük egy egy éjszakás kaland időtartamára, akkor azt mondhatjuk, hogy ha a "meglátni és megszeretni" időszak első órájának végén vall szerelmet a férfi, a következő negyedórában a nő is. Ha pedig a másik végletet nézzük, és egy olyan beteljesedett szerelemre gondolunk, amire 14 évig kell várni, és amire a múltban számos példa akadt, akkor a férfi az utolsó 2 évben már biztos a dolgában, míg a nő még ugyanennyit vár. A brit kutatás rámutat arra is, hogy a férfiak akkor a leginkább aktívak, kísérletezőbbek a nőket illetően, miután betöltötték az 55. életévüket.

Bár inkább a nőkre jellemző, hogy nyíltan kimutatják érzelmeiket, úgy tűnik, a férfiak legalább annyira emocionális lények, sőt néha még túl is tesznek a nőkön - állítja a Stern magazin párkapcsolati tanácsadója, Jenni Trent Hughes. Hangsúlyozandó, hogy a férfiak és nők viselkedésének ilyen értelmezése csupán átlagolt és statisztikai, a hétköznapokban előfordulhat épp az ellenkezője is, például, hogy egy nő sokkal előbb mondja, hogy szeretlek, ám érdekes, hogy mind a polgári, mind az egyházi esküvők ceremóniáján a férjjel mondatják ki először az igent, és biztosan nem véletlenül.