A kérdést, hogy meddig tart egy szerelem, feltehetjük úgy is, hogy mikor kezdődik. Vajon az a jobb, ha meglátva Ő-t az első pillanatban belénk csap a villám, vagy ha a villámcsapás energiáját beosztjuk, és lassan csepegtetjük egy hosszú életen át?
Ha Júlia és Rómeó nem halt volna meg egy nappal azt követően, hogy egymásba szerettek, Shakespeare írhatott volna egy Háború és béke terjedelmű családregényt, melynek végén a Montague dédunokák virággal köszöntik a gyémántlakodalmukat ülő híres párt. Shakespeare azonban nem írt regényeket, költő volt és drámaíró, és mint ilyet, a szenvedélytől lobogó, romantikus érzelmek ihlették - a tűzpiros, tűzbe dobott rózsák, nem pedig az útszélen letépett és vázában hervadozó mezei virágok, mint mondjuk Ibsent. A két író világlátása közötti különbségről számos filozófus tartott jó vagy rossz előadásokat kis és nagy egyetemeken, a Nő és a Férfi főszereplésével műsorra tűzött rejtvényes színjátékot pszichológusok, szexuális tanácsadók és családvédők próbálják megérteni. A téma azonban mindig rejteget meglepetéseket.
A kávéházakban beszélgető hétköznapi ember hajlamos rávágni, hogy a szerelem nem tart örökké, a hosszú távú kapcsolatokban a szenvedélyes románcot idővel felváltja a szeretetteljes barátság, a lángok parázzsá szelídülnek, a hálószobákba végül csak aludni mennek a szülők és így tovább. Ám a Kalifornia Egyetem új kutatása meglepő módon mást bizonyít. Igaz ugyan, hogy az új szerelemmel járó megszállott vágy idővel meggyengül, ám a romantikus szerelemmel más a helyzet. A kutatók 25 korábban készült tanulmányt poroltak le és elemeztek újra. A vizsgálatban rövidebb, 4 évnél kevesebb ideig tartó, és hosszabb távú, 10 vagy annál is több évig húzódó kapcsolatokat elemeztek. Ezen kívül megkérdeztek 150 párt, akik átlagosan 8 éve élnek együtt, és kiderült, hogy a régi szerelmek is gyakran lángolnak úgy, mint a frissek, ha a felek ápolják első érzéseiket. Ha soha nem engedik meglazulni a húrt, ha újra és újra befűtik a kazánt, ha öntözik és dédelgetik a tűzpiros rózsát. Ha elfogadjuk, és azt gondoljuk, hogy a szerelemnek természetszerűen barátsággá kell változnia, akkor úgy is lesz, és ne csodálkozzunk, hogy este, amikor befekszünk a hitvesi ágyba, barátságosan elbeszélgetünk a gyerekek üzenő füzetéről vagy, mint barátnak, elmeséljük, hogy új főnökünk milyen jól néz ki. Ha azonban a barátokat kizárjuk a hálószobából, és nem keverjük össze a nagy Ő-t az ivócimborákkal, hanem ehelyett úgy készülünk az esti találkára, mint hajdanán, mikor még hosszasan bíbelődtünk a tükör előtt a randevúra, akkor azon kaphatjuk magunkat, mint a még 80 évesen is gyönyörű színésznő, Tolnay Klári, akiről az a hír járta, hogy párjával még idős korukban is, minden este, lefekvés előtt pezsgővel koccintottak.