Tabutéma a szex terjednek a fertőzések

Az amerikaiak vonakodása a szexuális témák megbeszélésétől hozzájárul ahhoz, hogy szaporodnak a szexuális úton terjedő fertőzések (STD)az országban, különösen a leginkább veszélyeztetett tizenévesek körében - közölték amerikai járványügyi kutatók.

Három eredményesen kezelhető fertőzés - a klamídia, a gonorrea (tripper) és a szifilisz - előfordulását vizsgálva a legutóbbi adatok azt mutatták, hogy azok terjednek az Egyesült Államokban. A CDC becslése szerint összesen évente 19 millió új STD-s eset fordul elő az Egyesült Államokban, melyeknek nagyjából a fele a 15 és 24 év közötti fiatalok körében.

"A fejlett országok közül szinte nálunk a legmagasabb a szexuális úton átadható betegségek aránya" - emelte ki John Douglas, az Egyesült Államok járványügyi hatósága, a CDC illetékes részlegének igazgatója.

Több tanulmány igazolta: hasznosabb, ha a kamaszok arról is kapnak információt, hogyan védekezzenek a betegségek, valamint a nem kívánt terhesség ellen. Az eddigi hiányos felvilágosítást ahhoz hasonlította Douglas, mintha egyetlen biztonsági övet szerelnének egy autóba, mely több utassal közlekedik.

A CDC legutóbbi adatai szerint a 2007-es 1,1 millió klamídiás esetszám 2008-ban 1,2 millióra emelkedett. A korcsoportok közül a 15 és 19 év közötti lányok körében volt a legnagyobb a klamídiás és a gonorreás fertőzések aránya. A 2008-ban jelentett gonorreás esetek 71 százaléka feketéknél fordult elő és a klamídiás, illetve szifiliszes esetek mintegy fele is, miközben a teljes amerikai népességben 12 százalékos arányt képviselnek a feketék. A szifiliszes fertőzések teljes száma 13.500 volt 2008-ban, ez 18 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. Még nagyobb, 36 százalék volt az emelkedés mértéke a nők között. Az összes szifiliszes eset 63 százaléka olyan férfiaknál fordult elő, akik férfival kerültek szexuális kapcsolatba.

A szifiliszt, a gonorreát és a klamídiát is baktériumfertőzés okozza, időben felismerve antibiotikumokkal eredményesen kezelhetők, enélkül azonban gyulladásos megbetegedéseket, terméketlenséget okozhatnak, terhes nők pedig az újszülöttet is megfertőzhetik.

Douglas hangsúlyozta, hogy a gyerekeket és kamaszokat tájékoztatni kellene az óvszerhasználatról és a szexuális partnereik körültekintőbb megválasztásáról.

Fogadjuk el saját szexualitásunkat

Fogadjuk el saját szexualitásunkat - erre vonatkozóan ad tanácsokat dr. Catherine Solano francia szexológus a www.e-sante.fr egészségügyi honlap hasábjain.

Miért van az, hogy a szexualitást, amely egy tökéletesen természetes funkció, annyi félelem, szégyenkezés és aggodalom veszi körül? A magyarázat - felel rá - hogy a szexualitás hatalmas erő, amelyet gyakran nem értünk meg, ezért nehezen fogadjuk el, nehezen integráljuk.

Páciensei közül az egyik nő arról panaszkodott, hogy szexuális fantáziálásai nagyon erőszakosak, pedig ő maga abszolút békés természetű, sőt, elítéli az erőszakot. Egy férfi pedig nem értette, hogy miért képzeleg azon, hogy megkorbácsoltatja magát, és miért érez izgalmat, amikor barátnője bőrruhát visel.

A szexológus szerint bizonyos alázattal és humorral kell foglalkoznunk fantáziánkkal, mivel nem mi válasszuk meg azokat, hanem történetünk, érzelmi behatásaink eredményei. Ha elfogadjuk ezeket, sokkal könnyebb harmóniában élni velük. Viszont, ha harcolunk ellenük, ha elnyomjuk őket, növekedni fognak és akaratunk ellenére ránk kényszerítik magukat.

Ezért, ha egy szexuális képzelgés zavar bennünket, legegyszerűbb elfogadni úgy, ahogy van és megvizsgálni bizonyos távolságtartással, barátsággal. Azt kell tennünk a szexualitás terén is, mint a többi területeken, elfogadni magunkat olyanoknak, amilyenek vagyunk. Tisztelettel és jóindulattal kell magunkra tekintenünk.

 Dr. Catherine Solano arra is felhívja a figyelmet, hogy a legkeményebb fantáziák, mint a szado-mazo, vagy a fetisiszta képzelgések nem a leggyakoribbak, a többségük sokkal egyszerűbb és ezek sem olyan vágyak, amelyeket meg kellene valósítanunk, csupán szexuális vágyunk ösztönzői.

Ilyen csók olyan csók

A magyar nyelvben csak egyetlen szavunk van a szeretet, a szenvedély, a szerelem e megnyilvánulására. Csóknak nevezzük, amit gyerekünk arcára cuppantunk, testvéreinknek, szüleinknek, esetleg barátainknak adunk, csóknak, amit kedvesünk ajkára forrasztunk. A régi rómaiak precízebbek voltak.

A csóknak annak függvényében, hogy kinek és milyen érzelmekkel adták, más-más elnevezést adtak. Volt a basium, az osculum és a savium. És ha ma már nem is lehet abszolút pontossággal azonosítani ezeket, néhány alapvető különbség világos.

A basium volt a szerelmes csók, mint ahogy ez kiderül Catullusnak a hűtlen Lesbiához intézett invokációjából: "Adj ezer csókot, aztán még százat..." (Da mihi basia mille, deinde cento) - írta az ókori költő. Az osculum viszont, bár szájra adták (az os szóból ered, ami szájat jelentett), a hozzátartozókat illette meg. A nők olykor azért is kapták, mert így ellenőrizték leheletükön, hogy nem ittak-e számukra tiltott bort.

Más népek is, például a perzsák szájcsókkal üdvözölték a velük egyenlőt. Ha viszont csókkal az arcot illették, ez azt jelentette, hogy aki kapta, az alsóbb népréteg tagja volt és a csók adója ezzel jelezte a köztük lévő társadalmi különbséget.

A római nők abban az időben a krónikák szerint, kihasználták az alkalom adta lehetőséget. Az osculum ürügyén ugyancsak erotikus csókokat produkáltak. A történetíró Suetonius vádolta ilyesmivel Agrippinát, Claudius császár feleségét, Nero anyját. Ami a saviumot illeti, az egyértelműen a libido csókja volt. Valentin napján mindhárom bőségesen osztogatható.

Genetikai okai vannak a tinédzserszexnek

A tinédzserek szexualitása egyre korábban ébredezik. Amerikai kutatók most úgy vélik, megtalálták annak genetikai okát, hogy bizonyos fiatalok különösen korán élik át első szexuális aktusukat.

Jane Mendle, az oregoni egyetem kutatója csapatával 1382 amerikai adatait értékelte ki, amelyeket egy országos kutatás számára gyűjtöttek. 1979 és 1994 között évente interjúvolták meg az önkénteseket, azt követően kétévente. A kutatók a csoportból olyan anyákat választottak ki, akik más résztvevőkkel rokonságban álltak: ikrek, testvérek vagy unokatestvérek voltak. A kiválasztott nők 14 évesnél idősebb gyermekeit interjúvolták meg.

Azok a fiatalok, akiket egyedül nevelt az anyjuk, jóval korábban kezdtek el szexuális életet élni, mint a többiek. A kategória 63 százaléka élt már át nemi aktust, míg azoknak a tiniknek, akiknek az apja legalább időszakonként a családdal élt, csak 53 százaléka. Az ép családban felnőtt gyerekek csupán 21 százalékának voltak ezirányú tapasztalatai. Másképp kifejezve az apák nélkül felcseperedett fiatalok átlagosan 15,28 évesek voltak az első közösüléskor, míg a klasszikus családok gyerekei 16,11 évesek - írják a kutatók a Child Development című szaklapban.

A kutatók a különbséget kevésbé tulajdonítják a környezeti tényezőknek, mint a genetikai okoknak. Összehasonlították az egymással rokon, de különböző családi helyzetben élő fiatalokat. Megállapították, hogy minél közelebbi rokonságban áll két résztvevő, annál közelebb esett egymáshoz az első aktus időpontja. A kutatók kijelentették, hogy arról nem tudnak nyilatkozni, milyen súllyal hat az örökítőanyag a fiatalkori szexualitásra.

Ettől függetlenül érte kritika a kutatást. A New Scientist honlapja például Bruce Ellist, a tucsoni Arizonai Egyetem kutatóját idézi, aki szerint a vizsgálatban sem a gének hatását, sem a szociális tényezőket nem lehet bizonyítani. Utalt arra is, hogy a testvérek gyerekei között amúgy is csekély a genetikai egyezés.

A szerelmi bánat biológiája

Egy amerikai kutatás megerősítette, hogy a szerelmi bánat igazi szenvedés, amelyben a fizikai fájdalom agyi zónái aktivizálódnak.

A Proceedings of the National Academy of Sciences-ban publikált tanulmány egy kaliforniai pszichológusnő megfigyeléseit összegzi. 122 résztvevőnél laboratóriumi úton idézte elő a csalódást egy játékban, amelyből egy-egy szereplőt egyszer-egyszer kizártak a többiek. A mágneses rezonancia kimutatta, hogy ennek a személynek ugyanazok az agyi zónái aktivizálódtak, mint a fizikai fájdalomnál. Te hát a fizikai és a pszichikai fájdalomnak ugyanaz a biológiai bázisa. Egyébként, a fájdalomnak, legyen az fizikai vagy pszichikai azonos az értelme is: jelzi, hogy kerülnünk kell valamit, ami árt-hat nekünk. Lehet ez egy téves kapcsolat, vagy forró víz.

Az agy mindkét esetben ugyanazokat a jeleket bocsátja ki, nem véletlen, hogy a fájdalomcsillapítók, morfium vagy hasonlók oldják a fizikai fájdalmat és az ezt kísérő érzelmi stresszt is. Ezért olyan nagy a kísértés arra, hogy a szerelmi bánatot fájdalom-csillapítókkal enyhítsék.

A pszichológusok szerint azonban ez nem követhető út, mert a szerelmi bánat is figyelmeztetés és arra szolgál, hogy megtanuljuk kiválasztani a megfe1ő partnert. Orvossággal kúrálni csak akkor szabad, ha depresszióvá fajul. A szerelmet ‚különben, ilyen módon nem szabad manipulálni.
Mivel ezeknek a gyógyszereknek megvan az a kockázata, hogy ugyanaz történjen, mint amikor depressziósokat kezelnek olyan gyógyszerekkel, amelyek a szerelem biológiájában érintett rendszerekre hatnak: vannak, akik miután meggyógyultak, újra képesek szerelembe esni és vannak, akik sohasem szerzik többé vissza érzelmi képességeiket. Nehéz előrelátni, hogy mi fog történni.

Amikor szeretünk, a "szociális" agyi zónáink 80 %-a aktivizálódik. Ilyen bonyolult folyamatba kívülről beavatkozni előreláthatatlan következményekkel járhat.