Az 1990. évi népszámlálás adatai alapján Magyarországon a lakosság 81%-a élt családban. Ez a szám az utóbbi évtizedben vészesen csökken. Egyre több az egyszülős családok száma, a házaspárok esetében, pedig jelentősen megemelkedett a gyermek nélkül élő házaspárok aránya. A gyermeküket egyedül nevelő szülők számának emelkedése egyben a szociális, mentális problémák, növekedését is jelenti. Szakember szerint soha nem látott méreteket ölt a nevelési tanácsadóknál, pszichológia szakrendeléseken megjelenő kisgyerekek, kamaszok száma, de a felnőtt lakosság körében is tapasztalható a szorongásos megbetegedések illetve a pszichoszomatikus betegségek arányának megnövekedése. Az előbb felsorolt problémák gyökereinek meghatározását szakemberek a férfi-női szerepek markáns megváltozására vezetik vissza.
Szociológusok egybehangzóan állítják, hogy az 1960-as évek második felétől Nyugat-Európából induló jelentős gazdasági és társadalmi változások hatásai szivárogtak be Magyarországra is, amely változások a családok szerkezetének és működésének módosulását előidézték. A társadalmi változások között a legjelentősebb a nők kereső tevékenységében következett be: egyrészt többszörösére emelkedett a kereső nők száma, másrészt kiemelkedtek a szakképzetlenségből, és mind nagyobb hányaduk szerzett olyan végzettséget, ami versenyképessé tette őket a férfiakkal, így partnerükkel szemben is, ezáltal nem fogadták el többé a nekik kijelölt hagyományos szerepeket a családban. Mindez egyre inkább újfajta családi értékeket alakított/alakít ki, amelyek közt kevesebb szerep jut a tradícióknak, a szülői minták követésének, a tekintély tiszteletének, s nagyobb azoknak, amelyek az egyéni autonómia megvalósítása, az individualizáció irányába mutatnak.
Elsősorban ezek a társadalmi változások idézték elő a hagyományos női-férfi szerepek felborulását, módosulását. A szerepek „felcserélődése" magában foglalja, hogy a párkapcsolatok milyensége is erős változásokon megy keresztül.
Hogy valami baj van a társadalom lelki, érzelmi, mentális állapotával, nemcsak a válások nagy száma, a mind kevesebb gyerek születése jelzi, hanem az is, hogy soha ennyi tanulási és viselkedési zavarral küszködő gyerek, fiatal nem volt. Tehát baj van a felnövekvők többségének idegi-pszichológiai állapotával, de az idős, sőt az aktív korosztályhoz tartozók között is egyre több a különféle belgyógyászati betegség, pszichés probléma, a szorongásos panaszoktól a depresszióig. Egy sor súlyos belgyógyászati szív- és érrendszeri, daganatos betegség tekintetében listavezetők vagyunk, nemcsak európai, hanem világviszonylatban is. A gyomor és bélproblémákkal küszködők számáról már ne is beszéljünk. A szociológusok többsége azt állítja, hogy a legfőbb egészségkárosító tényezők: a szegénység, az egzisztenciális bizonytalanság, illetve az ezekkel járó negatív stressz valamint a nemi szerepek, elvárások erőteljes megváltozása.
Merre van a kiút? Jó kérdés!
Valószínű a megoldás ott kezdődik, ahol a kérdés megszületik. Tehát, ha észrevesszük, hogy valami nincs rendjén bennünk, velünk.
A változások az emberi lét elkerülhetetlen, és szükségszerű folyamatai. Reméljük, hogy előbb-utóbb rendeződnek a társadalmi, nemi szerepek, szép lassan minden a helyére kerül, mert ebben a világban, ahol minden a feje tetejére állt, nem csoda, ha hamar fejünkbe száll a vér.