Milyen mesekönyvet olvassunk elalvás előtt gyermekeinknek? Aranyos kis kedveset, vagy vicceset, vagy olyat, ami színvonalasan van illusztrálva? Vagy olyat, ami csicsereg és énekel, gombnyomásra becsukja magát és felmászik a polcra? Egyáltalán, miért szeretik a gyerekek, ha elalvás előtt mesélnek nekik, és van-e jelentősége az esti mesének?
A jó pszichológusok, egyöntetűen azt felelnék, hogy óriási jelentősége van, sőt, legalább olyan fontos a gyerekek számára, mint a vacsora, amit a mese előtt kapnak, és az alvás, ami utána következik. Bruno Bettelheim, a méltán világhírű osztrák gyermekpszichológus, aki Freud és Jung tanítványa volt, és aki szinte végigélte az egész XX. századot, zseniális könyvében, A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek-ben minden gyermeket nevelő szülőt arra buzdít, hogy alaposan válogassa meg, mit mesél a gyerekének. Hajlamosak vagyunk elmenni egy könyvesboltba, és azt a mesekönyvet megvenni, amiről azt gondoljuk, hogy ha gyerekek lennénk, biztosan ezt szeretnénk hallani aputól és anyutól. Sajnos, ez az álláspont téves, még akkor is, ha a könyvet olyan zseniális írók írták, mint például a Nobel-díjas Selma Lagerlöf (Nils Holgersson csodálatos utazása) vagy Antoine de Saint-
Ám a gyerekeknek, szellemi, lelki fejlődésükhöz az évezredeken át, szájról-szájra, népről-népre öröklődő népmesékre van szükségük. A lefekvés előtti néhány perc kulcsfontosságú, hiszen az azt követő alvás során dolgozza fel azt a sokszor rendkívül erős, elalvása előtti utolsó benyomását, amikor is egy népmesei hőssel azonosul, gyermeki világnézetét a legősibb jelképekhez igazítja, és átéli a népmese végén minden alkalommal megszülető igazságtételt, ami úgy fogalmazódik meg, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak. Bettelheim, mindmáig megkerülhetetlen alapműnek tekintett könyvében minden szülő számára szórakoztatóan, olvasmányosan fejti ki, hogy azok a népmesék, amelyeket olyan mesegyűjtők adtak ki, mint Andersen, vagy a Grimm-testvérek, annyira fontos hatással vannak a gyerekek későbbi szexualitására, apa- és anyakomplexusára, céljaira, hitére, optimizmusára, vagy igazságérzetére, mint semmilyen más civilizációs benyomás. A Piroska és a farkas, a Csipkerózsika, vagy a Libapásztorlány elmesélése olyan feketén-fehéren, kristályszerűen „égetik bele" a gyerek tudatába az archetipikus hősők tulajdonságait, hogy a hatást, nyugodtan használhatunk nagy szavakat, megvilágosodásként éli át egy 4-10 éves gyermek. És mindez illusztrációk, képek, színes borítók, madzagok és mikrocsipek nélkül, a puszta szövegre koncentrálva, amit egy olvasólámpa gyenge fényénél képzel el, és él át a mindent szivacsként magába szívó gyermeki lélek. Cikkünk csak távoli fénykép egy hatalmas jéghegy csúcsáról. Aki szereti a gyerekét, márpedig ki nem, annak Bettelheim könyve kötelező!