A szerelem művészet. De mi a szerelem és mi a művészet? A művészet az, amikor úgy hozunk létre valamit, hogy az Isten se tudná szebben és jobban létrehozni, a szerelem pedig az, amikor egy férfi és egy nő nem akar egymás nélkül élni. A szerelem azonban csak addig marad fenn, amíg művészet.
Ha már nem olyan, hogy annál nem lehet jobb, akkor elkezd lefelé csúszni, kihűlni, elmúlni. Ha valakit meg akarunk tartani, a szerelmet végig művészi szinten kell tartani, ami rendkívüli kreativitást és energia befektetést igényel. Akik ezt megspórolják, számíthatnak a válásra, akik azonban megfizetik ezt az árat és minden nap ugyanolyan kreatívak maradnak, mint az első napon, azokat valóban csak az ásó, kapa, nagyharang választhatja szét a másiktól.
Miért hidegülünk el egymástól? Miért nem fizetjük meg szerelmünkért minden nap az első árat? A férjek rendszerint azért, mert egy másik nőbe fektetik a tőkét, a feleségek pedig azért, mert férjük ilyen esetben a feleség előtt ereszti ki a szelepet, elengedi magát és visszataszítóvá válik. Egy nő számára az a legvisszataszítóbb egy férfiban, ha alkalmatlannak látja őt az utódnemzésre és az utódok gondozására. Egy asszonyt nem a férj pocakja meg hasonló, külső jegyek taszítják, hanem a megbízhatatlanság. Tudja, hogy ha a férje már nem fektet energiát belé, akkor nem bízhat benne, hogy közös utódjukról gondoskodik elsősorban.
A kulcs tehát a nő kezében van: ki kell csikarnia, hogy a férfinak ne egy másik nő kelljen, hanem jól felfogott érdekből újra és újra őt válassza; megértse, génjei akkor maradnak fenn a legnagyobb biztonságban, ha csak és kizárólag vele van kapcsolatban. Egyszerűbben fogalmazva: a nőnek el kell érnie, hogy a férfi minden nap újra beleszeressen, és ha ez megtörténik, a férfinak eszébe se fog jutni, hogy másokra pazarolja az energiáját.
Minden az ágyban dől el. A szexet a rutin és a megszokás pusztítja el, a művészet tartja életben. A férjek, bármily meglepő, elsődlegesen nem azért közelednek felségeikhez, mert nemi szerveik összepasszolnak, hanem azért, hogy újra és újra átélje a szerelmet, vagyis azt az állapotot, amikor úgy érzi, megtalálta azt a személyt, akivel utódot akar nemzeni. Amennyiben ezt nem érzi, máshol keresi a megoldást. A nők hajlamosak feladni, azt képzelik, hogy már nem kell a férjüknek, és elengedik magukat. Az élet azonban, szerencsére, mindenkinek adott annyi kreativitást, hogy bármikor el tudja csábítani azt, akit egyszer már el tudott csábítani, és ha valakit minden nap elcsábít, az örökre vele marad.
De mi is ez a kreativitás? Ugyanaz, mint a teremtés. A teremtés pedig az, amikor megszületik valami új, valami olyan, ami eddig még sose született meg ugyanebben a formában. A változékonyság, a formai gazdagság, és minden, ami valakit csodálatra ösztönöz, azt a kreativitás szüli. A szex nem az ágyban kezdődik. A szex az első pillanatban kezdődik, amikor egy férfi és egy nő meglátja egymást. Mivel minden nap egy új kezdet, a férfi és a nő minden nap újra és újra meglátja egymást először. Ha a nő egy vonzó férfit pillant meg először és fordítva, akkor a szex minden nap újjászületik, és ha nem védekeznek, azon kapják magukat nyolcvan évesen, az aranylakodalomban, hogy annyi az utód, hogy nem tudják megjegyezni a sok nevet. Ehhez azonban, nem lehet eléggé hangsúlyozni, nagyon nagy árat kell megfizetni: a soha nem szűnő kreativitást.