Már közhelyként kezeljük a tényt, hogy minden második házasság válással végződik. Biztos vagyok benne, hogy mindenki környezetében hemzsegnek a boldogtalan párkapcsolatban vergődő emberek. Nem arra a helyzetre gondolok, mikor két ember felismeri, hogy útjuk más irányba fordult, és felelősségteljesen képesek búcsút mondani egymásnak. Hanem a gyakoribb esetről: mikor a párok tagjai nem küzdenek a kapcsolatért, ha az problémássá válik, rögtön elhagyják egymást és másik embert keresnek. Nagyon fontos lenne, hogy kifejezzék szeretetüket, elkötelezzék magukat, és felelősséget vállaljanak egymásért.
De napjainkban mindenki azt teszi, amihez kedve szottyan. Alkalmazkodni, kompromisszumot kötni nem divat ma. De elköteleződni és felelősséget vállalni sem, pedig ha a szeretetről beszélünk, akkor lehetetlen nem szembesülni ezzel a két dologgal, hogy a bizalomról már ne is beszéljünk! De miért megy ez olyan nehezen férfinak és nőnek egyaránt? Miért érezzük gyakran, hogy felcserélődtek a női és férfi szerepek? Mintha minden kicsit összekuszálódott volna.
A számtalan magyarázat közül íme néhány gondolat:
Ha a dolgot a társadalmi oldaláról közelítjük, akkor a női szerep megítélése az adott történelmi korban más-más követelmények, elvárások mentén alakult. Az iparosodás korát megelőzően, a nagycsaládos életformában a nők szerepe főként az otthon környékére terjedt ki, a ház körüli teendőkre és a gyermeknevelésre.
Az ipari forradalmakat követően a nők is dolgozni kényszerültek, hogy a család minimális megélhetését biztosítani tudják. Ehhez hozzájárult még, hogy a világháborúk következtében sok nő maradt egyedül, kénytelenek voltak maguk boldogulni. A nők tömeges munkába állásával felborult a női szerepben addig megszokott egyensúly: a nőknek egyszerre kellett eleget tenni a tisztességesen dolgozó nő, és a gondoskodó anya, szerető feleség szerepelvárásainak.
Sok szakember szerint a legnagyobb probléma abból származik, hogy miután a nők évszázadokon keresztül nem töltötték be a saját helyüket, vagy amit betöltöttek azzal elégedetlenek voltak, a társadalomban nem alakult ki az a minta, hogy milyen egy önmagát becsülő nő, családanya, szerelmes asszony szerepe. És ez napjainkra is érvényes. Egy nőnek mai is döntenie kell például, hogy család vagy karrier. Mivel a nők nincsenek a helyükön, boldogtalanok. Ebből aztán már egyszerű a képlet, hogy a férfiak is boldogtalanok, így a családok és a gyerekek is.
Nem árt tudatosítani, hogy a férfi, női szerepek kialakulását a biológia is erősen befolyásolta. Az ember jobb és bal agyfélteke, és annak működése némiképp eltér egymástól. A férfiaknál domináns bal agyfélteke a racionális, logikus, elemző, elvonatkoztató műveleteket végzi, érzelem nélkül. Analizál, szétszed, spekulál, következtet; célja kiáradni a világba, neki van időtudata, mikor mi történt, csak tényszerűen!
A jobb agyfélteke mindent tud, amit a bal, csak máshogy. Analogikusan gondolkodik: hasonlatokat keres, képekben fogalmaz, épít, az egységet képviseli, élményeket rögzít, az emlékeket a hozzájuk kapcsolódó érzésekkel együtt tárolja. És ez a lényeg: az élet értékét a dolgok élvezete adja, az, hogy mit ér az embernek egyik vagy másik élmény! Fentiek miatt azonban mást vár el egy nő, mint amit egy férfi adni képes neki, és ebből sajnos sok félreértés van.
A legfontosabb viszont, hogy a bal és jobb agyfélteke együtt teremt! Próbáljuk meg ne a különbségeket keresni férfiban és nőben, hanem a hasonlóságot. Ezzel együtt fogadjuk el, barátkozzunk meg a gondolattal, hogy léteznek tipikusan női és férfi szerepek. Ne akarjunk mások lenni, mint amik valójában vagyunk.
Az utóbbi évtizedekben eluralkodott az, amit a bal rész képvisel: a rideg, érzelemmentes, kiszikkadt gondolkodásmód. Régóta a férfi értékek állnak piedesztálon, sőt csak azokat jegyzik: az erőt, hatalmat, pénzt.
Ha a nő nembeli sajátosságainak megfelelően teljesít, például kihord egy gyereket, az nem számít - véli Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus. Hozzáteszi, hogy a fent említett értékrendnek az elfogadásában a nőknek is nagy szerepük van. Egyetértek vele, mikor azt mondja, hogy mindkét nemnek nagy a felelőssége, hogy az érzelmek, egymás megbecsülése, és a szeretet visszakerüljön az értékek közé. Hisz, ha egy férfi megkapja a megbecsülést, az elismerést, ő is meg fogja adni egy nőnek. Ne feledjük, egy nő, akkor igazán nő, ha megjelenik a férfi...