A válás kellemetlen dolog, aki már túlesett ilyesmin, az tudja, hogy nehezen javuló, durva betegségre emlékeztet. Szerencsére a betegség nem gyógyíthatatlan, csak fájdalmas, kellemetlen szövődményekkel jár, és sokszor maradandó károsodást okoz, mint például a megszaporodó ősz hajszálak.
Amikor az útkereszteződésben a férj jobbra megy, a nő pedig balra, mert valamelyikük, vagy mind a ketten így döntenek, akkor sajnos nagyon kevesen integetnek nevetve a másiknak, hogy isten áldjon, jó utat, majd írj, mi van veled. Sajnos nem, a legtöbben átkozódva, fenyegetőzve szívükben örök haraggal búcsúznak. Vajon miért?
Elvesztünk valamit, ami egykor, szebb napokon nagyon jó volt nekünk és félünk, hogy ezután nagyon rossz lesz. Egyedül maradunk, ilyen csodálatos férfit/nőt már sose találunk. A népi bölcsességben, hogy fiam, egy nő miatt sose sírj, óriási igazság van, és fordítva is igaz, lányom, egy férfi miatt sose sopánkodj. Majd jön a következő. Hacsak nem akarunk egyedül maradni, biztosak lehetünk abban, hogy jön a következő. Két alapos okunk van ezt feltételezni: egy, nem vagyunk méltatlanok mások szeretetére, és kettő, mások se méltatlanok a mi szeretetünkre.
Arra gondolni, hogy a világ legcsodálatosabb embere az, aki éppen most hagy el minket, és a többi ember a nyomába se érhet, finoman szólva is súlyos tévedés. Az ember hajlamos azt gondolni, hogy a legnagyobb kincset vesztette el, amit csak ebben az életben megtalálhatott. Nagyon szűk az a látókör, amiben csak az én férjem/feleségem igazán értékes, és az ilyen szűklátókörűség oda vezet, hogy ha szembejön velünk az igazi nagy kincs, észre se vesszük. Márpedig igazi nagy kincs van bőven, jó, nem pontosan olyan, mint amilyen az én feleségem/férjem volt, de aki csak az aranyat szereti és az ezüstöt meg a gyémántot, ezért kidobja, azt még a legutolsó kincsvadász vagy ékszerész is kineveti.
Az útkereszteződésben az a kérdés is felmerül, hogy az eddig közösen cipelt poggyászt (házat, kocsit, TV-t, bankszámlát) ki vigye tovább, mielőtt igazságosan elosztják azokat. Felmerül továbbá, hogy mi legyen a gyerekkel/gyerekekkel, ki nevelje, ki hogyan láthassa, ki vigye óvodába, iskolába, egyetemre. Az ügyvédek körében van egy szólás, miszerint nincs jó szerződés, csak jó szerződők. Minden szerződést fel lehet rúgni, le lehet tagadni, meg lehet támadni, de a jó szerződőknek elég, ha mosolyogva, udvariasan megbeszélik, hogy ezentúl mi lesz. Az a jó a homo sapiens, azaz a bölcs ember semmilyen egyéb állatfajra nem jellemző elméjében, hogy bármikor gondolhat bármire. Arra is, hogy egy dolog jó és arra is, hogy az a dolog rossz. Gondoljunk csak bele! Bármilyen agyafúrtnak is tűnik ez az eszmefuttatás, a modern pszichológia, sőt minden vallás ugyanezt tanítja: minden éremnek két oldal van, így például a válásban is ugyanannyi a jó, mint a rossz. Miért ne néznénk a jó oldalát? Hogy az élet állandó változás, és minden változás izgalmas jó, és izgalmas rossz újdonságokat hoz közelebb hozzánk. Elválni egy csodálatos embertől, még ha most nagyon haragszom is rá, rettenetesen fájdalmas tapasztalat, de vigasztaljon az, hogy ha nem válnék most el tőle, nem ismernék meg miatta egy másik, új és legalább ugyanolyan szép szerelmet, legyen az bármi is, nem csak férfi/nő ebben a világban.