Evolúció és fajfenntartás

Az emberi faj az evolúciótól azt örökölte, hogy a szex a nőknek azért kell, hogy gyerekük legyen egy férfitól, és a férfiaknak azért kell, hogy gyerekük legyen egy nőtől. A feladat ugyanis nem más, mint az évmilliárdokkal korábban megszülető élet fenntartása. Az evolúció elsődleges kényszerítő hatása így abban áll, hogy a férfiak és a nők szexeljenek egymással.

Az evolúció azonban ennél az elsődleges akaratnál sokkal fondorlatosabban kényszerít, és másodlagosan azt eszelte ki, hogy a szex rendkívül kellemes dolog, de csak bizonyos esetekben. A szexológia ezekkel a bizonyos esetekkel foglalkozik, mert az a célja, hogy ne csak az elsődleges akarat győzzön, hogy gyerek legyen, hanem a rendkívül energiaigényes utódvállalás élvezetes is legyen. A szexológia fő problémája, amibe gyakran beletörik a bicskája, hogy a férfinak és a nőnek túlnyomó részben más miatt jó a szex, és a kettő összehangolása nem csak tudomány, hanem már művészet (Káma Szútra). Két férfi, vagy két nő, akármennyire is szerethetik egymást, akármennyire is megértik egymást, lehetnek egymáshoz olyan közel, mint az ikertestvérek, akkor se lesz gyerekük, amennyiben, és ezt fontos hozzátenni, a gyerek alatt azt értjük, hogy az, a két fél önző és akaratos génjeinek keresztezéséből születik. Mivel az önző gének akarata, sajnos, sokszor sokkal erősebb a mienknél, marad a legfontosabb kérdés: hogyan tudjuk elérni, hogy azt az örömöt, amit a szex, mint szaporodási játék nyújt, kicselezve a fajfennmaradási szükségszerűséget, minél többször és minél fokozottabban éljük át?

Az erre a kérdésre adott válaszokkal könyvtárakat zsúfoltak tele, és bár van köztük sok figyelemre méltó válasz is, a bőség zavarba ejtő. Jared Diamond, a California Egyetem világhírű élettanprofesszora például, magyarul is megjelent könyvében (Miért élvezet a szex?) azt írja: „mi emberek, az egyetlen magát racionálisnak nevező állatfaj még mindig az állatszerű viselkedési program kiszolgáltatottjai vagyunk". A kiszolgáltatottság lényege, hogy a férfi és a nő fő, közös célja az utód felnevelése legyen. Tudatosan, vagy anélkül, minden játék erre megy ki. A pszichológiai kutatások tengeréből azonban egy örök érvényű játékszabályt mindenki kihalászhat: az öröm, végső soron, annál nagyobb lesz, minél nagyobb örömet okozunk annak, akin keresztül az örömöt elvárjuk. Így, a szexuális örömre is igaz, hogy hosszú távon az én kielégülésem nem lehet fontosabb a másik kielégülésénél, és fordítva. Abban az esetben, ha ez az egyensúly kibillen, a kapcsolat, ami evolúciós célját tekintve, kivétel nélkül minden esetben, bármilyen furcsa, még a gyermektelen párok esetében is, a fajfenntartást szolgálja, súlyos kárt szenved. Jared Diamond szellemes és izgalmas könyvében, ahol azt a véleményt sejteti, hogy az ember az evolúció első olyan terméke, aki tudatosan befolyásolhatja az evolúciót, arra a végkövetkeztetésre jut, hogy mivel a nemi örömszerzés még a XX. századi tudomány számara is meglepően rejtélyes, a szexualitásban éppen az az egyik legjobb, hogy nem érhetjük meg, mi a jó benne. A szex, levonva az egyetlen, közhelyes és éppen ezért tökéletesen helytálló következtetést, akkor a legjobb, ha kivétel nélkül, számtól és nemtől függetlenül, minden résztvevőnek a legjobb.