A szerelemről híres franciáknál végzett felmérés szerint, azok akik az interneten keresnek maguknak szexpartnert, ritkábban használnak óvszert, mint azok, akik hagyományosabb módszerekkel vadásznak.
Az internetet, úgy tűnik, nagyobb biztonságérzetet nyújt, és mint a kutatásból kiderül, ez a biztonságérzet hamis. Akik ugyanis az interneten adnak fel párkereső hirdetést, nem kevésbé veszélyeztetettek a nemi betegségek terén, mint azok, akikhez nem jut el az internet, vagy nem használják erre a célra. Az internet, széleskörű és mindennapos felhasználása miatt, magyarán, hogy ma már, lényegében bárki hozzájuthat, nem gondolhatjuk, hogy az már csak a tehetősebbek, a modernebbek, a kiváltságosak kiváltsága lenne, akik, anyagi helyzetük okán, valóban védettebbek a súlyosabb betegségekkel szemben, mint amilyen a nemi úton terjedő AIDS, vagy a Hepatitis. Mindannyian ugyanannyi golyóval játszunk az orosz ruletten, amikor olyan valakivel fekszünk le, akit alig ismerünk, függetlenül attól, hogy hol bukkantunk az illetőre. Franciaország, ahol a promiszkuitást, a válogatás nélküli szexet, a XVIII. századtól művészi szintre emelték, és e romlás virágait bő kosárral aratták, ma is jó példát jelent az örömkereső, nyugati típusú ember számára. Főleg, mivel az antropológusok szerint a franciák semmivel sem romlottabbak, vagy szexuális téren eltérőbb magatartást követőek, mint például hazánk fiai. Ők is ugyanazokkal a korunkat jellemző problémákkal küzdenek, mint mi, így a szexpartner vadászat ezerötszáz kilométerrel idébb is, nagyjából, ugyanolyan.
Kétezerhatszáz francia párkereső oldalt használó szexvadászt kérdeztek meg, hogy vajon, abban az esetben, ha a csetszobából a hálószobába mennek, húznak-e óvszert, vagy sem, a férfiak kilencvenhat százaléka nyilatkozott úgy, hogy naná, az magától értetődik. A kutatók azonban kiderítették, hogy közülük, körülbelül minden harmadik megszegi ezt a fogadalmát, és csak azért, mert párját az interneten találta. A randioldalak hívogató, tetszetős külleme, a szájbertér vonzóan izgalmas világa többségünkben azt az érzést váltja ki, hogy jó helyen járunk, és a legveszélyesebb vírust egy jó, ingyenesen letölthető vírusirtóval eltávolíthatjuk. Ahogy kilépünk a virtuális térből, és már nem csak egeret fogunk a kezünkben, a veszély is valósággá válik. Már nem csak az lehet a legnagyobb veszteségünk, hogy kimegy az alaplap, vagy vehetünk egy új vincsesztert, hanem, ha élhetünk a morbid hasonlattal, kimegy az immunrendszer és vehetünk egy új májat. Valóságos szervezetünk valóságos hardvere, a tudomány mai állása szerint, megfizethetetlenül drágább, mint a virtuális téré. Mivel az AIDS vírusirtóját egyelőre nem lehet letölteni, a gyógyítás helyett marad a megelőzés. A nemi életre ugyanúgy igaz, mint a net világára: akkor biztonságos, ha védekezünk. A kor előnyeit akkor élvezhetjük a legjobban, ha levonjuk a régebbi korok tapasztalatát: a válogatás nélküli szexualitás, régen is, ma is, más-más okokból ugyan, de ugyanannyira életveszélyes.