A britek szerint mítosz a G-pont

Ikrek kikérdezése alapján mítosznak értékelik brit kutatók a nőknél a G-pont létezését - idézte hétfőn a BBC hírportálja a Journal of Sexual Medicine című szaklap legfrissebb számában megjelenő tanulmány következtetését.

Andrea Burri 1800 nőt kérdezett meg szubjektív élményeiről. A felmérésben részt vevők között egypetéjű és kétpetéjű ikrek voltak.

A szerző abból indult ki, hogy amennyiben az egypetéjű ikerpár egyik tagja tapasztalta a G-pont létét, akkor a másiknak is kellene, hiszen anatómiailag azonosak. Az egypetéjű és a kétpetéjű ikerpárok között nagyjából ugyanolyan arányban fordult elő, hogy a nővérek egyike érezte a különösen ingerelhető G-pontot, a másik pedig nem.

A kutató ezek alapján feltételezi, hogy a különleges erogén zóna, a G-pont valójában csak mítosz lehet.

Egy szexológus szakember azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a különböző partnerekkel más és más a szexuális élmény, ezért téves lehet a szubjektív beszámolókon alapuló tudományos értékelés.

Szex nyáron szex télen

Vajon napsütésben, szép időben, vagy hideg, nyirkos évszakban nagyobb-e a szexuális étvágy? Van-e egyáltalán köze a meteorológiának a libidóhoz? Vagy az időjárás és a szex közötti összefüggés nem több mint a híres, szakállas viccben a tér és az idő között? (Mi a tér-idő elmélet? Minél jobb idő van, annál többen vannak a téren.)

A hormonok, amik a sejtek kémiai gyárait irányítják, a szex kémiáját is meghatározzák. Szikrázó napsütésben a pigment sejteket aktiváló hormon, amit MSH-nak kereszteltek, és aminek köszönhetően lebarnulunk az erős fényben, a szexuális magatartást is befolyásolják, mégpedig, furcsa módon, csak a nőkét. Sötétben, borongós téli estéken az MSH azonban a nőkben is úgy alszik, mint a medve, tavaszig.

Az éltető fény szerepe más hormonok esetében is megfigyelhető. A szerotonin szintén befolyásolja a szexet, és nem csak a nőkét. A szerotonint nem véletlenül hívja a népnyelv boldogsághormonnak, az agyi szinapszisoknál szerepet játszó, az idegsejtek közötti jó kommunikációt elősegítő hormon mennyisége szintén erős napfényben nő meg, előidézve, hogy elménk szélesebb spektrumon kapcsolódjon a világhoz - hiánya a külvilágtól való eltávolodást, bezárkózást, súlyosabb esetben depressziót okoz. A szerotonin hatására szebbnek látjuk a szépet, kívánatosabbnak a kívánatosat, így a szexet is. Éppen az ellenkezője történik télen, sötétben, a melatonin nevű hormon lép akcióba. A melatonin a szerotoninból lesz, és feladata, hogy az elme felkészüljön a pihenésre, végső soron az alvásra. Hiánya kialvatlansághoz, hosszú távon korai öregedéshez vezet. Így, bár szervezetünk egészségéhez nélkülözhetetlenül fontos anyag, a libidót, rövidtávon, jócskán csökkenti. A szerotonin és a melatonin szerepe tehát, bár csupán elsődleges szempontokból, fontos a szexualitásban.

Valóban igaz, hogy a nyári fény és a téli sötét jelentősen csökkentheti vagy növelheti a nemi élet iránti vágyat, azonban ezt a hatást csak elsődleges szinten vehetjük komolyan. Mint kiderült, a fény hatása az emberi elmére a nyitottság, a világ iránti érdeklődés, a pozitív beállítottság tekintetében elsődleges. A fény, ami gazdag képet rajzol elénk, ami bevilágítja a gyönyörű részleteket, ami erőt és energiát képvisel, az embert a külvilág felé fordítja, és mivel a külvilág csodálatos, az ember egyszerűen jól érzi magát. Márpedig, ha az ember jól érzi magát, a többi állatfajhoz hasonlóan, szívesebben szaporodik. A sötét, mindezzel ellentétben, de tökéletesen kiegészítve az ellentétet, azt eredményezi, hogy a világból kevesebbet látunk, eltűnnek a gazdag részletek, a szépség, az energia, és elindulunk befelé, elfordulva a külvilágtól, a belső világ részleteit kezdjük felfedezni. Ilyen állapotban az ember inkább filozófikus, elgondolkodó, álmatag, és a külvilág iránt, így hitvestársa iránt is, alig fogékony.

Az időjárási tényezőknek a ruhaviseletre is hatása van. Nyáron több popsi és más izgató testrész válik láthatóvá, mint, érthető módon, télen. És bár sok férfit a titokzatos, magából keveset mutató nő hoz igazán lázba; és az is igaz, hogy a téli bundában egy rút, kövér férfitestből is kevesebb rútság villan elő, a nagy általánosságot tekintve, az emberek szívesebben közelednek egymáshoz könnyű, nyári ruhában, mint fagyos, ropogó csuklyában és anorákban... bár még egyszer hangsúlyozom, biztos, hogy sokan az ellenkezőjére esküsznek.

Nemek harca a XXI. Században - 2. rész

Minden emberi kapcsolat közül a párválasztás a legintenzívebb visszajelzés arról, mire értékeli a férfi és a nő önmagát. A szexuálpszichológus szerint ma az egyik jellemző probléma, hogy a férfiak nem akarnak szexelni. Régebben ilyen még csak fel sem vetődött. Még 10 éve is az volt a gond, hogy a férfiak állandóan szexelni akartak, a nők meg nem, vagy nem úgy és nem annyit, ahogy a férfiak. Mára ez is megfordult.

A nőknek sokszor mindenféle praktikát be kell vetniük, hogy hulla fáradt férjüket, barátjukat az ágyba csalogassák a tévé vagy a számítógép elől. Valószínű nem a szexhez nincs kedvük a pasiknak, hisz a pornóipar virágzik. A férfiak manapság inkább a virtuális nőt részesítik előnyben, mert az olyan, amilyennek ők akarják. Tökéletes a teste, és nem veszekedik, hogy vidd le a szemetet. Nem vár el tőlük semmit, és bármikor elérhető. Klikk, és már ott is van...

Versenyhelyzet

Férfi és nő verseng egymással az élet minden területén, és ember legyen a talpán, aki képes kiigazodni a kuszaságban. A férfias tulajdonságnak tartott határozottságot, keménységet, "rámenősséget", sőt a kezdeményező viselkedést is egyre gyakrabban látjuk megjelenni női magatartásformaként. A nők ugyanis egyre gyakrabban jelennek meg a férfiak riválisaiként az élet színpadán, ezáltal levetik magukról az egyik legfontosabb női karaktervonást, azt, hogy védelmet, segítséget igényelnek. Elgondolkodtató, hogy a nemek társadalomban elfoglalt helyének változása, illetve a nemi szerepek közötti határvonalak elmosódása nemcsak a helyzetük (például esélyegyenlőségük) javítását szorgalmazó nők, hanem a férfiak számára is olyan probléma, amely hatalmas feszültségekkel jár.

Manapság már egyáltalán nem meglepő, ha egy nő inkább a karriert választja a családalapítás helyett; ha nem várja el, hogy mindent a férfi fizessen az étteremben; vagy ha ő dolgozik és tartja el a családot, amíg férje gyereket nevel otthon. Pár éve óriási robbanás volt a szingli kifejezés, és csak a fejünket kapkodtuk, hogy ki is az a Bridget Jones. És a felszínen egész imponálónak tűnik a szingli életmód nőnek, férfinak egyaránt: nem kell tolerálni a másikat, kompromisszumot kötni, a magunk urai vagyunk.

Az erős, határozott nő szigorúan megkövetel valamit vagy inkább valakit maga mellé: az érzékeny férfit. És el is érkeztünk a szerepcseréhez. A vagány, belevaló csaj, és feminin férfi.

A modern nő és férfi

Ha úgy vesszük a modern nő teremtette meg a modern férfit. Érzékeny, feminin férfiak mindig is léteztek, de nekik ugyanúgy meg kellett felelni a társadalmi elvárásnak, tartsák el és védelmezzék családjukat, miközben az erős és megingathatatlan családapa képét mutatják, aki nem retten meg a kihívástoktól. Az önálló, független nő térhódításával, előtérbe kerültek a gyengéd férfiak.

A modern nő, aki látszólag nem vágyik gyengédségre; nem vágyik rá, hogy eltartsák; és szívesebben tölti idejét a munkahelyén, mint a babakocsi mellett. Akinek nem fontos, hogy jól tudjon főzni, és a gyerekvállalás sem cél, hiszen, ha otthon marad több évre, akkor felvesznek mást a hosszú évek kemény munkájának gyümölcseként kiérdemelt pozíciójára.
Ehhez a nőhöz, pedig az olyan pasi passzol, akinek nem okoz megoldhatatlan problémát egy gyors és egészséges vacsora összeütése, aki tudja, hogy mi a különbség a vízkőoldó és az ablaktisztító között, és nem a gordiuszi csomó története jut elsőként eszébe, amikor egy gyereket ki kell hámoznia a kezeslábasok, pelenkák, és kicsiny kardigánok sűrű erdejéből.

Férfi és nő lassan helyet cseréltek. Sok nő egyszerre próbál helytállni munkahelyen, anyaként, feleségként, és ez bizony feszültséghez, szorongáshoz vezet. A férfiaknál viszont a szerepvesztés okoz súlyos lelki problémákat, amelyek aztán különféle betegségekben nyilvánulhatnak meg.

Nem lehet minden időben, minden szerepben egyaránt jól teljesíteni. Nem arról van szó, hogy álljon vissza a régi patriarchális társadalom, hanem arról, hogy minden nő és férfi képes legyen felmérni, hogy milyen szerepet szánt neki az élet, és ne akarjon széllel szemben menni. Mert sok jó nem sül ki belőle. Ha nem vagyunk a „helyünkön" az hatással van a lelki és fizikai állapotunkra is.
Szakemberek aggodalmukat fejezik ki, hogy vajon jóra vezetnek ezek a változások, nem erőszak-e a természet ellen, ha a férfi melengeti a családi tűzhelyet, míg a nő vadászik. A szélsőséges állapotok biztos, hogy károsak az egyénre és a családra is egyaránt.

Attól azonban valószínűleg nem kell tartanunk, hogy pár száz éven belül a nemek összeolvadnának. A társadalmi elvárások és szerepek igen csekély idő alatt megváltoztak, ez tény, így a korábbi, mondhatni előre leosztott feladatok sem annyira maguktól értetődőek már.

Azonban nem feltétlenül probléma, ha a szerepkörök kicsit keverednek, így ezután mindenki szabadon lehet érzelgős és karrierista, akár egyszerre is, nemtől és életkortól függetlenül: a választás lehetősége a mi kezünkben van.

Csak tudnunk kell jól dönteni.

Nemek harca a XXI. században - 1. rész

Az 1990. évi népszámlálás adatai alapján Magyarországon a lakosság 81%-a élt családban. Ez a szám az utóbbi évtizedben vészesen csökken. Egyre több az egyszülős családok száma, a házaspárok esetében, pedig jelentősen megemelkedett a gyermek nélkül élő házaspárok aránya. A gyermeküket egyedül nevelő szülők számának emelkedése egyben a szociális, mentális problémák, növekedését is jelenti. Szakember szerint soha nem látott méreteket ölt a nevelési tanácsadóknál, pszichológia szakrendeléseken megjelenő kisgyerekek, kamaszok száma, de a felnőtt lakosság körében is tapasztalható a szorongásos megbetegedések illetve a pszichoszomatikus betegségek arányának megnövekedése. Az előbb felsorolt problémák gyökereinek meghatározását szakemberek a férfi-női szerepek markáns megváltozására vezetik vissza.

Szociológusok egybehangzóan állítják, hogy az 1960-as évek második felétől Nyugat-Európából induló jelentős gazdasági és társadalmi változások hatásai szivárogtak be Magyarországra is, amely változások a családok szerkezetének és működésének módosulását előidézték. A társadalmi változások között a legjelentősebb a nők kereső tevékenységében következett be: egyrészt többszörösére emelkedett a kereső nők száma, másrészt kiemelkedtek a szakképzetlenségből, és mind nagyobb hányaduk szerzett olyan végzettséget, ami versenyképessé tette őket a férfiakkal, így partnerükkel szemben is, ezáltal nem fogadták el többé a nekik kijelölt hagyományos szerepeket a családban. Mindez egyre inkább újfajta családi értékeket alakított/alakít ki, amelyek közt kevesebb szerep jut a tradícióknak, a szülői minták követésének, a tekintély tiszteletének, s nagyobb azoknak, amelyek az egyéni autonómia megvalósítása, az individualizáció irányába mutatnak.
Elsősorban ezek a társadalmi változások idézték elő a hagyományos női-férfi szerepek felborulását, módosulását. A szerepek „felcserélődése" magában foglalja, hogy a párkapcsolatok milyensége is erős változásokon megy keresztül.

Tamást nemrég óta ismerem, a gyerekeink egy iskolába járnak. Múltkor beszédbe elegyedtünk, ahogy a buszra vártunk. Három éve váltunk el, de még mindig megy a harc közöttünk - meséli. Arca elgyötört, szeme szomorkás, és ha jól sejtem az utóbbi évben jó pár ráncot a homlokán a válásnak köszönhet. A félórás buszút alatt aztán megosztja velem gyötrelmeit: felesége érzelmileg elhidegült tőle, de nem akart válni. Régi paraszti családból származnak mindketten, a házasság szent intézményként ivódott beléjük. A sok veszekedés, vita után végül Tamás hozta meg a döntést, megismerkedett valakivel, és elhatározta új életet kezd. De képtelen „lemondani" a gyerekeiről. Elvált szülőként is szeretne minél inkább a gyerekek életének részese lenni, nem akarja a vasárnapi apuka szerepét elfogadni, de volt felesége a gyerekekkel való kapcsolattartást folyton lerövidíti, megakadályozza. A régi életet nem tudja lezárni, az újba nem tud beleszokni. A volt feleséggel jártak már pszichológusnál, moderátornál, és persze a bíróságon. Mindketten hajtatatlanok, mindketten a maguk igazát szajkózzák. De mi lesz így a gyerekekkel? Milyen mintát látnak? Milyen férfit és nőt, milyen párkapcsolatot? Ezzel törődnek legkevésbé a szülők...

Hogy valami baj van a társadalom lelki, érzelmi, mentális állapotával, nemcsak a válások nagy száma, a mind kevesebb gyerek születése jelzi, hanem az is, hogy soha ennyi tanulási és viselkedési zavarral küszködő gyerek, fiatal nem volt. Tehát baj van a felnövekvők többségének idegi-pszichológiai állapotával, de az idős, sőt az aktív korosztályhoz tartozók között is egyre több a különféle belgyógyászati betegség, pszichés probléma, a szorongásos panaszoktól a depresszióig. Egy sor súlyos belgyógyászati szív- és érrendszeri, daganatos betegség tekintetében listavezetők vagyunk, nemcsak európai, hanem világviszonylatban is. A gyomor és bélproblémákkal küszködők számáról már ne is beszéljünk. A szociológusok többsége azt állítja, hogy a legfőbb egészségkárosító tényezők: a szegénység, az egzisztenciális bizonytalanság, illetve az ezekkel járó negatív stressz valamint a nemi szerepek, elvárások erőteljes megváltozása.

Merre van a kiút? Jó kérdés!
Valószínű a megoldás ott kezdődik, ahol a kérdés megszületik. Tehát, ha észrevesszük, hogy valami nincs rendjén bennünk, velünk.
A változások az emberi lét elkerülhetetlen, és szükségszerű folyamatai. Reméljük, hogy előbb-utóbb rendeződnek a társadalmi, nemi szerepek, szép lassan minden a helyére kerül, mert ebben a világban, ahol minden a feje tetejére állt, nem csoda, ha hamar fejünkbe száll a vér.

Korkülönbség a házasságban

Dániában, ahol a nők 81, a férfiak 76 évig élnek (hazánkban 78/69) a Max Planck intézet kutatása szerint a férfiak annál tovább élnek, minél fiatalabb nőt vesznek feleségül. Mivel a férfiak a világon mindenütt tovább nemzőképesek, mint a nők, a Sven Drehfal professzor által végzett elemzés következtetései valamennyi monogám életformájú társadalomban levonhatók.

Ha egy férfi 55 évesnél idősebb nővel él együtt, már nem számíthat arra, hogy ettől a nőtől gyereke lehet. Minél fiatalabb feleséggel él együtt, annál később lesz a felesége 55 éves, amikor is a nők túlnyomó része, mintegy 90 százaléka elveszti nemzőképességét (a nők mintegy fele már 50 éves korában). Ha azt feltételezzük, hogy egy férfi, valamennyi emlősfaj hím egyedéhez hasonlóan az utódnemzés céljából él, márpedig ez a végletesen leegyszerűsített magyarázat az alapja minden modern biológiai tárgyú tudománynak, akkor jó okkal jelenthetjük ki, hogy a céljától megfosztott férfi, mivel befejezte küldetését, hamarosan elpusztul. Az önző gének megkövetelik, hogy minden egyéb cél, legyen az akár a legfennköltebb is, ennek az elsődleges célnak legyen alárendelve. Mivel pedig a monogám típusú társadalmi elvárások még manapság sem kedveznek a családon kívüli gyereknemzésnek, és elítélik az olyan férfit, aki félrelép, a férfiakat önző génjük rákényszeríti, hogy ha sokáig akarnak élni, náluk jóval fiatalabb párt válasszanak. Érdekes módon, a Max Planck intézet demográfiai kutatása szerint a nőkre viszont nem igaz, hogy jobban járnak a náluk jóval fiatalabb férjjel, sőt, éppen ellenkezőleg, minél fiatalabb párt választanak, annál kevesebb ideig élnek. Ne feledjük, hogy egy férfi egyetlen ejakulátumában annyi hímivarsejt van (600 millió), hogy azzal, elméletben, a Földön élő valamennyi, arra alkalmas nőt teherbe ejthetné, míg egy nő, élete során 10-20 gyereknél többet nem hozhat a világra - leszámítva például azt a középkorban híressé vált, mindig több ikernek életet adó anya esetét, aki élete során negyvennél több gyereket szült.

A nőknek tehát, biológiai tulajdonságaik szerint, nem ugyanaz a céljuk, mint a férfiaknak, a nők önző génjei nagyobb hangsúlyt fektetnek az utód felnevelésére, ha úgy tetszik, a nők inkább a minőségre mennek, nem a mennyiségre. Ebből a szempontból tekintve a demográfiai szabályszerűséget, a nőnek nagyobb szüksége van egy lelkileg érett, biztonságot nyújtó szilárd támaszra, mint a nála éretlenebb, megbízhatatlan, energiáját a megtermékenyítésre és nem a nevelésre összpontosító hímre.

Bár minden nő számára kétségkívül hízelgő, ha még idősebb korában is felkelti egy nála jóval fiatalabb férfi érdeklődését, biológiai érdekei mást diktálnak. A nők sokkal több energiát fektetnek az unokák nevelésébe is, mint a férfiak. A nagypapák még képesek arra, hogy az unokáknak nagybácsit, nagynénit adjanak, sőt, volt példa arra is, hogy dédnagypapának született gyereke, ám a nők, ha felnevelték fiaikat és lányaikat, génjeik érdekeit már csak az unokák gondozásában képviselhetik.