Hatalom és szex

Ambíció és tesztoteron együtt jár-e? Luke Johnson, az angol Chanell 4 tv-hálózat elnöke a hatalom és a szex összefüggésének problémáját boncolgatta a Financial Times hasábjain annak fényében, hogy az Atlanti-óceánon innen és túl a társadalom különböző szektoraiban vezető szerepet játszó férfiak kerültek intim kapcsolataik miatt kellemetlen helyzetbe.

Johnson emlékeztetett arra, hogy Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter szerint a hatalom a legjobb afrodiziákum, és ezt a bölcs mondást Mao Ce-tungtól John F. Kennedyig, Francois Mitterrand-tól Bill Clintonig és Silvio Berlusconiig az illetékesek még nem cáfolták meg.

A Channel 4 elnöke elsősorban a hozzá közel álló pénzvilágot vizsgálta meg ebből a szempontból és megállapította, hogy ott „hemzsegnek a felfuvalkodott hímek", akik kihívják a sorsot náluk sokkal fiatalabb nőkkel. „Néha arra gondolok, hogy nem tombolták ki magukat húszéves korukban, mert nagyon el voltak foglalva karrierjük építésével és most kompenzálnak. Ösztönzésre van szükségük az igazgatótanácsi ülések fullasztó légkörének frissítéséhez" - írta.

A kérdéshez szakemberek is hozzászóltak. Egy befolyásos nagyvállalkozó szerint a vezérlő pultnál álló személy szeretne mindenben első lenni: azt akarja, hogy övé legyen a legjobb óra, a leggyorsabb ló, a legszebb nő. Az a véleménye, hogy nem szabad összekeverni az érzelmet és az üzletet. Az olaszoknak például ez a gyenge pontja. Egy másik pénzügyi hatalmasság úgy véli, hogy a szex jót tesz mindenkinek, de Johnson megállapításait túlzottnak tartja, a nagyok többsége nem foglalkozik szexszel, inkább túlzottan munkacentrikus. „Mivel azonban mindnyájan emberek vagyunk, mindnyájunkra hat az elemi ösztön" - magyarázta.

Johnson mindenesetre felhívást intézett a szociológusokhoz, antropológusokhoz, biológusokhoz, hogy tanulmányozzák mélyebben az adrenalin és a tesztoteron kölcsönhatását, amely „veszedelmes koktélt kever a hatalmasok szívében és testében".

Eredmény ebből nem nagyon várható - vélekedik egy neves farmakológus. A titok valószínűleg még sokáig titok marad, mivel ilyen bonyolult problémát nem lehet leszűkíteni tesztoteron-ügyre. Ez csak nagyon kicsi szelete a hatalom nagy témájának, amelynek része a környezet, a karakter, a lehetőségek. Addig is célszerűbb az olyan pszichológusokhoz fordulni, akiknél nagy számban fordulnak meg súlyos felelősséget viselő férfiak.

A magány is ragadós

A magány, akárcsak az influenza, ragályos - állapították meg amerikai kutatók.

Csoportok között terjed, és a nőket könnyebben "megfertőzi", mint a férfiakat - közölték tanulmányukban a Chicagói, a San Diegó-i és a Harvard Egyetem tudósai.

A kutatás szerint a magányos emberek környezetükre is ráragasztják érzelmeiket, aminek következtében megmaradt barátaikat is megfertőzik, akik szintén elmagányosodnak, végül pedig mindannyian elszigetelődnek a társadalomtól.

"A periférián élő embereknek kevesebb a barátjuk, és magányuk miatt még élő kapcsolataikat is elvesztik" - magyarázta John Cacioppo, a téma tekintélyes amerikai szakértője, a Chicagói Egyetem pszichológusa.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a magányosság közrejátszhat szellemi és fizikai betegségek kialakulásában, ami megrövidíti az életkilátásokat. Ezért fontos, hogy az emberek felismerjék a magányosság jeleit, és segítsenek az érintetteknek, mielőtt még teljesen kirekesztődnének a közösségből.

A Journal of Personality and Social Psychology decemberi számában publikált tanulmányhoz egy eredetileg szívbetegségekkel kapcsolatos kutatás adatait vették alapul a tudósok. A Framingham Szívtanulmány 1948 óta vizsgálta több mint ötezer embernél a szív- és érrendszeri rendellenességek kialakulásának kockázatát. A tanulmány mintavételét azonban időközben kiszélesítették, és a második generációs kutatás további 5124 személy bevonásával már a magányosság vizsgálatára koncentrált.

Kiderült, hogy a magányossá vált emberek kevésbé bíznak másokban, és mivel így nehezebben kötnek új barátságokat, a kör bezárul számukra.

"A jelek szerint a közösségekben létezik egyfajta természetes hajlam arra, hogy kivessék magukból a magányos embereket. Ilyesmit korábban a majmok viselkedésének megfigyelése közben is tapasztaltak a tudósok" - mondta Cacioppo, aki a kérdés megoldásában a megelőzés szerepét hangsúlyozta.

Esti mese gyerekeknek

Milyen mesekönyvet olvassunk elalvás előtt gyermekeinknek? Aranyos kis kedveset, vagy vicceset, vagy olyat, ami színvonalasan van illusztrálva? Vagy olyat, ami csicsereg és énekel, gombnyomásra becsukja magát és felmászik a polcra? Egyáltalán, miért szeretik a gyerekek, ha elalvás előtt mesélnek nekik, és van-e jelentősége az esti mesének?

A jó pszichológusok, egyöntetűen azt felelnék, hogy óriási jelentősége van, sőt, legalább olyan fontos a gyerekek számára, mint a vacsora, amit a mese előtt kapnak, és az alvás, ami utána következik. Bruno Bettelheim, a méltán világhírű osztrák gyermekpszichológus, aki Freud és Jung tanítványa volt, és aki szinte végigélte az egész XX. századot, zseniális könyvében, A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek-ben minden gyermeket nevelő szülőt arra buzdít, hogy alaposan válogassa meg, mit mesél a gyerekének. Hajlamosak vagyunk elmenni egy könyvesboltba, és azt a mesekönyvet megvenni, amiről azt gondoljuk, hogy ha gyerekek lennénk, biztosan ezt szeretnénk hallani aputól és anyutól. Sajnos, ez az álláspont téves, még akkor is, ha a könyvet olyan zseniális írók írták, mint például a Nobel-díjas Selma Lagerlöf (Nils Holgersson csodálatos utazása) vagy Antoine de Saint-Exupéry (A kis herceg). A felsorolt mesék, arra valók, hogy szórakoztassák és kikapcsolják a gyereket. Erre a célra, több mint tökéletesek, nem véletlenül lettek az egész világon népszerűek, és nem véletlenül készült valamennyiből hollywoodi klasszikus.

Ám a gyerekeknek, szellemi, lelki fejlődésükhöz az évezredeken át, szájról-szájra, népről-népre öröklődő népmesékre van szükségük. A lefekvés előtti néhány perc kulcsfontosságú, hiszen az azt követő alvás során dolgozza fel azt a sokszor rendkívül erős, elalvása előtti utolsó benyomását, amikor is egy népmesei hőssel azonosul, gyermeki világnézetét a legősibb jelképekhez igazítja, és átéli a népmese végén minden alkalommal megszülető igazságtételt, ami úgy fogalmazódik meg, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak. Bettelheim, mindmáig megkerülhetetlen alapműnek tekintett könyvében minden szülő számára szórakoztatóan, olvasmányosan fejti ki, hogy azok a népmesék, amelyeket olyan mesegyűjtők adtak ki, mint Andersen, vagy a Grimm-testvérek, annyira fontos hatással vannak a gyerekek későbbi szexualitására, apa- és anyakomplexusára, céljaira, hitére, optimizmusára, vagy igazságérzetére, mint semmilyen más civilizációs benyomás. A Piroska és a farkas, a Csipkerózsika, vagy a Libapásztorlány elmesélése olyan feketén-fehéren, kristályszerűen „égetik bele" a gyerek tudatába az archetipikus hősők tulajdonságait, hogy a hatást, nyugodtan használhatunk nagy szavakat, megvilágosodásként éli át egy 4-10 éves gyermek. És mindez illusztrációk, képek, színes borítók, madzagok és mikrocsipek nélkül, a puszta szövegre koncentrálva, amit egy olvasólámpa gyenge fényénél képzel el, és él át a mindent szivacsként magába szívó gyermeki lélek. Cikkünk csak távoli fénykép egy hatalmas jéghegy csúcsáról. Aki szereti a gyerekét, márpedig ki nem, annak Bettelheim könyve kötelező!

Szex szülés után

Az utódnevelés első fél évében, a véres csata utáni kiérdemelt békében az anyáknak nem szexre van szükségük, hanem felépülésre, egészséges szervezetre és olyan biztonságos környezetre, ahol minél kevesebb figyelmet kell fordítania másra, mint, hogy az utódot, az őt megillető ünnepi fogadtatással beavassa az új világba.

Azok a férfiak, akik ezt nem értik meg, és hadakoznak ez ellen, azok olyanok, mint egy kedves barátom, aki, négyévesen, mikor megérkezett a frissen született kishúga, és a szülők hazavitték, a kapuban azt mondta az apjának, hogy idézem: „én ide nem megyek be, itt rám már nincs szükség, itt már egy új ember van."

A szex, mint a táplálkozás utáni második legintenzívebb örömforrásunk, a szex céljának beteljesülésekor, az utód megszületésével, és azt követően, veszít fontosságából, ám a hosszúnak tűnő szünet éppen a folytatás örömét készíti elő. Az anyák, szülés után hajlamosak arra, hogy ezt ne értsék meg, és magukat, ok nélkül, csúnyának, visszataszítónak találják, sőt, ami ennél is ésszerűtlenebb, sokszor azt hiszik, hogy már soha többet nem lesz olyan jó a szex, mint korábban. Számos férfi azonban úgy gondolja, hogy a legtöbb nő sokszor a második, vagy a harmadik szülését követően lesz a legszebb és legkívánatosabb, a szülés utáni torzulások, mint valami véső a szobrász kezében alakítják a nőt érettebb és tökéletesebb kreatúrává.

A szülés után sem az anya, sem az apa nem mondhatja többé, ha nem akarnak hazudni, hogy nincs gyerekük, a változás tehát csak ennyi, elhagyva a mérföldkövet, új, még izgalmasabb útszakasz következik. A szülést követő hatodik hétig a szex nem csak fájdalmas a nő számára, hanem ritkán jó, legtöbbször a dolog nem más, mint türelmetlen önigazolás: nehogy a másik fél azt higgye, hogy nekem ő már nem kell, és nehogy azt higgye, hogy ez nekem még mindig nem jó. Szülészek beszámolójából tudhatjuk, hogy a szülés utáni, túl korai nemi élet olyan terhességhez vezethet, ami súlyosan megterheli az anya szervezetét. Ha valaki tanácstalan lenne, hogy szülés után mikor kezdje újra a szexet, hallgasson a testére. A test mindenkinél jobban tudja, hogy mire van szüksége. A libidó, a kéjvágy segít ebben: akkor lehet újra szexelni, amikor igazán és kétséget kizáróan vágyunk rá. Ha csak a partnerünknek van libidója, legjobb esetben is csak neki lesz jó. Ne gondoljunk arra, hogy evés közben jön meg az étvágy, a nagy lakoma, a terhesség, szinte kivétel nélkül, minden nő gyomrát durván megfeküdte, az ételre ilyenkor még gondolni is rossz. Persze, vannak, akik ezt máshogy gondolják és vannak olyanok is, akik a szülés után három-négy héttel már újra élvezik a nemek küzdelmét - de ez is csak azt bizonyítja, hogy az ember nem skatulyázható be sehova, az ember páratlanul változékony és megfejthetetlenül gazdag jellemű élőlény, aki nem hagyja, hogy intimitását meglessék és kiismerjék, hanem jogosan elvárja, hogy párjával, minden őket érintő kérdésben maguk döntsenek.

Aki azonban mégis hallgat a szexológusokra, a nőgyógyászokra és az evolúciót kutató biológusokra, az tiszteletben tartja, hogy az ember nem csak gondolkodó és boldogságra vágyakozó lény, hanem szinte száz százalékig test is, és a test megköveteli azt, ami jár neki. Egy gyermek születése áldozattal jár, érkezése napjától legalább ugyanolyan fontos az ő teste is, mint a szülőké, a csecsemő testét pedig, jó ideig, kizárólag az anya tartja életben. Az apák feladata, ebben a korai időszakban, arra korlátozódik, hogy megkönnyítsék az anyák feladatát.

A kicsi is legyen nagy

Túl hosszú vagy túl rövid, túl szűk vagy túl bő... a nem illeszkedő gumióvszer nemcsak lecsúszhat vagy elszakadhat, de a partnerek szexuális élvezetét is csökkentheti - állapítja meg egy tanulmány, amelyet kedden ismertetett a Sexually Transmitted Infections (Szexuálisan Terjedő Betegségek) című szakfolyóirat.

A Kinsey Intézet kutatói (Indiana Egyetem, USA) kérdőívek elemzésével jutottak erre a következtetésre. A 436 - 18 és 67 év közötti - önkéntes válaszadó férfit sajtóhirdetések útján és egy óvszereket áruló cég honlapján keresztül toborozták. Mindannyian kijelentették, hogy az utóbbi három hónapban óvszert használtak a hüvelyi behatolással járó szexuális kapcsolataikban.

A kutatók szerint a megkérdezett férfiak csaknem fele (44,7 százaléka) számolt be arról, hogy megtapasztalt már nem pontosan illeszkedő óvszert. Esetükben 2,5-szer nagyobb volt a kockázata annak, hogy a kondom elszakad vagy lecsúszik, és ötszörös a péniszirritáció veszélye a többiekhez képest. Kétszer nagyobb volt a kockázata az erekciós problémának, vagy annak, hogy a férfinak (vagy partnerének) nehézségei támadnak az orgazmus elérésében. Ugyancsak kétszeres veszélynek voltak kitéve amiatt, hogy az óvszer még a szeretkezés vége előtt "leesik".

A vizsgálatból, amelynek határát az önkéntesek nyilatkozatai szabták meg, mindamellett az is kiderült: "egészségügyi üzenetekre" van szükség ahhoz, hogy a férfiakat a megfelelő méretű óvszer kiválasztására ösztönözzék - hangsúlyozzák a szerzők, Richard Crosby és Bill Yarber.

Bill Yarber egy podcaston kifejti: az óvszergyártóknak a legkisebb méretet úgy kellene hívniuk, hogy "nagy", a közepes méretet "extra nagy", és így tovább. A férfiak ugyanis nem fognak olyan óvszert venni, amelyen a "kisméretű" vagy "különösen kisméretű" felirat áll - figyelmeztet.