Egyre több a terhes tini

Másfél évtizedes csökkenő irányzat után 2006-ban három százalékkal nőtt a teherbe eső tizenévesek száma az Egyesült Államokban.

Az aggodalmat keltő jelenség nyomán kiújulni látszik a vita: miről szóljon a szexuális oktatás?

A Guttmacher Intézet adatai szerint a 2000-es évtized közepén a 15-19 éves korosztálynál szintén növekedett a szülések, valamint - több mint egy évtizede első ízben - a művi vetélések száma négy illetve, egy százalékkal.

A tizenévesek hét százaléka esett teherbe 2006-ban, ezer fiatalra 71,5 terhesség esett, míg 2005-ben ez a mutató 69,5 volt. A korábbi csúcsot képviselő évben, 1990-ben a korosztály 12 százaléka lett terhes. (A 2006 utáni adatokat még nem dolgozták fel.)

A kutatók és aktivisták egy része szerint a másfél évtizedes csökkenési folyamat megfordulása a Bush-évek hibás iskolai szexuális oktatási politikájának következménye. Az előző kormány idején a felvilágosítás arra helyezte a hangsúlyt, hogy a fiataloknak a házasság előtt önmegtartóztató életmódot kell folytatniuk.

Mások azonban egy sor más tényezővel - köztük a szegénység terjedésével, a hispán bevándorlók számának növekedésével és az AIDS-szel kapcsolatos nemtörődömséggel, az óvszerek használatának hiányával - magyarázzák a jelenséget.

Sarah Brown, a nem tervezetten bekövetkező terhességek megelőzését célzó országos kampány vezetője hangsúlyozta, hogy fel kell erősíteni, hatékonyabbá és ötletesebbé kell tenni azt az országos üzenetet, amely a gyerekvállalás későbbre halasztásáról győzi meg a gyerekeket.

A tizenévesek terhessége Amerikában a legnagyobb társadalmi vitákat kiváltó kérdések egyike. A téma átpolitizáltságára utal, hogy éles szembenállás alakult ki arról, melyik oktatást támogassa az állam, azt, amelyik a házasság előtti szexmentesség köré épül, vagy amelyik a születésszabályozást helyezi középpontba.

Azok, akik szerint a Bush-politika megbukott, azt mondják, hogy a különböző születésszabályozási módszerek megismertetésével kell foglalkozni.

Azok viszont, akik a megtartóztatást pártolják, úgy vélik, hogy az új statisztika az ő igazukat erősíti. Szerintük az önmegtartóztatás és a kevesebb partner egészségesebb szexuális életet eredményez, mint az óvszerek osztogatása. Annak érdekében, hogy megelőzhető legyen a terhességek számának további növekedése, valamint az AIDS és egyéb betegségek terjedése, minél későbbi szexuális életre kell ösztönözni a gyerekeket - vallják.

A felmérések szerint az 1970-es és -80-as években gyorsan nőtt a szexuálisan aktív tizenévesek száma, aminek következtében több lett a terhesség és a szülés is. Ez a folyamat 1991-ben, az AIDS megjelenésével megtorpant, elterjedt az óvszerek használata és visszaesett a tinédzserek körében a terhességek száma.

Családromboló a pornófüggőség?

Vajon igaz-e, hogy azok a férfiak, akik prostituálthoz járnak vagy pornót „fogyasztanak" impotenssé, feleségüktől elfordulóvá, durvává és kiégetté válnak? Az erre a kérdésre választ adók két hatalmas táborra oszlanak. Egyikük szerint igen, másikuk szerint nem. A probléma mélyen a múltba vezet, és a férfiak és nők szexuális magatartása közötti különbségre épül.

A prostitúcióban az a rossz, hogy olyan örömért fizetek egy másik embernek, ami neki nem, vagy csak nagyon ritkán jó. Megveszem tőle a testét, amit, ha neki sok pénze lenne, soha nem adna el. Az irodalomban és a filmirodalomban tettek ugyan kísérletet arra nézve, hogy olyan gazdag embert ábrázoljanak, amelyik azért lesz prostituált, mert kíváncsi, például Bunuel híres filmjében A nap szépében a gyönyörű Catherine Deneuve, de a valóságban a szexipar, a legősibb idők óta a szegénységben élő nőket használja ki. Számos pornóoldal fórumán találhatunk olyan hozzászólásokat, amiből az derül ki, hogy a pornót fogyasztó férfiak túlnyomó része szerint a pornószínésznők élete fényűzően jó, drága kocsikkal járnak, gyönyörű ruhákba öltöznek, keleti kényelemmel ellátott villákban laknak és örülnek, hogy mindehhez a gazdagsághoz könnyű munkával jutottak. Ha élnek is ilyen pornószínésznők, ez csak a jéghegy csúcsa, a felszín alatt a legtöbb prostituált, ha tehetné, azonnal kiszállna az üzletből. Az ezerszámra található pornó oldalak, DVD-k és magazinok azonban nem csak a „könnyű pénzkeresetre" áhítozó nőket húzzák be a csőbe, hanem, főleg, a férfi fogyasztókat, akik között szép számmal akad olyan is, aki havi jövedelmének akár 70 százalékát fizeti be havonta a pornó producerek zsebébe.

Olyan vélemények is elhangzottak már, hogy a szexfilmekben játszó lányok évente öt évet öregednek, és, hogy azok a tinilányok, akik mulatságból kipróbálják a megaláztatást, életük végéig bánni fogják. Más vélemények szerint azonban a pornográfia felszabadítja az emberek gátlásait, jobbá és gazdagabbá teszi a hétköznapi szexualitást, sokan megszabadulnak gyötrő vágyaiktól, perverzióiktól, és, hogy végső soron, a modern ember a pornóban nem egyebet keres és talál, mint amit a Káma Szútrában az ókor embere.

Miért szereti nézni egy férfi, ahogy megerőszakolnak egy nőt? Nem, szó sincs róla, mondaná egy férfi, azt szeretem nézni, amikor neki is jó. Csakhogy a pornófilmekben általában nem a jó színésznők játszanak - a jó színésznők mozifilmekbe és színházakba szerződnek. A rossz színésznők pedig szinte soha nem tudják eljátszani, hogy amit átél egy pornójelenetben, az neki jó. Nincs meg hozzá a technikai tudása. Éppen ezért, szinte a vak is láthatja, a pornó, az esetek túlnyomó részében nem jó a nőknek. Hiába követnek el mindent a férfiak, hogy elhihessék az ellenkezőjét, a pornó lealjasítja, kihasználja és megrontja a nők szexualitását.
Kovi, a magyar pornókirály kitalálta ugyan, hogy megcélozza a nem létező női fogyasztót, sőt Lars von Trier, a dogmafilmek atyja is kijelentette, hogy női pornót akar csinálni, a pszichológusok sorra közlik azokat a kutatásaikat, melyekkel azt kívánják bizonyítani, hogy a hetvenes évek pornó-liberalizácója súlyos hiba volt, és a dolog társadalmi hatása hasonló nagyságrendű probléma, mint a klímaváltozásé.

Félrelépők portálja

Nem egy újabb szokványos „társkereső", vagy szexpartner-kereső portálról van szó, hanem olyan internetes oldalról, amely diszkrét lehetőséget biztosít házassági kötelékben élőknek, hogy „felfedezzék" a hozzájuk illőket „házon kívül" is.

„Mi nem bátorítjuk a házasságtörést, csupán egy meglévő igényt szolgálunk ki" - jelentette ki a www.gleeden.com oldal igazgatója.
És kétségtelen, hogy a website, amelyet a BlackDivine amerikai cég hozott létre, még csak december 1.-én kezdi meg működését, máris mintegy 10 ezer regisztrálóval rendelkezik, ezeknek a fele francia állampolgár, 60 százalékuk férfi, többségükben 30 és 40 közöttiek - és természetesen valamennyien nős emberek.

A hálózat nemzetközi lesz, a világpremierre egyszerre kerül sor az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban, Franciaországban, Belgiumban, Svájcban, Nagy-Britanniában, Spanyolországban és Olaszországban, és a kör fokozatosan szélesedik majd.

A félrelépő portál teljes diszkréciót ígér, „bombabiztos" légyottokkal, többek között éppen azáltal, hogy akár a világ két távoli pontjáról is összehozhat párokat a „változatosság" jegyében.

Azt viszont garantálja, hogy nem lesznek rajta hamis profilok, senkinek sem kell eltitkolnia semmit, legkevésbé családi állapotát. 

Amúgy is - mondják a BlackDivine-nál - a legnagyobb társkereső portál, a Meetic 12 millió látogatója közül legalább 4 millióan házasok, továbbá a nős férfiak 34, a férjes asszonyok 25 százaléka elismeri, hogy életükben legalább egyszer félreléptek a hitvesi kapcsolatból.

Nemcsak a családosok kereshetnek maguknak itt más partnert, hanem „magányos szívek" is. Fontos azonban, hogy senki sem tarthat exkluzív igényt kiközvetített partnerére.
És persze mindennek ára van.

A teljes diszkréció biztosítása minimum 7, maximum 900 euróba kerül. Hét euró arra elegendő, hogy elküldjék az első levelet, megkapják az első választ és 30 percig chatelhessenek.

Egy komolyabb kapcsolatfelvételnek már az ára is borsosabb.

De vajon sikerül-e - diszkréció ide vagy oda - egy ilyen esetben a hűtlenkedőnek elszámolnia hirtelen megnőtt kiadásaival?

Evolúció és fajfenntartás

Az emberi faj az evolúciótól azt örökölte, hogy a szex a nőknek azért kell, hogy gyerekük legyen egy férfitól, és a férfiaknak azért kell, hogy gyerekük legyen egy nőtől. A feladat ugyanis nem más, mint az évmilliárdokkal korábban megszülető élet fenntartása. Az evolúció elsődleges kényszerítő hatása így abban áll, hogy a férfiak és a nők szexeljenek egymással.

Az evolúció azonban ennél az elsődleges akaratnál sokkal fondorlatosabban kényszerít, és másodlagosan azt eszelte ki, hogy a szex rendkívül kellemes dolog, de csak bizonyos esetekben. A szexológia ezekkel a bizonyos esetekkel foglalkozik, mert az a célja, hogy ne csak az elsődleges akarat győzzön, hogy gyerek legyen, hanem a rendkívül energiaigényes utódvállalás élvezetes is legyen. A szexológia fő problémája, amibe gyakran beletörik a bicskája, hogy a férfinak és a nőnek túlnyomó részben más miatt jó a szex, és a kettő összehangolása nem csak tudomány, hanem már művészet (Káma Szútra). Két férfi, vagy két nő, akármennyire is szerethetik egymást, akármennyire is megértik egymást, lehetnek egymáshoz olyan közel, mint az ikertestvérek, akkor se lesz gyerekük, amennyiben, és ezt fontos hozzátenni, a gyerek alatt azt értjük, hogy az, a két fél önző és akaratos génjeinek keresztezéséből születik. Mivel az önző gének akarata, sajnos, sokszor sokkal erősebb a mienknél, marad a legfontosabb kérdés: hogyan tudjuk elérni, hogy azt az örömöt, amit a szex, mint szaporodási játék nyújt, kicselezve a fajfennmaradási szükségszerűséget, minél többször és minél fokozottabban éljük át?

Az erre a kérdésre adott válaszokkal könyvtárakat zsúfoltak tele, és bár van köztük sok figyelemre méltó válasz is, a bőség zavarba ejtő. Jared Diamond, a California Egyetem világhírű élettanprofesszora például, magyarul is megjelent könyvében (Miért élvezet a szex?) azt írja: „mi emberek, az egyetlen magát racionálisnak nevező állatfaj még mindig az állatszerű viselkedési program kiszolgáltatottjai vagyunk". A kiszolgáltatottság lényege, hogy a férfi és a nő fő, közös célja az utód felnevelése legyen. Tudatosan, vagy anélkül, minden játék erre megy ki. A pszichológiai kutatások tengeréből azonban egy örök érvényű játékszabályt mindenki kihalászhat: az öröm, végső soron, annál nagyobb lesz, minél nagyobb örömet okozunk annak, akin keresztül az örömöt elvárjuk. Így, a szexuális örömre is igaz, hogy hosszú távon az én kielégülésem nem lehet fontosabb a másik kielégülésénél, és fordítva. Abban az esetben, ha ez az egyensúly kibillen, a kapcsolat, ami evolúciós célját tekintve, kivétel nélkül minden esetben, bármilyen furcsa, még a gyermektelen párok esetében is, a fajfenntartást szolgálja, súlyos kárt szenved. Jared Diamond szellemes és izgalmas könyvében, ahol azt a véleményt sejteti, hogy az ember az evolúció első olyan terméke, aki tudatosan befolyásolhatja az evolúciót, arra a végkövetkeztetésre jut, hogy mivel a nemi örömszerzés még a XX. századi tudomány számara is meglepően rejtélyes, a szexualitásban éppen az az egyik legjobb, hogy nem érhetjük meg, mi a jó benne. A szex, levonva az egyetlen, közhelyes és éppen ezért tökéletesen helytálló következtetést, akkor a legjobb, ha kivétel nélkül, számtól és nemtől függetlenül, minden résztvevőnek a legjobb.

A britek szerint mítosz a G-pont

Ikrek kikérdezése alapján mítosznak értékelik brit kutatók a nőknél a G-pont létezését - idézte hétfőn a BBC hírportálja a Journal of Sexual Medicine című szaklap legfrissebb számában megjelenő tanulmány következtetését.

Andrea Burri 1800 nőt kérdezett meg szubjektív élményeiről. A felmérésben részt vevők között egypetéjű és kétpetéjű ikrek voltak.

A szerző abból indult ki, hogy amennyiben az egypetéjű ikerpár egyik tagja tapasztalta a G-pont létét, akkor a másiknak is kellene, hiszen anatómiailag azonosak. Az egypetéjű és a kétpetéjű ikerpárok között nagyjából ugyanolyan arányban fordult elő, hogy a nővérek egyike érezte a különösen ingerelhető G-pontot, a másik pedig nem.

A kutató ezek alapján feltételezi, hogy a különleges erogén zóna, a G-pont valójában csak mítosz lehet.

Egy szexológus szakember azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a különböző partnerekkel más és más a szexuális élmény, ezért téves lehet a szubjektív beszámolókon alapuló tudományos értékelés.