Szemérmetlen szemérem

A szexuális egészséggel foglalkozó nemzetközi kutatások egybehangzó eredményei szerint azok a nők, akik elégedettek és pozitívan gondolkoznak nemi szervükről, szabadabb és gazdagabb nemi életet élnek.

A kulturális- és társadalmi gátak hatására a szeméremről kialakuló torz megítélés, magyarán, hogy egyes nők szerint a nemi szerv ronda, sőt visszataszító, súlyos szexuális frusztrációvá válhat. Az International Journal of Sexual Health magazin szakértői azt állítják, hogy azok a nők, akik elégedettek, sőt büszkék a testükre, beleértve annak intim részeit, jelentősen több orgazmust élnek át, valamint, nem utolsó sorban, gyakrabban eljárnak nőgyógyászhoz is, szűrővizsgálatra. A lélektan ugyan régóta foglalkozik a kérdéssel, könyvtárnyi jó tanulmány és fontos beszámoló ás a téma mélyére, szokásaink, civilizációnk mégis gyakran fojtja el, tartja bűnösnek, tisztátalannak, szemérmetlennek és rejtegetni valónak a nemi szervekről való gondolkozást, párbeszédet, sajnos még ma is. A most közzétett felmérésben nőket és férfiakat is kifaggattak hálószoba-titkaikról, véleményükről és talán nem meglepő, hogy a férfiak elfogadóbban, pozitívabban ítélték meg a gyengébbik nem intim szervét, annak illatát vonzóbbnak, tapintását kívánatosabbnak, formáját szebbnek találva, mint a nők maguk, a sajátjukat. Vajon létezik-e egyáltalán ronda női nemi szerv? Akár igen, akár nem, a férfiak ítélete szerint ennek a kérdésnek sokkal kisebb súlya van, mint ahogy azt sok nő gondolná. Vajon létezik-e ronda fül, visszataszító száj, gusztustalan orr? Ha léteznek is ilyenek, rendkívül ritkán. Ugyanolyan kevés a csúf ember, mint a gyönyörű. Az emberiség tömegeinek túlnyomó százaléka, a külcsínyt tekintve tökéletesen átlagos, és mint ilyen vonzó, kellemes és szép. Az emberi kapcsolatok hétköznapjaiban a belbecs sokkal nagyobb hangsúllyal kerül mind a férfiak, mind a nők látóterébe, így szexuális vágyaikba is. Akinek szeretjük a lelkét, annak tetszik a teste is. Lehet egy nő bármilyen gyönyörű is, ha a férfi nem kívánja a lelkét, a szexuális érdeklődés rövid távú lesz. És fordítva, az átlagosan vonzó nőt a férje még gyakran az aranylakodalom után is a világ legkívánatosabb asszonyának látja, amennyiben lelki társának tekinti. A fenti kutatás szakértői a szülői felelősségre is fényt derítettek. Sok múlik ugyanis azon, hogy az apák és anyák lánygyermeküket felvilágosítják-e, nevén nevezve a dolgokat. A női énkép kialakulásában döntő a korai időszak. Ha a szülők túlzó szemérmességgel beszélnek kislányuk nemi szervéről, a kislány úgy találja majd, hogy arról csak túlzó szemérmességgel szabad és lehet beszélni. Ha szülőként megtanítjuk a helyes szakkifejezéseket, úgymint vagina, csikló, hüvely stb, és ezeket „szemérmetlenül" használjuk is előttük, akkor a gyerek semmi szégyellni valót, bűnöset és kellemetlent nem talál majd saját testén, még akkor sem, ha bölcsen hozzátesszük, hogy természetesen az intim testrész attól még intim marad, fűnek-fának azt nem mutogatjuk, hanem majd csak annak, akibe felnőttként beleszeretünk és örömmel engedünk közel magunkhoz.

Útiterv a házassághoz

Miért hidegül el egymástól két olyan ember, akiket néhány éve az isten is egymásnak teremtett? A válasz a változásban keresendő. Az emberélet egyetlen megváltoztathatatlan jellemzője, hogy folyton változik. Először kicsik vagyunk, aztán nagyok, és végül öregek.

A három fázis szabad szemmel láthatatlan módon alakul át egyikből a másikba. Fél év öregedést még a két időpontban rögzített fényképen is nehéz megállapítani. Ha a szerelmesek megváltoznak, az egymásról alkotott gondolkodásuk is megváltozik. Leegyszerűsítve: ami ma kell, holnap már nem kell. Aki mellett ma minden percben ott akarok lenni, talán öt év múlva már zavar és minden percben szeretnék a lehető legtávolabb kerülni tőle.

A hagyományos házastársak szeretnének mindent elkövetni, hogy társadalmi megítélésükön ne essen csorba, a válás még ma is, sok esetben szégyen és kudarc. Mintha a társadalom le akarná tagadni, hogy a férfi és a nő változik, mintha le akarná lassítani azt a folyamatot, amelyben maga a társadalom is változik, átalakul és új szokásokat, erkölcsöt, törvényeket hoz.

Az egyik tényező, ami miatt felgyorsul két ember elhidegülése, hogy már az elején se tudják, mit akarnak egymástól. Annyit tudnak, hogy jó a másik közelében lenni, még veszekedni is jó vele. Becézgetik, naphosszat csókolgatják egymást, ami sok esetben oda vezet, hogy gyerekük születik. Vannak ennél komolyabb emberek, akik kiküszöbölve ezt, szerződést kötnek egymással, még ha nem is írják le papírra. Megbeszélik, hogy kinek mi jó, mi rossz, mit akar és mit nem, azaz kitűzik a közös célt. Ha ezt a közös célt a nagyon távoli jövőbe helyezik, és tartják magukat az útitervhez, akkor hosszan tartó, boldog házasságra, aranylakodalomra lehet számítani. Ha azonban nincs cél, akkor útiterv sincs, és ha nincs útiterv, könnyű elsodródni.

A szerelem elsődleges célja, hogy génjeinket örökítsük, utódainkat biztonságban felneveljük. Ha két ember, akik vonzódnak egymáshoz, nem mondják ki, mi a közös céljuk, akkor kimondatlanul csak ennyi lesz. Számos házasságnak akkor van vége, amikor kirepülnek a fiókák, és az üres fészekben a szülők azt kérdezik maguktól, hogy akkor most hogyan tovább? Mivel ebben a korban az asszonyoknak már rendszerint nem lehet gyerekük, a férjeknek meg még igen, a férj elhagyja a nőt, a jól bevált céltáblát máshová tűzi ki és megpróbál futni még egy kört. Ha lenne közös cél, mennének együtt tovább - legalábbis nagyobb valószínűséggel.

Egy másik tényező a beteges féltékenység. A madaraknál a tojó fél, hogy a hím elmegy és nem törődik a fészekkel, a kakas pedig attól tart, hogy a fészekben nem az ő tojása lesz kiköltve. Az embereknél hasonló a helyzet, de annyiból más, hogy a túlzott féltékenység súlyos stresszhez vezet, ami egészségkárosodáshoz, ami pedig ahhoz, hogy sem a hím, sem a nő nem lesz alkalmas arra, hogy betöltsék szerelmük célját. A féltékenység ellen a legjobb gyógyszer a humor. Mosolygós környezetben könnyebb bevallani egy „bűnt" és sokkal könnyebb azt megbocsátani is.

Ne feledjük, a szerelem végső célja az öröm. Minél nagyobb örömet okozok a másiknak, annál nagyobb örömre számíthatok a részéről. Ha egy házasságban nincs öröm, abban köszönet sincsen. De mivel örömet mindig könnyű okozni, soha nincs menthetetlen elhidegülés.

A szerelmes ember irigyebb?

A "szerelmi hormonként" ismert oxitocin olyan negatív érzéseket is felerősíthet, mint az irigység, a féltékenység és a kárörvendés - derült ki egy izraeli kutatásból.

"Abból indulunk ki, hogy a hormon szociális érzések kiváltója: ha valaki pozitívan gondolkodik, az oxitocin erősíti a jó érzéseket, ha viszont negatívan, akkor a hormon a negatív érzéseket fokozza" - magyarázta Simone Shamay-Tsoory, a Haifai Egyetem kutatója.

Korábbi tanulmányok már bizonyították, hogy az oxitocin felerősíti a pozitív érzéseket, többek között a szülést megelőzően és a szexuális együttlét során is felszabadul.

Állatokon végzett kísérletek viszont azt mutatták, hogy a hormon az agresszió fokozódásáért is felelős lehet. Az izraeli kutatás célja éppen ezért annak vizsgálata volt, hogy milyen hatást gyakorol az oxitocin a negatív érzésekre.

A kutatásban részt vevő 56 alany fele először szintetikus formában lélegezte be a hormont, a második alkalommal viszont placebót kapott. A csoport másik felénél pont fordítva történt.

Az önkéntesek ezután vetélkedőn vettek részt, amelynek során pénzt nyerhettek vagy veszíthettek. Azoknál, akik épp belélegezték a hormont, erősebb irigység mutatkozott, amikor ellenfelük nyert, és nagyobb volt kárörvendés, amikor ők maguk diadalmaskodtak.

A játék végeztével azonban már nem mutatkoztak ezek a különbségek - számoltak be a tudósok a Biological Psychiarty című tudományos folyóiratban.