Tikkasztó, nyári hőség. Kora délután elindulunk a négyesben Duna partra, amely 5 percre található a házunktól. Gyerekeknek ideális a kavicsos, homokos partszakasz. Én már csak a Dunakanyar szépségében gyönyörködöm, a nagy pocakom miatt idén nem fürödtem a Dunában. Viszont a parton van zuhany, így mikor odaérünk, Máté kinyitja nekem a vizet, hogy aláálljak hűsölni. A kajakos fiúk edzője megjegyzi, milyen aranyos vagy, hogy kinyitod anyukádnak a csapot. A lányom harciasan válaszol, nem is az anyukája!! Ő az én anyukám! - folytatja. Az edző felnevet, majd megszólal, nem baj, viszont te milyen talpraesett kiscsaj vagy, ilyen kell nekünk is, remélem, apukád lehoz majd kajakozni. De ő nem az apukám! - kiáltja a lányom, mire Andrással összenézünk, nevetünk. Hogy is van ez? Ki kicsoda a mozaik-családunkban? Egyáltalán mit is jelent a mozaik-család?
Akasztják a hóhért, vagyis akasztom magam. Ahogy már a bevezetőből kiderült, jómagam is mozaik, ismertebb néven patchwork családban élek. A patchwork család elnevezés viszonylag új keletű, azonban a jelenség egyáltalán nem az. Ha jól belegondolunk a világháborúk utáni időszakban is számtalan patchwork család keletkezett, hisz sok férj meghalt a háborúban, az özvegyek, pedig árván maradt gyerekeikkel gyakran újból férjhez mentek. (Ha közelebbről megnézzük a gyerekirodalmat, ritkán találunk egész családra példát.) Mondhatjuk, hogy a patchwork család, mint jelenség az emberiséggel egyidős. A szó eredeti jelentése az a különböző foltokból, anyagdarabokból álló takaró, amely bár eltérő darabokból áll, mégis egységes és egésszé válik akkor, amikor az alkotó kéz összedolgozza őket. A patchwork családok is hasonló „képződmények", vagyis sok, különálló egységből tevődnek össze, mégis egy együttest alkot.
Hogyan lehet kezelni ezt az élethelyzetet, amely tele van konfliktuslehetőségekkel, és amely önmagában véve sem egy könnyű megoldásokat kínáló családmodell, mostohákkal, féltestvérekkel, innen-onnan érkező rokonsággal? Rengeteg idő, türelem, tolerancia és nyílt kommunikáció. Ezek a kulcsszavak, ahhoz, hogy működőképes legyen a mozaik-család.
Idő, türelem és tolerancia
Rengeteg idő alatt nem hónapokat, vagy 1-2 évet értek, hanem sok-sok évet: a családdá válást nem lehet siettetni vagy kierőszakolni. Nagyon fontos, hogy a pár mindkét tagja szövetségesként jelenjen meg, együttműködve alakítsák ki a másik gyerekével való kapcsolatot. Támaszt nyújtsanak egymásnak, hisz az nem vezet semmi jóra, ha az egyik fél úgy érzi, hogy minden, a gyerekkel kapcsolatos probléma ráhárul vagy épp az ellenkezője, hogy a gyerekhez igazából neki semmi köze. Az érzelem a „mostoha" gyerekkel kapcsolatban sokkal inkább az együttműködésen és egymás elfogadásán nyugszik, sem mint a vér szaván.
Ha a pár mindkét tagja hozza magával az előző kapcsolatából származó gyermekét, akkor így akár két, addig teljesen más családban nevelkedő és más családi kultúrát hordozó gyermek válik jogi értelemben testvérré. A gyerekek életkorukat tekintve akár ikrekként nőhetnek fel, hiszen nem egyszer egykorúak. Tőlük sem szabad elvárni, hogy attól, mert így alakult az életük, még testvérként kezeljék, szeressék egymást. Ők nem választották egymást, csak egymás mellé sodorta őket az élet. Felesleges elvárásainkkal csak akadályozhatjuk a köztük kialakuló kapcsolatot. Ne feledjük a gyerekek pontosan leképezik a szülők közti feszültséget és problémákat, tehát ha a párkapcsolat harmonikus, a gyerekek viszonya is „révbe ér".
Ne akarjunk „normális" családhoz hasonlóan működni, élni. A mozaik-család szerkezete, határai merőben eltérnek a hagyományos családmodelltől. Megkönnyítjük az életünket, ha a különbségeket tudomásul véve törekszünk boldog családként élni.
Nyílt, őszinte kommunikáció
A mozaik-család megalapításakor fontos, hogy reális célokat tűzzünk ki magunk elé. Egymás kölcsönös tisztelete és elfogadás lehet az alapja egy jól működő viszonynak. Mindig őszintén közvetítsük az érzelmeinket, felesleges megjátszani magunkat, mellébeszélni. A hazugságok sosem szoktak jól elsülni, a gyerekek mindig tudják, hányadán állnak a felnőttekkel, sokkal okosabbak, mint azt hinnénk.
Soha ne várjuk el egy patchwork családban felnőtt gyerektől, hogy apja helyett apjaként szeresse és kezelje az édesanya választott párját, illetve fordítva se legyen kötelezően elvárt az édesapa új társával kapcsolatban. Soha ne kérjük, hogy apának szólítsa az édesanya új párját a gyermek, főleg, hogyha a vér szerinti apa részt vesz a gyermek nevelésében, és a gyermek ezt nem szeretné magától. Ha mégis úgy dönt a gyermek, akkor nyugodtan engedjük meg neki. Viszont azt gyermekünk előtt is tisztázni kell, hogy tartsa tiszteletben új társunkat és fogadja el, hogy nekünk is van magánéletünk.
És végül...
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy előnyösebb a helyzet, amikor a vérszerinti szülők élnek harmonikus házasságban. Nyilván kevesebb problémával találják szembe magukat, és könnyebben kialakul az otthonos, természetes alaphangulat a családtagok között. Ha viszont a házasság tönkremegy, szerencsésebb kompromisszumot kötni és elfogadni, hogy az új kapcsolat, az új család is lehet sikeres, csak nehezebben megy az összekovácsolódás. A különböző életstílusok, életfelfogások megismerése, és azok elfogadása a mozaik-család minden tagjának személyiségfejlődésére pozitívan hathat, előnyére válhat. Ha úgy érezzük elakadtunk, ne féljünk külső segítséget kérni, teljesen természetes, ha beletörik a bicskánk a nehézségekbe. Ilyenkor egy jó szakember aranyat ér.