Ünnepel a család

Csöng a telefon. Egy régi barátom az. Beszélgetünk már egy ideje, amikor előkerül a téma, hogyan tölti a karácsonyt. A régi barátom a következő adottságokkal rendelkezik: 35 év körüli, jól szituált, saját lakásában él egyedül majd 8 éve, elkötelezettséget nem vállaló férfi, akinek 3 éve állandó kapcsolata van, de a párkapcsolatai rendre zátonyra futnak. De miért írom le mindezeket? Hogy jön ez a karácsonyhoz?

Mindjárt elmagyarázom, de előbb nézzük, mit mondanak a szakértők az ünnepek és a párkapcsolatok viszonyáról. Szerintük ugyanis a november-decemberi időszakban az internetes társkereső oldalak forgalma általában megugrik, akár háromszorosára is. A mennyiség azonban nem jelent minőséget. A megnövekedett forgalom oka lehet, hogy a facérok a téli hónapokban nehezebben bírják az egyedüllétet. A szeretet ünnepe közeledtével pedig mindenkiben felerősödik az érzés, hogy társra van szüksége.
Viszont egy felmérés szerint az ünnepeket megelőző hetekben-hónapokban kötött kapcsolatok zöme legkésőbb kora tavaszra szakításba torkollik. Ezek a sebtében összehozott kapcsolatok a karácsony és szilveszter időszakát még túl szokták élni, de a problémákat a januári hétköznapok azonnal kihozzák. Ráadásul, míg az ünnepek közeledte új kapcsolat kezdésére inspirál minket, addig az évkezdés arra motivál, hogy új életet is kezdjünk, így ilyenkor az ember könnyebben lép ki egy akadozva működő kapcsolatból.

Pár hét és itt a karácsony, szilveszter, miegymás. Felvetődik a kérdés, hogyan töltsük a karácsonyt? Szerelmünkkel, szüleinkkel, esetleg eresszük össze az egész családot? Minden családban megvannak a szokások, hogyan is éljék túl az ünnepeket. Szándékosan használtam a túlélés szót, ugyanis az esetek nagy többségében erről van szó. Először mindenki ajándékok után kajtat, aztán végigrohanunk az egész rokonságon három nap alatt. Valahogy az ünnepekkel kapcsolatban ritkán hallani: „milyen meghitt, boldog és harmonikus hangulatban töltöttem az ünnepeket..."Az szinte biztos, hogy minden karácsonyra kijut egy jó kis veszekedés. Már az előkészületeknél lengedezik a vihar szele. Nálunk rendszerint a fenyőfa befaragásánál robbant az első bomba. Apám először egy nagyobb késsel esett neki a fának, aztán bárddal, végül baltával. Napközben mindenki kitombolta magát, estére lenyugodtunk, és jöhetett a „boldog karácsony".

Párkapcsolatban élők gyakori problémája, hol töltsék a Szentestét. Maradjanak kettesben otthon, esetleg menjenek el valamelyikük szüleihez. Most visszakanyarodnék a régi barátom - akit hívjunk Andornak - történetéhez. Andor a mai napig a szüleihez megy haza karácsonykor. Hiába az önálló élet, hiába a barátnő. Ellentétben a lánnyal, Anikóval, aki szeretné, ha kettesben töltenék a Szentestét. Andor azt hajtogatja, majd, ha gyerekek lesznek (4-5 éve mondogatja), akkor leszünk igazi család, most minek bámuljuk egymást a karácsonyfa előtt?! Anikó pedig azt gondolja, nem a gyerekek fognak minket családdá tenni... Elképzeli, milyen hangulatos lehetne, ha 24-én délelőtt együtt megfőznék a karácsonyi ebédet, beszélgetnének közben, zenét hallgatnának, feldíszítenék a fát, és este megajándékoznák egymást. Végre nem kéne külön tölteniük a Szentestét, végre 30 éves fejjel nem érezné még mindig gyereknek magát, mikor este a szülei házában, a régi szobájában fekszik le egyedül.

Andorék esete nem kirívó. Gyakran egy vonzó férfiről is kiderülhet, hogy lényegében alkalmatlan a komolyabb kapcsolatra és a közös életre, ha saját családjához olyan mértékben kötődik, hogy az már-már beteges. A másik fél azt érzi, hogy mindig a család az első, az ő szava sosem számít, de ha a testvér, vagy a szülők kérnek valamit, a pasija azonnal ugrik. A probléma oka természetesen a gyermekkorban gyökerezik: az újszülött számára az egyetlen biztos pont, a nyugalmat és feltétlen támogatást jelentő hátország kezdetben az anya, majd egyre nagyobb szerepet kap benne az apa és a testvérek. A család az első szocializációs közeg a gyermek számára; minden később, felnőttkorban alapvetőnek számító magatartásbeli minta, problémamegoldó stratégia, társas viselkedési megnyilvánulás és párkapcsolati séma alapja.
Ha a kötelék túl szoros marad, ott valami nem stimmel, hiszen a nagyra nőtt gyermek nem meri és nem is akarja elengedni az őt két kézzel markoló családot, ugyanis a bizalom, mint alapvető fontosságú pszichés funkció valahogy nem jött létre. A család szeretetének elvesztésétől való félelem, aggodalom, a rokonokon való állandó csüngést és odaadó, bizarr mértékű szeretetfüggést eredményez, ami mértéktelen telefonálgatásokban, hazajárkálásban, a családról való áradozásban és a barátnő nem tetszését kiváltó, állandóan tettre kész segítségnyújtásban nyilvánul meg - ez pedig kétségkívül hátráltatja az új, stabil párkapcsolat kiforrását. Hiszen ha párra talál a furcsa szimbiózisban élő, családfüggő férfi, a szülei kezét soha nem lesz képes elengedni. Az ilyen helyzetben élő férfi kedvenc mondatai párja számára, hogy „nekem a családom legfontosabb, mi törődünk egymással", vagy a „miért nem vagy képes elfogadni őket". Az éremnek két oldala van hiszen, az ilyen esetekben joggal lehetne számon kérni az állandóan telefonáló anyukát és a bűntudatra apelláló apát.

Nem könnyű szituáció. Kösse fel a gatyáját, aki ilyen helyzetbe keveredik, mindenesetre rendelkezzen dupla adag empátiával, toleranciával és türelemmel. Ja, és ami a legfontosabb: legyen biztos benne, hogy neki ez a férfi kell. Hisz férfit magunk választhatunk, de a rokonságát nem!

Ne legyünk szülők ha felnő a gyerek

Hogyan engedjük el, hagyjuk útjára menni felnőtt gyerekünket? A szülők, főleg az anyák, miért anyáskodnak gyakran már maguk is szülőkké vált gyermekeik felett? Mit jelent anyáskodni és mit jelent elengedni?

A kanadai Eric Berne, kétség kívül zseniális elmélete szerint minden emberben három ember létezik: egy apa/anya, egy férfi/nő és egy kisfiú/kislány. Ha önkényesen leegyszerüsítjük, az első büntet, számonkér, jutalmaz; a második türelmesen mérlegel és döntéseket hoz; a harmadik kreatívan játszik és mindenáron élvezethez akar jutni. Mindenkiben ez a hármom személyiség működik, és mindenkiben másképpen dominál. Ismerünk gyerekes felnőtteket, felnőttes gyerekeket stb. Ez az arány szinesíti egyéniségünket, és ettől lesz valaki jó szülő, vagy jó gyerek. Figyeljük meg magunkat munka, szerelem, gyereknevelés vagy más tevékenység közben, és hamar belátjuk, hogy ott bújkál a három ember a fejünkben. Sőt, felismerhetjük őket még akkor is, ha teljesen egyedül vagyunk, attól függően, hogy éppen mit csinálunk, mire, vagy kire gondolunk. Agódunk, atyáskodunk magunk felett, például a "Hát nem szégyelled magad, amikor....?" kezdetű mondatot mindig a szülő mondja bennünk. Ha rádöbbenünk, hogy éppen türelmesek vagyunk és okosak, az mindig a felnőtt odabent, és ha szárnyalva, derékig sárban, nevetve alkotunk, akkor a gyerek dolgozik konokul és örömmel. Boldog az az ember, aki mind a három embert szereti magában és mind a három egyéniségét gazdagítja.

Esetünkben a probléma ott kezdődik, amikor egy nagyon gyerekes szülőnek felnő a gyereke, aki pedig inkább felnőtt, mint gyerek, és szeretné az életét önállóan folytatni. Ebben az esetben a szülő hajlamos megbolondulni, és ettől az egész család megbolondul, mert a szülői szeretetet fel kellett volna, hogy váltsa az embertársi szeretet, de ez nem történt meg. A gyerekes szülő, aki imádja a másik, ez esetben saját gyerekét, képtelen elviselni, hogy az a gyerek már nem gyerek - akivel olyan jól játszott, akitől legfontosabb élvezeteit nyerte, és aki éppen ezért annyira imádta őt. Úgy érzi, hogy az a felnőtt, az ő kicsi fia, már nem imádja őt, és elkezdi terrorral kicsikarni a kívánt hatást, ami a legritkább esetben okoz mindenkinek megelégedést. A felnőtt gyerekből ilyenkor sokszor előbújik a szülő, és gyerekes anyját, vagy apját egyszerűen nevelni kezdi, szintén kevés sikerrel.

Felmerül végül a jogos kérdés: mi a jó szülő-gyerek viszony gyermek, felnőtt és öregkorban? A válasz egyszerű: amelyben minden részvevő tartósan elégedett és boldog. Tartósan, nem pedig csak karácsonykor és a szülinapokon. De hogyan győzhetné meg magát egy olyan szülő, aki nem akarja elengedni a gyerekét arról, hogy a gyereknek az a jó, ha elengedik? Először meg kell fejtenie, hogy milyenek voltak a szülei, meg kell értenie őket, és pontosan tudnia kell, hogy mi miért történt, hiszen apáink és anyáink, mindhárom bujkáló egyéniségünkben ott bujkálnak szintén. Gyerekeinkben pedig már velünk együtt bujkálnak szüleink, a láncot megszakítani nem lehet, de nem is kell. Türelem és megértés. Ez a két aranyat érő, és a lehető legjobban közhelyesített szavunk a megfejtés. A türelem a felnőtt ember sajátja és erénye, a megértés a gyereké. Ha tehát a gyerekünk felnő, nekünk is felnőttnek kell lennünk, a türelem előhozza a gyererkből a gyereket, és akkor gyerekként megérthetjük őt. De soha ne legyünk már szülők, ne bábáskodjunk, atyáskodjunk, büntessünk felnőtt embert, mert nincs szüksége rá. Jegyezzük meg, szülőre akkor van szükség, ha van gyerek.

A párkapcsolatban élő nők híznak?

Közismert tény, hogy a nők felszednek néhány kilót, ha gyermeknek adtak életet, ám most egy nagyszabású ausztrál követéses vizsgálat arra derített fényt, hogy a párkapcsolatban élő gyermektelen nőknek is nagyobb mértékben gyarapodik a súlyuk, mint az egyedülállóké.

A vizsgálatról a kutatók a The American Journal of Preventive Medicine című szaklap januári számában számolnak be.

A kutatók Annette J. Dobsonnal, a Queenslandi Egyetem biostatisztika-professzorával az élen hatezernél több ausztrál nő sorsát követték figyelemmel tíz éven át - olvasható a The New York Times online kiadásában.

A vizsgálat kezdetekor a résztvevők 18-23 évesek voltak. Mindegyikük rendszeres időközönként egy 300 kérdésből álló kérdőívet töltött ki, amelyben egyebek között feltüntették a korukat, magasságukat, testsúlyukat, iskolai végzettségüket. A résztvevők beszámoltak fizikai aktivitásukról, arról, hogy dohányoznak- e vagy sem, s hogy fogyasztanak-e alkoholt. A megválaszolandó kérdések között szerepeltek az esetleges gyógyszerek és számos más, az egészségi állapottal és egészségügyi ellátással kapcsolatos kérdés is.

A vizsgálat lezárultakor a résztvevők több mint a fele felsőfokú végzettséggel rendelkezett. Háromnegyedük párkapcsolatban élt, a nők fele legalább egy gyermeknek adott életet. Kiderült az is, hogy a végén közülük kevesebben dohányoztak és fogyasztottak alkoholt, mint a kezdetekkor. Ugyancsak kevesebben fordítottak figyelmet a testedzésre, s nagyobb volt az aránya azoknak, akiknek nem volt kereső foglalkozásuk.

Annak ellenére, hogy a tíz év alatt sokan lemorzsolódtak, a testsúlyra vonatkozó adatokat pedig bemondás alapján rögzítették, érdekes összefüggések körvonalazódtak. Mint kiderült, az induláskor átlagosan 63,5 kilogrammos testsúlyú nők, amennyiben szültek, tíz év alatt 9 kilóval gyarapodtak. A gyermektelen párkapcsolatban élők 6,8 kilót szedtek magukra, míg az egyedülálló gyermektelenek 4,9 kilót. (Az egyedülálló anyák száma túl kicsi volt szignifikáns statisztikai következtetések levonásához).

Annette J. Dobson szerint az anyák súlygyarapodása a terhesség alatt bekövetkezett anyagcsere-változásokkal magyarázható. A párkapcsolat viszont természetesen nem válthat ki eltolódást a szervezet anyagcseréjében, ám Maureen A. Murtaugh, a Utahi Egyetem epidemiológus docense, aki a női elhízás problémájára szakosodott, a házasságban élők súlygyarapodását a társasági szokásokkal magyarázza.

"A párok gyakran eljárnak vendéglőbe, s egy jól megtermett férfinak épp akkora adagot szolgálnak fel, mint egy filigrán nőnek" - hangsúlyozta Maureen A. Murtaugh.

A vizsgálat kizárólag a nőkre terjedt ki, ám az ausztrál kutatók tanulmányukban egy korábbi felmérés adatait is idézik, amely kimutatta, hogy növekszik az elhízottak száma a családos férfiak között. Ez viszont újabb bizonyítékkal szolgál arra nézve, hogy milyen szerepet játszanak a társasági szokások az elhízásban.

"A házasodás és a gyermekvállalás olyan események, amelyek az elhízás folyamatát indíthatják be" - mutatott rá Annette J. Dobson.

Válás és gyerekek

Szakértői vélemények szerint a gyereknek nem az a rossz, ha a szülei elválnak, hanem sajnos, sok esetben az, ahogyan elválnak. A gyerekek azt hiszik ugyanis, hogy a válás maga a pokol, valami olyasmi, aminél rosszabbat keresve se talál. Nem azért hiszi azonban ezt, mert ez így is van, mert így kell lennie, hanem mert látja a szülein, hogy ők a válást így élik át. Ordítoznak, sírnak, áskálódnak, kialvatlanul kóvályognak stb. Ha tehát a válás a szülők számára pokol, akkor a gyereknek a legnagyobb pokol.

De ha a válás olyan, mint minden más változás, ami az élet része, és ha ugyan drasztikus lépés is, de egy új, jobb út kezdete, akkor a gyerek sokkal kevesebb sérüléssel ússza meg a dolgot, hozzátehetjük, a szülők is. Ingmar Bergman, a nagy svéd filmrendező és író, aki Jelenetek egy házasságból című filmjét elkészítve egy egész nemzet, a svédek családi pszichológusának számított (1973), sokszor vált el és sok gyereket nevelt. Öregkori naplójából kiderül, hogy ex feleségeivel együtt karácsonyozott, születésnapozott, gyerekei pedig láthatták, ahogy anyjuk új házastársával, mint baráttal, mint új családtaggal együtt nevetett, és ami a legfurcsább, szerette őket. Bergman nem haragudott arra, aki otthagyta őt, sem arra, akiért otthagyták. Az élet részének tekintette, hogy két vándor, akik hosszú ideig együtt jártak az úton, egyszer búcsút intenek egymásnak. Nem pokolként élte meg a válást, hanem változásként.

Az akadályt azonban nem tudja mindenki ilyen könnyen venni. A legtöbb családban a válás évekig elhúzódik - a népnyelv szerint fele annyi ideig, mint ameddig a házasság tartott: ha négy évig tartott, két évig húzódik, ha tíz évig éltek együtt, akkor öt év, mire az elvált felek megnyugszanak és képesek új kapcsolatba lépni. A népnyelv a régiek statisztikájának számít, de a modern szakértők is két-három évre becsülik a válás utáni krízist, amennyiben gyermek is van. A gyermek szemével nézve mindezek az időszakok még hosszabbnak tűnnek, mert a válást megelőző, a házasság megromlásának fázisát is nehezen viselik, mielőtt még valamelyik fél elköltözött volna.

A szülő a legnagyobb hibát akkor követi el, ha gyermekét beavatja az eseményekbe. Sőt, sok szülő még fel is használja őt, hogy üzengessen elvált szülőtársának, odamondogasson az új nevelőapának vagy nevelőanyának. A gyerekek ebben „örömmel" részt vesznek, aminek hatására egyre erősebbé válik az a hitük, hogy ők okozták a válást, ők a hibásak. Az ilyen hamis bűntudat hatására sok gyerek kezdi úgy gondolni, ha ő nem jött volna világra, apu és anyu még mindig boldogan élnének, együtt, míg meg nem halnak.

A szülőnek minden esetben tudatosítania kell gyermekében, hogy egyáltalán nem a gyerek a hibás, és a minimális, tényszerű információkra korlátozva azt, amit a gyerek a dologból megtudhat, úgy kell tennie, mintha a válás nem volna tragédia; mintha a folyton változó élet része volna; mintha az állatvilágban is bőséges példát találnánk arra, hogy a természet törvénye diktálja, hogy a szülők sokszor elhagyják egymást. Ha ezeket higgadtan, nyugodtan közöljük gyermekeinkkel, magunk is rájövünk ennek igazságára és elfogadjuk, hogy az élet nem mindig ugyanazt akarja, mint amit mi akarnánk.

Gyerekszülés kamaszként

Nő a gyerekanyák száma, egyre korábban esnek teherbe a nők. Átlagolt adatokkal számolva, a hetvenes években 20 éves korban, a nyolcvanas években 18 éves korban vesztették el szüzességüket a fiatalok. A kilencvenes évektől napjainkig ez a szám annyira lecsökkent (14-15), hogy a szülők aggódni kezdtek - tegyük hozzá, hogy a szülők a hetvenes években is aggódtak, sőt, a szülők mindig aggódtak, ám egy 13 éves kismama látványa mindenkiben, a témával foglalkozó kutatókban is súlyos aggodalmat kelt.

Két évvel ezelőtt, 2008-ban, több mint 40 ezer terhesség megszakítást végeztek el a magyar orvosok, és ennek tíz százalékát fiatalkorú, tizennyolc év alatti lányokon. A tendencia két okból aggályos: a szülők félnek, hogy fiatal gyermekük szervezete kárt szenved a korai terhesség miatt, és másodsorban, félünk, hogy az unokánkat egy arra még éretlen szülő neveli fel. A tudományos magyarázat szerint, mivel a történelmi korokban, beleértve ősemberi időszakainkat is, a nők nagyon korán kezdtek szülni, az emberi faj képes arra, hogy a XXI. században is ugyanígy viselkedjen, hozzon világra utódokat. Azonban, ne felejtsük, hogy az emberré válást követő időszakban az átlagéletkor jóval alacsonyabb volt, mint ma, ezért a gének átörökítését minél korábban és minél több alkalommal kellett véghezvinni, hogy fajunk fennmaradjon. A XXI. században a dolog már nem ilyen sürgető, a XX. század elejétől, a civilizált nyugati társadalmakban elég volt, ha az anyák 20 és 30 éves koruk között hozzák világra gyermekeiket, ám az akkori kor erkölcsei azt diktálták, hogy a szülők életük végéig, szigorú monogámiában tartsanak ki egymás mellet.

A mai kor gyermeke hamar rájön, hogy a válás és a nyitott kapcsolat társadalmilag már nem jár büntetéssel, sőt, a divat és a kor szelleme, a hollywoodi sorozatok azt a benyomást keltik, hogy a 15 éves nő már tökéletesen alkalmas az önálló életre, így a gyerekszülésre, -nevelésre is. Sajnos azonban, a nem tervezett terhességek nagy számban végződnek abortusszal, és az abortusz, tudjuk, veszélyes következményekkel járhat, számos nőnek soha többet nem lehet gyereke. A túlnépesedés ellen harcolók ennek örülnek, hiszen véleményük szerint fajunk pusztulását éppen fajunk túlszaporodása okozhatja. Elméletük szerint, ha nem sikerül 8 milliárd fő alatt tartani bolygónk népességét, az emberiség felfalja a Földet és kipusztul. Ám a konzervatívak, a nemzetek fennmaradását szorgalmazók, sok esetben, épp az ellenkezőjét állítják, Magyarországon, például, ha a népszaporulat a mai tendencia szerint folytatódik, néhány száz éven belül kevesebb, mint egymillió magyar lesz, és ezer év múlva nyelvünk csak abban a formában létezik majd, mint ma a latin.

Aggodalomra még sincs ok - már ha arra gondolunk, hogy 300 ezer éve létezünk, mint értelmes ember, és 1.8 millió éve, mint emberszabású, ezért génjeink, melyek jócskán kiállták az idő próbáit, feltehetően még hosszú ideig fennmaradnak. Aggodalomra csak abból a szempontból van okunk, hogy ebben a gigászi küzdelemben, amit a biológusok természetes kiválasztódásnak neveznek, gyermekeink számára kevésbé lesz kényelmes és biztonságos a játszma, mint amilyen, emlékeink szerint, a dédnagyszüleink, vagy akár a mi időnkben volt.

A síkosítók dicsérete

A vaginális síkosító anyagok jobbá teszik a nők szexuális élményeit és megelőzi a sérüléseket - állítja egy amerikai tanulmány.

Az indianai egyetem szexuális egészséggel foglalkozó központjának (CSHP) kutatói abból indultak ki, hogy a szexuális kapcsolatokat gyakran akadályozzák olyan fizikai természetű problémák, mint a hüvelyszárazság, amely sok nőt sújt a változókor idején, majd a menopauzát követően. Ez okozhat égés-érzést, viszketést, de sérüléseket is okozhat a nemi aktus során.

A kutatók 2453, 18 és 68 év közötti nőt vontak be a tanulmányba. Az átlag életkor 32 év volt. A nők 6 különböző típusú síkosítót használtak, amelyeknek alapja víz vagy szilikon volt. A felmérésben résztvevőkről kiderült, hogy 85,6 százalékuk heteroszexuális volt, és közülük 54,4 százalékuk házasságban élt. A kísérlet végén 70 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy a síkosítók használata nemcsak kényelmesebbé tette a nemi aktust, hanem kellemesebbé és élvezetesebbé is. Különösen figyelemre méltó volt, hogy a sérülések aránya 1 százalék alá csökkent a felmérteknél.
A kutatók szerint e síkosítóknak nincsenek jelentős káros mellékhatásaik.

Ne legyen a szex mumus

A szexuális nevelés Nagy-Britanniában is, mint a nyugati országok többségében, része az iskolai tantervnek, de a tanárok és a nevelők eddig a nem kívánt terhességekkel és a nemi betegségekkel kapcsolatos felvilágosításra összpontosítottak.

A brit National Health Service, a közegészségügyi szolgálat új nézőpontból közelítette meg a témát és arra tette a hangsúlyt, hogy a szex örömforrás és jót tesz az egészségnek. A kampány vitát gerjesztő szlogenje: „Napi egy orgazmus feleslegessé teszi az orvost".

Így fogalmaz a Pleasure (Öröm, élvezet) című füzet is, amelyet az NHS július közepén Sheffield körzetében kiosztott a szülőknek, oktatóknak, kiskorúakkal foglalkozó szociális asszisztenseknek. A füzet a későbbiekben eljut az ország többi részébe is, ha a tiltakozások miatt nem állítja le a minisztérium.

A Sunday Times egész oldalas magyarázata szerint a kezdeményezés célja elmondani a diákoknak, hogy joguk van a kellemes szexuális élethez és tudatosítani bennük, hogy a rendszeres szexelés jót tesz az egészségnek, a szívnek, az ereknek, relaxál és javítja a kedélyt.

A szándék: korszerűsíteni a szexuális nevelést, mivel a szakemberek elsősorban a „biztonságos" szexre koncentráltak és nem vettek tudomást a fő okról, amiért az emberek szexelnek, arról, hogy élvezetet találnak benne.

Az új, provokatív szlogen mellett a sugallt megközelítés: „Az egészség szakértői azt tanácsolják, hogy együnk naponta öt adag gyűmölcsöt vagy zöldséget, és végezzünk hetenként legalább kétszer félórás fizikai tevékenységet.
Miért nem javasolják, hogy szexeljünk hetente kétszer? Ez is jót tesz."

A tanárok és az oktatók azonban attól tartanak, hogy az új kampányt úgy értelmezik a diákok, mint zöld szemafort arra, hogy annyit és úgy szexeljenek, ahogy akarnak. Ezt sokan veszélyes megközelítésnek tekintik. A füzet szerzői viszont úgy vélik, hogy a kampány bátorítja a kiskorúakat szexuális promiszkuitásra, és fontosnak tartják, hogy teljes információt kapjanak a szexualitásnak nemcsak a kockázatairól, hanem jótéteményeiről is. Ügyelve arra, hogy a szex egy autentikus kapcsolatban valósuljon meg, a serdülőknek is ugyanannyi joguk van hozzá, mint a felnőtteknek.

Keserű az édeshármas?

A legtöbb pár nem vállalja fel, és csak szemlesütve hajlandó beszélni róla, ha monogám kapcsolatuk színterére időnként bevonnak még egy személyt, így csempészve izgalmat a kifáradt szexuális életükbe. Ám vigyázni kell a heves kísérletezéssel, mert az újdonság ereje hamar kihűl, viszont gyorsan tönkreteheti a szerelmet.

A párkapcsolati szakértők szerint a társadalom még mindig ferde szemmel nézi, ha egy tartós kapcsolatban élő párban feltámad a vágy, hogy egy harmadik személlyel is megosszák a kétszemélyes ágyat. Sokuknál ez nem is marad meg pusztán a fantázia szintjén. A jelenség létezik, bár nem sokat hallani róla - valószínűleg azért, mert a magyar társadalom még mindig nagyon konzervatívnak számít ebből a szempontból.
Azt hihetnék, hogy inkább a férfiak kezdeményezik az ilyen helyzeteket, de felmérések, és a szexuálpszichológusok tapasztalatai szerint a nők is legalább annyira nyitottak a kérdésben. A nők általában egy férfit, a férfiak egy nőt szeretnének bevonni harmadiknak.

Minden párkapcsolatban eljön az a pont, amin túl - ha a felek nem dolgoznak rajta - a hétköznapok a szexet is felőrlik, unalmassá tehetik. Egyes kutatások szerint ez átlagban 12-14 hónap után jön el. Azt tapasztaljuk, hogy egyre kevesebbet szeretkezünk, a mozdulatok, a pozitúrák rutinszerűvé válnak.
Eltérőek az okok, motivációk a nők és férfiak esetében. A nők alapjáraton sokkal inkább érzelmi alapokra helyezik a szexet. Kevesebb az olyan eset, hogy csak a játék vagy az izgalom kedvéért belemennének egy egyéjszakás kalandba, vagy félrelépnének azért, mert otthon nem kapják meg, amire vágynak. Míg a férfiak nagy részének nem okoz gondot, hogy valóra váltsák nem titkolt fantáziájukat, a háromszereplős szexet, a nők többsége el sem tudja képzelni, hogy mással szeretkezzen a párja szeme láttára.
Előfordul sajnos olyan is, mikor valaki azért bólint rá az édeshármasra, mert attól fél, elveszíti a párját. Ebben az esetben mindenképp komoly párkapcsolati problémáról beszélhetünk, amelyen egy másik szereplő megjelenése nemhogy segítene, de még inkább hátráltatja az intim, elfogadó légkör kialakulását.

Hiába tűnik kihagyhatatlanul izgalmas kalandnak a hármas felállás, érzelmi szempontból nagyon keskeny mozgásteret hagy, amelyen igazán nagy bravúr megfelelően egyensúlyozni, főleg, ha több irányból is kitapintható a vonzalom a hármas tagjai között. Ilyenkor a kialakuló érzelmek újrarajzolhatják az eredeti kapcsolatot, és könnyen átrendeződhetnek a viszonyok, a spontán mozdulatokba becsempésződnek az érzelmek, és szép lassan megjelenik a féltékenység zöldszemű szörnyetege. Onnantól kezdve, hogy az egyik fél kisajátítást érzékel, vagy árgus szemekkel nézi, hogyan élvezi az ismeretlen kezek simogatását a párja, a dolog rendszerint működésképtelenné válik. Akkor a leginkább életképes a hármas szituáció, és akkor nem visszük vásárra a párkapcsolatot sem, ha a motivációk egyértelműek, és a legfontosabb cél a játék, az izgalom, az érzelmektől való távolmaradás. Ez viszont nem könnyű feladat, hisz a vonzalom csírái minden ilyen helyzetben növekedésnek indulnak. És nemcsak az érzelmeinket kell a szobán kívül hagynunk. Az is fontos, hogy megfelelő önismerettel rendelkezzünk, pontosan tudjuk, ki mit vár a hármas szextől, és mennyit bír el a kapcsolat. Hiába ugyanis az újdonság hajtotta szexuális vágy, ha közben éles helyzetben kiderül például: mégsem vagyunk rá felkészülve, hogy szerelmünket egy idegen személy ölelésében lássuk.

A boldogság titka

Hetvenkét évvel ezelőtt nagy fába vágta fejszéjét a Harvard egyetem kutató csoportja. Grant Study névvel elindítottak egy felmérést, amelynek célja volt megfejteni a boldogság titkát, azt, hogy miért élnek egyes emberek hosszú, derűs életet, míg mások egy nyugtalan lét után hamar halnak meg.

Az orvosi kutatás túl nagy figyelmet szentel a betegekre és keveset az egészségesekre - mondta Arlie Bock, a Harvard pszichiátere, amikor hivatalosan elindította híres szponzora, a W.T. Grant üzlethálózat tulajdonosának nevével a Grant Study-t.

Bock a kísérlet céljára a Harvard legragyogóbb, legambíciózusabb és leggazdagabb diákjai közül választott ki 268 fiatalembert, akiket figyelemmel kísértek karrieren, háborúkon, házasságokon, válásokon, betegségeken keresztül egészen a halálukig.

A Harvard akkor a gazdag férfiak enklávéja volt, a tanulmányozottakból négyen szenátorok, egy miniszter, nagyrészt pedig nagyvállalatok vezetői lettek. Közöttük volt a később elnök, John F. Kennedy is, akinek a dossziéjába azonban nem lehet betekinteni, valamint Ben Bradlee, aki a The Washington Post igazgatója volt a Watergate-ügy idején és egy híres író, valószínűleg Norman Mailer. De a nevek nagy része örökre titkos marad. Még Joshua Wolf Schennek, az első újságírónak, aki hozzáférhetett a Grant Study archívumához, is hallgatnia kellett a nevekről.

Harminc évvel ezelőtt a kutató csoport vezetését George Vaillant, a Harvard másik pszichiátere vette át. A kiválasztottak közül akkor már sokan „téves" utakon jártak. „Amikor kiválasztottam őket, nagyon normálisak voltak" - kesergett Bock egy dokumentumban, amelyet Schenk elolvashatott. Az 50. év elmúltával ugyanis több mint egyharmaduknál mutatkoztak az alkohol- és drogfüggőség okozta mentális betegségek nyomai.

Pedig ellenőrzésük szigorú szabályok szerint zajlott. A bőséges szövetségi és magánadományoknak köszönhetően Vaillant kétévenként töltetett ki velük fizikai és mentális állapotukra, házasságukra, gyerekeikre, karrierjükre, betegségeikre vonatkozó kérdőíveket.

Minden ötödik évben orvosi vizsgálatnak kellett alávetniük magukat és Vaillant az orvosoktól megkapta dossziéjukat. Minden 15. évben pedig személyes beszélgetésre hívta őket, ahol életük minden aspektusáról be kellett számolniuk.

Schenk a The Atlantic című folyóiratban közzétett hosszú esszéjében azt írta, hogy Vaillant-t nem elsősorban védenceinek problémái érdekelték, inkább azt vizsgálta, hogyan reagálnak ezekre a problémákra, a konfliktusokra, a bizonytalanságra.

A legérdekesebb figura szerint maga Vaillant volt, aki 10 éves korában árva lett. Sikeres, látszólag boldog apja öngyilkos lett. Ő három válás után visszatért második feleségéhez, de fiai a vele való együttélést „polgárháborúnak" minősítették.

Vaillant, közeli barátai szerint, nem tudta irányítani érzelmi életét. Mivel a zseniális és excentrikus pszichiáter, felvételek hiányában kizárólag saját jegyzeteire támaszkodott és egyéni értelmezése szerint dolgozta fel a kiválasztott csoport tagjainak életét, következtetései is erősen szubjektívek, vitathatók.

Ő ugyanis az évtizedekig tartó felmérés adataiból azt szűrte le, hogy a szeretet a boldogság titka. Hogy csak az, aki szeret, és akit szeretnek, nemcsak a partnere, hanem a szülei, a barátai, a testvérei, a gyerekei, lehet boldog és aspirálhat a derűs életre.

A kísérletre kiválasztottak közül 114-en még élnek és elemzésük ma is tart. De Schenk úgy gondolja, hogy „a tanulmány ugyanazzal a céllal indult, hogy mikroszkóp alatt vizsgálja az emberek életét, végül azonban ezek az életek bonyolultabbak, ellentmondásokban, árnyalatokban túl gazdagok ahhoz, hogy címkézni lehessen őket"

A boldog házasság az agyi katasztrófa megelőzésének titka

A boldog házasságban élő férfiakat kisebb valószínűséggel sújtja agyi katasztrófa, mint az egyedül, vagy boldogtalan házasságban élő társaikat - derült ki egy izraeli kutatásból.

A szakemberek szerint az egyedülálló, vagy sikertelen házasságban élő férfiak esetében 64 százalékkal magasabb az agyi katasztrófa kialakulásának kockázata, mint a boldog, kiegyensúlyozott házasságban élő társaiknál. Sőt, boldogtalan családfőként, vagy agglegényként egy férfinak ugyanakkora esélye van az agyi katasztrófára, mint a cukorbetegség kialakulására - olvasható a The Daily Telegraph brit napilap internetes kiadásában.

Izraeli szakemberek tanulmánya 10.059 köztisztviselő és önkormányzati alkalmazott életét követte figyelemmel 1963 óta isémiás szívbetegségekkel - a vérellátás csökkenése miatt bekövetkező szöveti oxigénhiányos állapotokkal - foglalkozó kutatásban. Két évvel az első felmérést követően a résztvevőket arról kérdezték, hogy sikeresnek, vagy sikertelennek tartják-e a házasságukat, illetve, hogy voltak-e egyáltalán valaha házasok. Ezután 1997-ig a különböző halálozási- és egyéb nyilvántartási adatokon keresztül követték figyelemmel a férfiakat, hogy megvizsgálhassák haláluk körülményeit.

Uri Goldbourt, a Tel Aviv Egyetem munkatársa szerint a tanulmány azt bizonyítja, hogy milyen fontos a férfiak számára a jó párkapcsolat. "Nem gondoltam volna, hogy a rossz házasságnak ilyen kiemelkedő statisztikai jelentősége van" - hangoztatta.

"Figyelembe véve, hogy hány évesen haltak meg, és azt összevetve szociális helyzetükkel, túlsúlyukkal, vérnyomásukkal, dohányzási szokásaikkal és családi állapotukkal, valamint a korábbi felméréseknél már létező cukor- és szívbetegségeikkel, azt mondhatjuk, hogy az egyedülálló férfiak esetében 64 százalékkal volt magasabb a halálos kimenetelű agyi katasztrófák kockázata, mint a házasságban élő férfiak körében" - tette hozzá Goldbourt.

A vizsgálat a nőkre egyáltalán nem terjedt ki, és bár a családi állapot és annak sikeressége valószínűleg hasonló hatással van rájuk is, szükség van e téren is önálló kutatásra - mondják a szakemberek.

Kik a szexuálisan boldog emberek?

Pascal de Sutter professzor, francia szexuálpszichológus A boldog emberek szexualitása címen írt könyvet, állítása szerint azért, mert „kedve támadt pozitív módon beszélni erről a témáról, amelyről gyakran csak orvosi, patológiai vonatkozásban, vagy mint problémáról, pornográfiáról, extrém esetekről szólnak.

A Le Figarónak adott interjúban elmondta: a véleménye, hogy ebben a válságos időben a könyve hozhat az emberek életébe egy kis oxigént, egy kis melegséget, mutathat néhány utat, hogy boldogabbak legyenek általában és szexuálisan is. Szexuálpszichológiai tapasztalatain kívül ír a tudományos kutatásokból származó szexuális ismeretekről, amelyeket a nagyközönség nem mindig ismer. Tudni kellene mindenkinek - mondta - hogy a boldogság és a szexualitás között létezik kapcsolat. A szexualitás jót tesz a bőrnek, a szívnek, az emésztésnek, az alvásnak. Ezek a pozitív hatások tudományosan bizonyítottak.

A legkiteljesedettebb szexualitással azok a férfiak és nők rendelkeznek, akik saját maguk és partnerük tiszteletben tartása mellett képesek realista és realizálható, könnyű erotikus fantáziálásra. Akiknek van ilyen képzelő erejük, boldogabb szexuális életet élnek, mint mások. Ez különösen a nőkre vonatkozóan igaz. A hibák között, amelyek akadályozzák, hogy szexuálisan boldogok legyünk, tapasztalatai szerint, a legelterjedtebb az a gondolat, hogy a kiteljesedett szexualitás csak úgy, az égből pottyan hozzánk. A találkozás első szenvedélyes érzelmeinek időszakában „a kémia elég a láng fellobbantásához, később tudatosan kell energiát befektetni, hogy működjön. A szexualitást építeni, karbantartani kell."

A szexualitásnak alapvetően fontos vetületei vannak. Ilyen például, hogy kihatással van az egész társadalomra és fordítva. Amikor a társadalom toleránsabb, nyitottabb, amikor érvényesül a férfi és a nő közötti egyenjogúság, amikor kevésbé puritán a szexualitással szemben, amikor kevesebb a tilalom, az emberek boldogabbak, nagyobb a jólét, kevesebb az erőszak.

A másik fontos vetület az optimizmus. Amikor valakinek van egy szexuális problémája, például az erekcióval, akkor nem arra kell gondolnia, hogy fuccsba ment a szexuális élete, hanem azt, hogy az adott pillanatban gondjai vannak a munkahelyén, a legközelebb jobban fog menni. Az asszony, akinek nincs orgazmusa, se gondolja, hogy frigid, inkább törekedjen arra, hogy megtanulja, hogyan jusson el odáig.

„Gondolkodásunkkal javíthatunk, vagy ronthatunk helyzetünkön. A szexuálisan boldog emberek egyik titka az optimizmus" - állította végezetül a professzor.

Halál a családban - Hogy mondjuk el a gyereknek?

Ha meghal egy olyan személy, aki egy gyerek számára fontos volt, két lehetőségünk adódik. A tekintélyes hiányérzettel küzdő gyermeknek vagy azt mondjuk, hogy az illető meghalt, de valahol még él, vagy pedig azt, hogy meghalt, és sajnos vége, ő soha többé nincsen.

Az elsőt mondhatnánk vallásos, míg a másodikat tudományos magyarázatnak. Ám a kettőt, sok modern pszichológus szerint, nemhogy élesen nem, de egyáltalán nem választhatjuk el. A két dolog a gyermek elméjében szorosan összefügg. Ha azt mondjuk, hogy az elhalálozott családtag valahol még él, akkor a gyermek számára tökéletesen ésszerű választ adtunk, hiszen, ha máshol nem, a gyermek, és a gyermek rokonainak emlékében biztosan él még a szeretett nagybácsi, vagy a dédnagymama. A gyerek számára a képzelet és a „valóság" között nem több a különbség, mint a húszason a fej és az írás között. Bruno Bettelheim nézetei szerint - aki a XX. század egyik legmeghatározóbb gyermekpszichológusa volt - súlyos következménnyel jár, ha a gyerek képzeletét túl korán leválasztjuk a „valóságról". Zavarodottságot kelt benne egy olyan kijelentés, ami végső soron azt bizonyítja, hogy amit ő a világból lát, amit a világról gondol, az „valójában" nincs is, vagy egyáltalán nem úgy van. A gyermeknek szilárd biztonságban kell lennie, hogy a körülötte lévő, őt befogadó világban minden történet vége igazságos és minden szenvedés ellenére a világ olyan hely, ahol érdemes leélni egy életet. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy a gyereknek „igazat" mondjunk, és közöljük vele, hogy az eltávozott rokon egyszerűen nincs többé, nem létezik és nincs tudomása semmiről, akkor ezzel azt is kimondjuk, hiszen a gyermeki logikával erre a következtetésre jutunk, hogy Csipkerózsika sincsen, boszorkányok, sárkányok, sőt beszélő állatok sincsenek, és mindez csak mese, és apu, anyu már rég nem is hisz benne.

Mit gondol a gyermek? Biztosan nem azt, hogy az univerzumot csak tudományosan érdemes szemlélni, és a tudományos tények szerint még az emberi szeretet is csak egyfajta biokémiai állapot. Nem, azt fogja gondolni, hogy valamit rosszul gondol, hogy hibázik, mert ami az ő képzeletében él, azt apu megmosolyogja, és ha a takaró alatt találkozik egy óriással, ezentúl háromszor is meggondolja, hogy elmesélje anyunak, aki, láthatóan, nem hiszi ezt el neki. A halálesettel kapcsolatban hasonló a helyzet, összezavarodik, hiszen nem érti meg, hogy aki tegnap még beszélt vele, az ma már megszűnt, kitörölték az életéből, mint radírral egy nevető arcú királylányt a papíron. A gyermeket „a magány és az elszakadás kétségbe ejti, gyakran halálos félelmet érez. Ezeket az érzéseit szavakban legtöbbször nem tudja kifejezni, csak közvetett úton, fél a sötétségtől, valamilyen állattól, félti testi épségét" - írja Bettelheim. Aki tudományos hitelességű magyarázattal kívánja a gyermekét felvilágosítani, az egyszerűen nem veszi tudomásul, hogy a tudományos magyarázatokat csak érett, sokszor rendkívül intelligens felnőtt emberek értik, és nem a gyermek. Ne gondoljuk, hogy hazudunk a gyereknek, ha nem mondjuk meg neki, hogy szerintünk, és a tudomány mai állása szerint, aki meghalt, az már CSAK és kizárólag csak az emlékeinkben él tovább. Ne vegyük el gyermekünktől azt a lehetőséget, hogy mikor majd felnő, ne csak a „tudományos" világban érezze otthon magát.

A munkamegosztás a hosszú párkapcsolat titka

Azok a párkapcsolatok a legboldogabbak, ahol a család fönntartásához szükséges minden teendőt sikerül lényegében megfelezni. Nemzetközi társadalomkutatók Kanada 1986-ból, 1992-ből, 1998-ból és 2005-ből származó adatait dolgozták fel.

A kanadai társadalomban egyelőre még mindig a hagyományos családmodell a leggyakoribb: a férfi valamilyen pénzkereső munkával foglalkozik, a feleség pedig végzi az otthoni, nem fizetetett tennivalókat, beleértve a gyermeknevelést is, ha van gyermek a családban.

A társadalmi változások azonban itt is megjelentek. Vannak családok, ahol a nő keres többet, vagy a magas fizetésű feleség mellett a férj végzi, a többségében jövedelemmel nem járó háztartási munkát.

Rod Beaujot és Zenaida Ravanera vezetésével a kutatók úgy találták, hogy jelenleg a kanadai társadalom egynegyede viszont kiegyenlített családmodellben él: mind a férj, mind a feleség valamilyen pénzkereső tevékenységet folytat, és a családdal kapcsolatos, jövedelmet nem jelentő, de időt és fáradságot igénylő munkát 40-60 százalékban megosztják.

A részletes kérdőív segítségével végzett, több esztendei kutatás azt bizonyította, hogy azok a legboldogabbak, azok érzik napjaikat a legkellemesebbnek, akik jól megosztott, páros családmodell formájában töltik életüket. Az együttes gyermeknevelés, a közösen végzett házimunka egyaránt fontos tényező a jó közérzet szempontjából.

A kanadai statisztikák szerint a hagyományos családmodellben élők száma évek óta csökken, de még mindig ez a leggyakoribb. A szociológusok véleménye szerint a feladatok megosztásán alapuló, modern családforma a társadalom fejlődése szempontjából is kedvezőbb, mert így mind a férfi, mind a nő szerepe kiegyenlítettebbé válik.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy a kiegyenlített életformájú családokban a nők a házasság esetleges felbomlása után sem kerülnek olyan kiszolgáltatott helyzetbe, mint a hagyományos családforma esetén.

A hiperszexualizáció hatása a serdülőkre

Az interneten megnyilvánuló hiperszexualizáció rossz hatással van a fiatalok szexértelmezésére. A szemérem, az illendőség, a moralitás határai egyik generációról a másikra mértéktelenül széttárultak és ennek káros következményei elsősorban a serdülőket illeti - állapította meg Diane Brouillette és Marie Christine Courchesne francia szexológusnő.

A fiatalok kíváncsiak, ez az erős oldaluk, ugyanakkor az Achilles-sarkuk is. Életüknek ebben a szakaszában a szexualitás nagyon fontos helyet foglal el és az internet ezernyi felfedeznivalót kínál. A fiatalokat tapasztalatlanságuk odáig viszi, hogy olyan honlapokat is felkeressenek, amelyek erotizálják az erőszakos magatartásokat és olyan könnyen elérhetőek, hogy akkor is megtalálják, ha kezdetben nem is ezeket keresték. Még a hagyományos média is hozzáad, amikor a reklámokban erotikus öltözékekben, pózokban mutat be fiatalokat.

Az ilyen jellegű ismerkedés a szexszel hosszú távon is okoz károkat, mert következményekkel jár felnőttkori férfi-nő kapcsolataikra, mint ahogy ezt tette a vallás bűntudatot ébresztő felfogásával az 1950-60-as években felnövő nemzedékének esetében - vélik a szexológusok. (Éppen ennek volt az ellenreakciója a 60-as évek szexuális felszabadítása). Az internet olyan devianciákat banalizál, amelyek normálisnak tüntetik fel a kukkolást, az exhibicionizmust. A gyerekek ezeket a képeket látva azt gondolhatják, hogy ez normális dolog és alkalmazkodni akarnak hozzájuk. A szakemberek attól tartanak, hogy a követendő modell az egy óráig tartó nemi aktus lesz, holott valójában 5-10 után a nőnél ez már fájdalmat okoz - figyelmeztet Brouillette és Courchesne.

Szexuális tárgyaként mutatja be a partnereket és nem úgy, mint két fiatalt, akik egy érzéki, szép emberi élményt osztanak meg egymással. Megfigyelhető, hogy azok a fiatalok, akik pornóanyagok alapján fejlesztették ki szexuális magatartásukat, egyre stimulálóbb helyzeteket keresnek. Mindig többre van szükségük, hogy élményhez jussanak és a normális szexuális kapcsolat már nem tudja kielégíteni őket. Nem tudják élvezni azt az érzést, amelyet egy érintés, egy simogatás ad - írják.

A két francia szexológusnő végezetül e sötét képet még egy tónussal festi még feketébbre: a party-világban, ahol alkoholt, drogot fogyasztanak, feloldódnak a gátlások és gyakran játszanak a pornóvilágból kölcsönzött olyan szexuális játékokat, amilyeneket normális körülmények között soha nem mernének.

Bajok az ágyban

Sokáig tabu témának számított a szexualitás, és mindaz, ami a nemi élet problémáival kapcsolatos. Még dédanyáink, nagyanyáink idejében sem volt divat és ildomos kiteregetni a hálószobatitkokat, holott a szemérmes elhallgatás, a gondok elfedése sok férfi és nő életét, kapcsolatát keserítette meg, sok párkapcsolatot tett tönkre.

Ma, a sokkal nyitottabb társadalomban bár szinte mindennapi közbeszéd tárgya a nemiség, leginkább nem egészségügyi vonatkozásban kerül szóba, sokkal inkább kabarétréfák, otromba megjegyzések, beszólások szintjén. "Pedig súlyos egészségügyi problémák húzódnak legtöbbször a szexuális zavarok mögött" - mondja dr. Fekete Ferenc urológus szakorvos, aki a közelmúltban megalakult Magyar Szexuális medicina Társaság elnöke.

- Sokáig olyan állapotként vették tudomásul a szexuális élet problémáit az érintettek, amelyekkel együtt kell élni, mert megváltoztathatatlanok. A felnőtt férfi lakosságnak csaknem a felét érintik ezek a gondok valamilyen módon, és mivel a szexualitás nem egyszemélyes "játék", természetesen ezek a zavarok nem közömbösek a partnerek, a nők számára sem.

- Ez valóban így van, de azonnal szeretném eloszlatni azt a hibás vélekedést, amely szerint a manapság olyan divatos szexuál-pszichológiai tanácsadók kenyerét vennénk el. Mi elsősorban nem a szexuális teljesítmény növelése érdekében adunk tanácsokat és terápiát, hanem azokra az egészségügyi problémákra hívjuk fel a figyelmet, amelyek csökkentik, sőt sokszor lehetetlenné teszik a szexuális teljesítményt.

- Milyen betegségekre gondol?

- Alapbetegségekről van szó. Ide sorolható minden olyan betegség, amely az érrendszert, idegrendszert vagy a hormonális rendszert érinti. Leggyakoribb a cukorbetegség, a magas vérnyomás, amelyek ugyan nem gyógyíthatók, de ha kezeletlenül maradnak, további súlyos problémákhoz vezethetnek. Kockázati, azaz hajlamosító tényezőként kell említeni az életkort, a dohányzást, az elhízást, a stresszt.

- Önök szexuális medicinát hirdetnek. Mire vállalkoznak tulajdonképpen, hiszen a szexualitás abszolút egyéni dolog, és partnerfüggő, hogy a másik fél elégedett-e partnere teljesítményével.

- A szexuális medicina az orvoslásnak olyan komplex területe, amely a szexuális működés zavaraival, illetve azok okaival foglalkozik. Ebből következik, hogy többféle szakterület együttműködéséről van szó, az urológustól a nőgyógyászig, az ideggyógyásztól a pszichológusig, a kardiológustól a sebészig. A szexuális teljesítmény egyes betegségek következtében csökkenhet, sérülhet, ezen kívánunk segíteni.

- A szexuális zavarok kimondottan "férfibajok"?

- Nem, erről nincs szó. De a férfiak sokkal érzékenyebben reagálnak rá, gátlásosabbak, nehezen teszik meg a kezdő lépést a gyógyulás felé. Gyakran egy közönséges prosztatahibával is nehezen keresik fel a szakorvost, holott ma már különféle gyógymódok állnak rendelkezésre az esetleges rutin műtétig. Sokan nincsenek tisztában biológiai felépítésükkel, és a jelenleg elérhető terápiák világában is meglehetősen tájékozatlanok. Az erektilis diszfunkció, amelyet a köznyelv merevedési zavarként emleget, önmagában nem betegség, nem szégyen, hanem orvosi kezelésre szoruló állapot. Nálunk az ebben érintett férfiaknak csupán 10 százaléka fordul orvoshoz, holott ez a zavar csaknem minden esetben valamilyen betegséghez köthető, azzal függ össze, tehát azt kell kezelni. Ahhoz, hogy személyre szabott terápiát tudjon az orvos kialakítani, fel kell tárni a zavar hátterében lévő okokat.

- Hol célszerű elkezdeni ezt a folyamatot?

- Mindenképpen a háziorvosnál. Tervezi is társaságunk a háziorvosok ilyen irányú továbbképzését, hiszen ők ismerik legjobban a beteget, és a leginkább hozzájuk vannak a páciensek is bizalommal. Ősszel egy tankönyv készítését is tervezzük, mert az orvosegyetemeken is hiányzik a tananyagból a szexuális ismeretek megfelelő feldolgozása. Tavaszra pedig olyan tudományos kongresszust rendezünk, amelyen nemzetközileg elismert szaktekintélyek, a téma kiváló ismerői tartanak majd tudományos előadásokat.

- A szexuál-pszichológia ma virágzó üzletág. Az emberek inkább levélben, ismeretlenségbe burkolózva kérnek ilyen jellegű tanácsokat.

- A pszichológusoknak fontos szerepük van a szexuális problémák kezelésében, de előtte tisztán kell látni, nincs-e a háttérben szervi vagy életmódbeli ok. Mert ilyenkor a levélben, nyilvános rovatban küldött jó tanácsok nem használnak önmagukban, a bonyolult lélektani problémák felgöngyölítése csak együtt történhet a pácienssel, sőt gyakran partnere közreműködésével, illetve részvételével.

- Gondolnak a fiatal korosztályra is? Hiszen ma már a serdülők korán érnek, és érdeklődnek a szexualitás iránt is.

- Természetesen. A szexualitást lehet tanulni, kell is. De a legfontosabb azt elérni, hogy akinek ezzel kapcsolatos gondja van, az beszéljen róla. A fiatalok ne egymás közt, hanem mindig a megfelelő szakemberrel tárgyalják meg gondjaikat. Több skandináv ország példája is igazolja, hogy a helyes szexuális nevelés, az "edukációs kampányok" sokat segítenek mind a fiataloknak, mind pedig az idősebbeknek az e témában történő eligazodásban. Társaságunk egyik tagja éppen a serdülőkori szexualitás ismert hazai szaktekintélye.

A problémákat, azok kényes természetük miatt nehezen osztják meg másokkal a betegek, de manapság számos lehetőség áll rendelkezésre a tájékozódni vágyók számára.

- Ebben a "kényes" témában igen fontos az intimitás, a bizalmi kapcsolat kiépítése.

- A gyorsan fejlődő internet is segítségünkre van mint diszkrét tájékozódási lehetőség. Már most sokan veszik igénybe ezt a lehetőséget, naponta igen sokan érdeklődnek ezen az úton, de így csak általános felvilágosítást tudunk adni, és megszervezzük a személyes találkozás lehetőségét. Országszerte máris 50 szakember dolgozik társaságunk égisze alatt, és rövidesen ez a szám 100-ra növekszik. Ha sikerül minél több háziorvost is bevonni, esély van rá, hogy jó eredményeket érünk el, rövid idő alatt kiépül országos hálózatunk.

- Ez az első önálló szakmai szervezet Magyarországon, amely a szexualitás kérdéseivel foglalkozik. Mindenképpen hiányt pótló kezdeményezés.

- Annak is szántuk a hasonló nevű európai szövetség hivatalos tagszervezeteként, amely az egész társadalmat érintő problémára keres megoldást. Ma házasságok hullnak szét, családi életek futnak zátonyra a szexuális élet zavarai miatt, holott rendelkezésre állnak a diagnosztikai eljárások, a műszeres vizsgálatok, a műtéti beavatkozások és a gyógyszeres kezelések mind a felismert alapbetegségek tekintetében, mind pedig a lelki, életmódbeli változások szükségessége területén. Vagyis megvan a lehetőség, hogy hatékonyan, kedvező irányban tudjunk változtatni az emberek, családok életén a szexualitás minőségének javításával.

- A társadalombiztosítás miként támogatja ezt a programot?

- Mivel a szexuális képességet "luxusműködésnek" könyvelik el, az ezzel kapcsolatos gyógyszereket, terápiát ma még nem finanszírozzák. De mi ennek ellenére azt valljuk, hogy a szexualitás éppen olyan fontos, mint bármely más emberi működés. A harmonikus, minőségi szexualitáshoz minden embernek, emberpárnak joga van. Annál is inkább, mert nem egyszerűen teljesítményfokozó csodaszerekről van szó, hanem valódi egészségügyi problémákról, az emberi kapcsolatok minőségének jobbításáról, amely munkateljesítményekben, elégedettségben, az összetartozás mással nem pótolható és helyettesíthető érzésében kamatozik.

Spermatermelő zöldség és gyümölcs

A zöldség és a gyümölcs fogyasztása nemcsak a betegségek leküzdésében, hanem a férfiak jó minőségű spermatermelésében is fontos szerepet játszik.

A meddőséget kutató alicantei és murciai klinikák szakemberek szerint a kevés antioxidánst tartalmazó étrend lehet a fő oka a sperma alacsony megtermékenyítő kapacitásának.

Már egy korábbi tanulmány és kimutatta, hogy azoknak a férfiaknak, akik túl sok húst és tejterméket fogyasztanak, csökken a spermatermelésük és alacsony minőségű.

A spanyol kutatók négy évig tartó vizsgálódás alapján jutottak ezen az úton tovább. Azt tapasztalták, hogy azok között a párok között, amelyek meddőségi problémákkal fordultak hozzájuk, jó minőségű spermával azok a férfiak rendelkeztek, akik több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztottak.

Tanulmányuk a Fertility and Sterility szaklap honlapján jelent meg.

Az azonos neműek iránti vonzódás

Nagy-Britanniában minden hatodik pszichiáter megpróbálja gyógyítani a homoszexualitást. A University of London kutatói készítettek a témáról felmérést 1400 pszichiáter megkérdezésével. Tanulmányukat a Mbc Psychiatry publikálta.

Az 1970-es években Warrent a Mechanikus narancsból ismert terápiával kezelték. Áramütéseket kapott valahányszor inkább férfi, mint női fotókat nézegetett. Rodney-t, aki évekig boldog házasságban élt feleségével, aztán hirtelen szerelmes lett egy férfiba, a pszichiáter hipnózissal akarta visszatéríteni "a helyes útra"

A történetek ma is folytatódnak, bár a kezelés egy kicsit megváltozott. A felmérés szerint minden hatodik pszichiáter próbálkozik páciense „meggyógyításával", és 4 százalék kijelentette, hogy a páciens kérésére hajlandó a kúrálásra. Mindezt annak ellenére, hogy a homoszexualitás nem betegség, a terápiák feleslegesek, néha károsak is.

A milánói Corriere della Sera megszólaltatta Massimo Ammaniti római pszichoanalistát, aki a probléma kapcsán emlékeztet arra, hogy 1973-tól törölték a Mentális zavarok kézikönyvéből a homoszexualitást. És 1987-ben eltűnt belőle az "egodisztonikus" jelzője is, ami feszültséget, rossz érzést, önmaga elutasítását jelenti.

Néhány évvel ezelőtt megszületett a vele foglalkozó pszichiátria is, amely öt fajtáját különbözteti meg.: a férfi- és a női heteroszexuálisokat, a melegeket, a leszbikusokat és a transzexuálisokat. És ma az orvostudomány a homoszexualitást fiziológiai és természetes állapotnak tekinti, nem szexuális zavarnak, még kevésbé perverziónak.

Károsak azok a terápiák, amelyek például női hormonokkal kezelik a melegeket, hogy csökkentsék náluk a homoszexuális vonzódást, vagy leszbikusokat, hogy a nőiességüket csökkentsék. Van azonban olyan eset is, amikor valaki családja, vagy környezete, vallásos hite miatt kér segítséget szexuális irányultságának megváltoztatására. Ha ez az irányultság erős és konszolidált, minden beavatkozás az illető személyiségének "megerőszakolását" jelenti. Ha viszont szenved tőle, meg kell keresni az igazi azonosságát pszichoterápiával, pszichoanalízissel, és ilyenkor a hipnózist is segítségül lehet hívni - magyarázta az olasz pszichiáter.

 

A házasság segít elkerülni a depressziót

 Jót tesz az egészségnek a házasság, csökkenti a depresszió és a szorongás kockázatát - derült ki egy új-zélandi kutatásból, amely ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy ezek a betegségek a kapcsolat végeztével sokkal nagyobb valószínűséggel csapnak le az egyedülállóvá váltakra.

A 15 országban 34.493 ember részvételével végzett kutatást - amely az Egészségügyi Világszervezet által az utóbbi évtizedben végzett felméréseken alapult - Kate Scott, az új-zélandi Otago Egyetem klinikai pszichológusa vezette.

Az eredményekből kiderült: a különválással, válással vagy haláleset miatt véget érő házasságok a mentális rendellenességek megnövekedett kockázatát hordozzák magukban. A nők esetében ez leggyakrabban gyógyszerfüggőség kialakulását jelenti, férfiaknál pedig a depresszió emelkedett kockázatát.

Scott szerint a házasságkötés a házasság mellőzéséhez képest jót tesz a mentális egészségnek, méghozzá mindkét nem esetében, nemcsak a nőknél, ahogy azt korábbi kutatások kimutatták.

A kutatásból az is kiderült, hogy a férfiaknak az első házasság alatt kisebb esélyük van a depresszióra, szemben a nőkkel, akik vélhetően a hagyományos nemi szerepek miatt hajlamosak inkább a betegségre. A nők esetében azonban megfigyelték, hogy ahogy képzettebbé válnak, úgy csökken a depresszió aránya.

"Tanulmányunk arra világít rá, hogy a házas kapcsolat a nők és a férfiak számára egyaránt sok mentális előnyt kínál. A házasság felbontásával járó szorongás és törés ugyanakkor kiszolgáltatottabbá teszi az embereket a mentális zavarokkal szemben" - olvasható a Psychological Medicine című brit tudományos folyóiratban közölt beszámolóban.

A nők nehezebben érvényesülnek a tudomány világában

Az Egyesült Államokban a kutatói ösztöndíjra pályázó fiatal nők ritkábban nyernek tudományos munkájukhoz pénzügyi támogatást, és a későbbi elismeréseket is kisebb arányban kapják meg, mint a férfiak. A kutatással is foglalkozó orvosnők hátrányos helyzetével foglalkozó tanulmányt az Annals of Internal Medicine közölte.

Reshma Jagsi és munkatársai azt vizsgálták, hogy az USA Állami Egészségügyi Intézetei által meghirdetett pályázatokra kiosztott ösztöndíjak hogyan oszlottak meg a tudományos kutatómunkára vágyó fiatal férfiak és nők között.

Hat év alatt 2783 pályázó nyert el olyan ösztöndíjat, amely a kutatás idejére biztosítja a tudós megélhetését. Ez a jövedelem még olyan, oktatói-vezetői támogatást is tartalmaz, mely megkönnyíti a karrierépítést.

A kétféle kutatói ösztöndíjból a nyerteseknek 32, illetve 44 százaléka volt nő. A vizsgálat felmérte, hogy az ösztöndíjasok közül a következő öt évben hányan kapták meg az RO1-díjat, mely olyan kitüntetés, amely szinte garantálja a legmagasabb tudományos elismerést és további sikert az Egyesült Államokban.

Az ösztöndíjasként dolgozó orvosok közül öt éven belül a nők 18,8 százaléka, a férfiak 24,8 százaléka részesült tudományos díjban. Ez a különbség a két nem tagjai között a következő tíz évben is folytatódott. Tíz esztendei tudományos tevékenység után is csaknem tíz százalékkal több férfi nyerte el a díjat, mint nő.

A kutatók igen részletesen tárgyalják a tudományos munkában megnyilvánuló férfi-nő ellentét okait. Kétségtelen, hogy a családi szerepek, a gyermekszülés és -nevelés sok, eredetileg kutatómunkát végző nő tudományos karrierjét állította le vagy késleltette jelentősen.

A tanulmány írói szerint az orvosi gyakorlatban az is gyakori, hogy az orvosnők szinte teljesen a gyógyító munkával foglalkoznak, és nem harcolják ki maguknak azt a többletidőt, melyre a kutatáshoz is szükségük volna.

Mexikói hűtlenségi labor

Több laboratórium kínálja Mexikóban DNS-tesztek elvégzését azoknak, akik kételkednének hitvesük hűségében.

Ha valaki attól tart, hogy házasságtörés áldozata lett, elhozhat hozzánk egy intim ruhadarabot, lepedőt, használt rágógumit, sperma- vagy nyálmaradványokat, szőrt vagy hajszálat - mondta Jorge Guillen, az egyik laboratórium igazgatója.

A teszt révén megállapítható, hogy a „mintákon" talált DNS az „ügyfélé", vagy esetleg valaki másé. Az eljárás négy-hat napig tart és 200-500 dollárba (36-90 ezer forint) kerül Guillen szerint.

Mexikóban a magáncélú DNS-tesztek készítését nem tiltja a törvény.

„A hűtlenségi teszt iránt egyre nő az érdeklődés Mexikóban. Volt olyan, hogy egy nap alatt 50 megrendelést kaptam. Ez a legtöbb ember számára valami új dolog, és egyes megrendelők azt hiszik, hogy a hűtlenség a génekben van" - tette hozzá az igazgató.

Egy magánintézet által 2008-ban elvégzett közvélemény-kutatás szerint minden hatodik mexikói gyanakszik partnere hűtlenségére.

Első a férfi második a nő

A téma hivatalos kutatói szerint a férfiak előbb mondanak igent egy nőnek, mint a nők a férfiaknak. A brit Stella magazin kikérdezett 1000 nőt és 1000 férfit, öreget és fiatalt, gazdagot és szegényt, csúnyát és szépet, okosat és butát, majd arra a következtetésre jutott, hogy férfiként meglátni egy nőt és azt mondani neki, szeretlek, könnyebb, mint nőként meglátni egy férfit és ugyanezt a vallomást tenni.

Ezt állítja Oliver James klinikai pszichológus is. A nők megfontoltabbak lennének? Félénkebbek? Vagy egyszerűen, kevesebb vonzó férfi van, mint vonzó nő? A felmérés azért izgalmas, mert tucatnyi választ és ezernyi jó kérdést vet fel.

Miért fontosabb egy nőnek a férfi, mint a férfinak a nő? Fontosabb-e egyáltalán? Miért akar a férfi hamarabb közel kerülni egy nőhöz, mint fordítva? Vajon egy átlagos evolucionista pofonegyszerű válasza lenne az igazság: mivel az utód sikeres felnevelésében a nő jár elöl, és évente csak, statisztikailag körülbelül egy gyermeknek adhat életet, míg ugyanennyi idő alatt a férfi, matematikailag számtalant, a nőnek sokkal alaposabban meg kell győződnie arról, hogy a nevelőtárs megbízható-e, alkalmas-e egyáltalán, és nem utolsó sorban kellemes lesz-e vele eltölteni a nevelés fáradalmas és hosszú időszakát.

A 2000 megkérdezett férfi és nő válaszaiból átlagolt számítás alapján a férfi az új kapcsolat 7. hónapjában mondja először a nőnek, hogy szeretlek. A nő ugyanezt a 8. hónapra teszi. Az egy hónap, bár nem tűnik nagy különbségnek, ne feledjük, hogy a nők még egy teljes hónapot várnak, amikor a férfiak igent mondtak nekik, pedig akkorra már együtt is vártak mintegy 7 hónapot.

Férfi szemmel a különbség 1 hónapnyi kínzás, nőivel mérve pedig 1 hónapnyi biztonság. Ha a számokat, nevezetesen a mintegy 12 %-nyi időkülönbséget egyenesen arányítva kivetítjük egy egy éjszakás kaland időtartamára, akkor azt mondhatjuk, hogy ha a "meglátni és megszeretni" időszak első órájának végén vall szerelmet a férfi, a következő negyedórában a nő is. Ha pedig a másik végletet nézzük, és egy olyan beteljesedett szerelemre gondolunk, amire 14 évig kell várni, és amire a múltban számos példa akadt, akkor a férfi az utolsó 2 évben már biztos a dolgában, míg a nő még ugyanennyit vár. A brit kutatás rámutat arra is, hogy a férfiak akkor a leginkább aktívak, kísérletezőbbek a nőket illetően, miután betöltötték az 55. életévüket.

Bár inkább a nőkre jellemző, hogy nyíltan kimutatják érzelmeiket, úgy tűnik, a férfiak legalább annyira emocionális lények, sőt néha még túl is tesznek a nőkön - állítja a Stern magazin párkapcsolati tanácsadója, Jenni Trent Hughes. Hangsúlyozandó, hogy a férfiak és nők viselkedésének ilyen értelmezése csupán átlagolt és statisztikai, a hétköznapokban előfordulhat épp az ellenkezője is, például, hogy egy nő sokkal előbb mondja, hogy szeretlek, ám érdekes, hogy mind a polgári, mind az egyházi esküvők ceremóniáján a férjjel mondatják ki először az igent, és biztosan nem véletlenül.

3 millió közvetett szexpartnere van egy átlag britnek

Egy átlagos brit férfi vagy nő "közvetett módon" összesen 2,8 millió emberrel létesít nemi kapcsolatot életében - derítette ki egy szexuális egészséget hirdető szigetországi kezdeményezés.

A brit Lloyds gyógyszertárlánc által indított, Sex Degress of Separation elnevezésű "közvetett-szexpartner-kalkulátor", egy adott személy szexuális partnereinek számából kiindulva, elkezdi azt beszorozni a partnerek partnereinek számával, így összesen hat "partnergenerációig" visszamenőleg megadva a közvetett szeretők számát. A kezdeményezés célja, hogy felhívja a britek figyelmét a szexuális úton terjedő betegségek veszélyeire.

Míg egy átlagos brit férfinak nagyjából kilenc, addig egy honfitársnőjének körülbelül 6,3 szexuális partnere van életében, így "kettejük" átlaga együtt 7,65. "Mikor szexuális kapcsolatot létesítünk valakivel, akkor azt valójában nem csupán vele tesszük, hanem a korábbi partnereivel is, illetve azok korábbi partnereivel is, és így tovább" - mondta Clare Kerr, a Lloyds gyógyszertár szexuális egészségüggyel foglalkozó részlegének vezetője.

"Fontos, hogy az emberek megértsék, hogy milyen mértékben vannak kitéve a szexuális úton terjedő betegségek veszélyeinek és betartsák a szükséges megelőző intézkedéseket, vagyis az óvszerhasználatot, valamint a rendszeres kivizsgálásokon való részvételt" - tette hozzá.

Nemi betegségek kiszűrése iskolásoknál

Washingtonban ez év őszétől kezdve a 12 évnél idősebb iskolás gyerekeket olyan vizsgálatnak vetik alá, amellyel megállapítják, hogy nincs-e valamilyen, szexuálisan átadható betegségük.

Az amerikai főváros önkormányzata ezt azért tartja szükségesnek, mivel kiderült, hogy ezek a betegségek drámaian szaporodnak a serdülőknél.

Washington az az amerikai város, ahol a legmagasabb a HIV-fertőzöttek száma, a lakosság 3 százaléka, vagyis bőven túl lépi az 1 százalékos limitet, ami az USA-ban már járványnak számít. A szexuálisan átadható betegségek pedig növelik ennek a vírusnak a veszélyét is.

A múlt évben a helyi hatóságok próbaképpen nyolc iskolában végeztették el ezt a vizsgálatot és az eredmények riasztóak lettek: a diákok 13 százalékának volt valamilyen nemi betegsége, ami abszolút számban 3 ezer gyereket jelent.

Az új kezdeményezés szerint minden 12 évnél idősebb iskolás gyereknek meg kell jelennie egy beszélgetésen, ahol orvostól kap felvilágosítást a szexuális higiéniáról, a biztonságos szexről, a nemi betegségek tüneteiről és veszélyeiről. Akik nem akarnak ezen részt venni, azoknak vizeletmintát kell adniuk. Washingtonban a hatóságok ezt szülői beleegyezés nélkül tehetik. Több városatya úgy értékelte, hogy ez nem helyes, különösen akkor, amikor szülői engedélyhez kötik az állami iskolában még a sportolást is. Adrian Fenty polgármester azonban ennek az engedélynek a mellőzésével éppen a fiataloknak kíván adni nagyobb önállóságot és kijelentette: célja, hogy a most következő tanévben a város 12 ezer tanulójának többsége tisztában legyen egészségi helyzetével.

A vizeletvizsgálat eredményéről bizalmasan értesítik a gyerekeket és a fertőzöttek ingyenes kezelésben részesülnek. Ugyanakkor megbeszélik velük, hogy tájékoztassák szüleiket és beszéljék meg szexuális partnerükkel, hogy ő is vizsgáltassa meg magát.

Hasonló programok már életbe léptek más városokban is.

Az úttörő Philadelphia volt 2002-ben. (Éppen itt játszódott az az 1993-ban nagy port felvert, azonos című film, amely egy AIDS-beteg ügyvédnek az emberi méltóságért vívott harcát mutatja meg, Tom Hanks megrázó, Oscar-díjas alakításában). Azóta többek között Baltimore, New Orleans, Chicago és New York is követte példáját.

Tabutéma a szex terjednek a fertőzések

Az amerikaiak vonakodása a szexuális témák megbeszélésétől hozzájárul ahhoz, hogy szaporodnak a szexuális úton terjedő fertőzések (STD)az országban, különösen a leginkább veszélyeztetett tizenévesek körében - közölték amerikai járványügyi kutatók.

Három eredményesen kezelhető fertőzés - a klamídia, a gonorrea (tripper) és a szifilisz - előfordulását vizsgálva a legutóbbi adatok azt mutatták, hogy azok terjednek az Egyesült Államokban. A CDC becslése szerint összesen évente 19 millió új STD-s eset fordul elő az Egyesült Államokban, melyeknek nagyjából a fele a 15 és 24 év közötti fiatalok körében.

"A fejlett országok közül szinte nálunk a legmagasabb a szexuális úton átadható betegségek aránya" - emelte ki John Douglas, az Egyesült Államok járványügyi hatósága, a CDC illetékes részlegének igazgatója.

Több tanulmány igazolta: hasznosabb, ha a kamaszok arról is kapnak információt, hogyan védekezzenek a betegségek, valamint a nem kívánt terhesség ellen. Az eddigi hiányos felvilágosítást ahhoz hasonlította Douglas, mintha egyetlen biztonsági övet szerelnének egy autóba, mely több utassal közlekedik.

A CDC legutóbbi adatai szerint a 2007-es 1,1 millió klamídiás esetszám 2008-ban 1,2 millióra emelkedett. A korcsoportok közül a 15 és 19 év közötti lányok körében volt a legnagyobb a klamídiás és a gonorreás fertőzések aránya. A 2008-ban jelentett gonorreás esetek 71 százaléka feketéknél fordult elő és a klamídiás, illetve szifiliszes esetek mintegy fele is, miközben a teljes amerikai népességben 12 százalékos arányt képviselnek a feketék. A szifiliszes fertőzések teljes száma 13.500 volt 2008-ban, ez 18 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. Még nagyobb, 36 százalék volt az emelkedés mértéke a nők között. Az összes szifiliszes eset 63 százaléka olyan férfiaknál fordult elő, akik férfival kerültek szexuális kapcsolatba.

A szifiliszt, a gonorreát és a klamídiát is baktériumfertőzés okozza, időben felismerve antibiotikumokkal eredményesen kezelhetők, enélkül azonban gyulladásos megbetegedéseket, terméketlenséget okozhatnak, terhes nők pedig az újszülöttet is megfertőzhetik.

Douglas hangsúlyozta, hogy a gyerekeket és kamaszokat tájékoztatni kellene az óvszerhasználatról és a szexuális partnereik körültekintőbb megválasztásáról.